A világot megóvni...

A világot megóvni a Muzsi -féle irományoktól című öko projekt alatt futtatom írásaim kozmetizálását, azzal a nem rejtett gondolattal, hogy ha majd egyszer valamikor, netán esetleg megnyerek valamiféle lottót ( régóta fontolom, hogy el kéne kezdjek lottózni) és könyv formájában kinyomtatom.
Mert ugye a megrendelő nem kíváncsi a bútor elkészítési menetére, milyen munkafázisokon megy át amíg elkészül. Az ember csak nézni szereti a kész terméket, legfeljebb kommentálni, ha nincs elég arany árnyalat a tölgy színezetben. Ezért is van az, hogy kialakult trendek vannak az iparban, azok a trendiek, akik a tölgy színezékben megfelelő arányba teszik az arany árnyalatot.
Ha őszinte önkritikát gyakorolnék, egyik írásomból sem válogatnék gyöngy szemeket, mert olvasva őket, egyiket sem tenném ki egy könyvbe, így borzalmasan nehéz dolgom van. De az is bosszant, hogy nem létezik, egy rakás fából, akkor is ha szedett vetett hulladék, csak ki lehet piszkálni belőle egy hokedlire legalább. Így kínozom magam, hogy kipréseljek egy pár gondolatot ama nagy észforgácsolások idejéből, ami nem kelt köz felháborodást, hanem mit tudom én....legalább nem kelt köz felháborodást.
Úgy gondolom, hogy nincs nagyobb pimaszság egy asztalostól, mint saját könyvet kinyomtatni, csak azért, hogy legyen kinyomtatva. Mert a könyv az szent dolog, kevés ember hivatott és méltó arra, hogy könyvet nyomtassanak a nevével.
Persze, van azért a trendnek egy bevált fegyvere, hogy a privát kiadásokat nem promoválják, az amateur gondolatírók nem ütik meg azt a mércét, mely alá nem süllyedhet egy kiadó, így ha ki is nyomtatja az ilyen amateur kínban kiszült gyermekét, legfeljebb a saját polcára teheti ki mind a példányokat.
De számomra pont ez a varázs. Hogy lehetek nem trendi. És mi van, ha nem olvasnak ezren? Jézus is azt mondta: „ha ketten vagy hárman összegyűltök...”
Beérem én is kettővel, hárommal.
Egy új felületen gyűjtöm össze ezeket az ökosított írásaimat, mely itt megtalálható: „A vállalkozás anyja”. Na, kellemes olvasást...