A mocskos út

A becsületesen végzett munkán nevelkedett társadalom munkára alapuló tekintélye napjainkban hanyatt vágódik. Valamikor hallatlan abszurditások ma lenyűgöző és egyben letaglózó hatalmat kapnak.
A kommunizmus elvében noha van valami igazság, hogy méltó az ember a maga bérére és gondolkodjunk közösben, meg hogy mindenkinek egyformán jusson, de hogy hogy nem, a nép legaljából kerültek elő a megmondók, a nép vezetői, a buták, bunkók s vademberek díszpéldányai, akik által lett aztán az a szörnyűség ami lett.
Ez a globalizálódás is megszüli aztán a maga szörnyeit s a maga furcsaságait.
Megéltem én is párszor, most a feleségem éli meg egyenesben, amikor a becsületes, odaadó, szakértelemmel tele munkájáért veszélyeztetve van állása.

Eszembe jut apámnak az a története, amit mint teológus hallgató élt meg az akkori püspökkel. Forradalmas hangulatokat éltek meg korában s egy ilyen forradalmi szegmensben szót hoztak a fiatalok arról, hogy a papoknak annyi kiváltságuk van, hogy teljesen Krisztus ellenes. (Fiatalokban szoktak ilyen morális gondolatok motoszkálni). Erre a püspök behívatta apámat, mint ezen gondolatsorok szerzője és azt mondta neki szeretetteljesen, hogy egy dolog az, hogy neki nincs szüksége bejárónőre, aki főzzön s takarítson a papi lakban, de lehet, hogy a következő papnak szüksége lesz rá. Megfedés kíséretében szóhoz sem engedték apámat.
Később, amikor a telefonoknál dolgozott, s csapatával mindig túlteljesítették a tervet, nem a buzgóság miatt, hanem a szorgalom eredményeként, a többi csapatmester gyakorlatilag kikészítették, mert nem tudták elviselni, hogy egy senki magyar többre megy mint ők, ezzel megemelve a mércét. A kommunizmusban nagyon könnyen a nép ellenségévé váltál, anélkül, hogy bármiféle védelmed legyen. Nem lehettél okosabb a népnél. A nép feletti okosság a kiváltságosok eszköze lehetett és azt megfélemlítésre használták a trógerekből verbuválódott nép vezetői.

Ezt megéltem én is a kommunizmusban, a 89-es váltás után azt hittem változni fog a világ, de fenét.
Bárhova kerültem, végeztem a munkám. És ez baj volt. Rövid idők alatt valamiért mennem kellett mindenhonnan. A képlet egyszerű volt mindenhol. A kollégák nem viselték el, hogy jó voltam, végeztem a munkám, látszata van munkámnak. Kívülről csak annyi látszott, hogy mind megyek. Nem férek a bőrömbe. Pedig jó lenne megállapodni. A könyökléshez sosem értettem, imádtam a munkát s megfogtam a végét, bármi legyen az. Persze mit sem sejtettem, hogy globalizálódó világunkban, ahol a jogok a lustasághoz, léhasághoz ugyanúgy biztosítottak mint a munkához, a demokrácia arról szól, hogy ha a többség bunkó, akkor mindenkit húzzunk le a bunkó szintre, én dolgoztam.
Humanitárius szervezet nemcsak alkalmazottai, de főnöke is megdorgált azért, mert túllelkesedtem a saját pénzemen létrehozott táborokat, ellehetetlenítettek, amíg aztán lemondtam önként, most már nemcsak a kommunizmusban csalódva. Mint sztrájktörőt, ki megemeli a mércét puszta létezésével, kivetett magából mindenféle rendszer.
Mert egy az, hogy én dolgos vagyok, de mi van, ha a többségnek nem ugyanez a hozzáállása, elgondolása a munkáról?

Szegény feleségem láncban, kordonátorként éli ezt meg mostanság.
Hogy szorgalmas munkával kiépített egy patikaláncot, figyelembe véve a humán részét is a dolognak, a profitot is, erre kiháborodtak főnökei, hogy nem jó amit csinál. Mert nem pótolható a személye. Függ tőle a lánc. És ez borzasztóan irritálja őket.
Mert amíg más láncok megfélemlítés és kényszer által nem mennek sehogy, az ő lánca szorgalom s munka által megy. Tehát, az ő esetében a vezér marketingnek nincs hatása, nem lemérhető, nem pótolható. Hiába jók az eredmények.

A dolgos ember előbb utóbb a saját érdekében, önként vonul ki a társadalmi életből, mert a léhaság, a pancser munka elképzelhetetlen számára.
A globalizálódás ezennel azt is jelenti, hogy légy bunkó mint mindenki.

Ilyen miliőben a fiatalság sem lesz más, és könnyebb degradálódni mint fejlődni. Aki meg nem bírja aggyal s lélekkel, az vagy visszavonul, nónéjmként műhelykedik, mert hiába ügyes, becsületes, a többség megveti azért, vagy jöhet az alkohol, drog s a hídról leszökés.

Én inkább a legmocskosabb utat választottam: nónéjm munka.
Nem globalizálódok.