Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Újabb mérföldkő

Nem először. Újabb mérföldkőhöz jutottam. Szakmailag. De azt hiszem nemcsak szakmailag. Mert úgy vagyok én ezzel az asztalossággal, mint a hulla szerelmesek szerelmeskedés közben: a csomagban nem tudni kié mié egy egy láb, kéz s ezekhez hasonlók, nos néha nem tudom eldönteni, hogy az asztalosság van általam, vagy én vagyok az asztalosság által? Mert hogy befolyásolnak engem az asztalossággal kapcsolatos dolgaim. Is.
Ma felidegesített egy megrendelőm. Ilyen „támaszkodjatok a parasztokra” kliensem. Felcserepedett ilyen pszeudo intelektuál. Az a fajta, aki nyugodt makacsságával tudja az embert kiszedni a sodrából. Éppen ez az a mérföldkő, aminél megálltam. És elgondolkodtam. Hogy hiába szidom én ezt a fajtát. Velem van a baj. Mert tudtam első perctől, hogy kivel van dolgom. De nem, az a marha pozitívizmus mindig, hogy új kihívás, meg ilyen tizennyolcadik Buddha Elf kutyfalvi Láma dumák, hogy felül kell emelkedni, a problémák fölé. Ott meg egy ilyen yoga -féle balett mozdulattal visszafordítani a Zent. A faszát! Én mondom.
Nem emlékszem, hogy valaha olyan döntés előtt álltam volna, hogy bassza meg, visszaadom az előleget. Most pedig eltökéltem magamban: visszaadom az előleget és bocsánatot kérek tőle, hogy nem tudok felemelkedni az elvárásaihoz. Visszamondom a megrendelést. Mert kell legyen az emberben egy ilyen is, hogy nem jön egy takony és fél ujj mozdulatból megmutatja, hogyan jobb. Lehet, a kliens szemszögéből igaza van, olyannak kellett volna csináljam, ahogy elképzelte. Mert rendelésre készíttetett. Velem van a baj. Hogy nem tudok a kliensekhez igazodni. És ez is feldühített, hogy ha olyat kért, én mi a fasznak kellett két napot csesszem azt a kurva ágyszerkezetet fából, holott pozdorjából fél nap alatt meglettem volna vele? Ki kért rá, hogy fából csesszem én azt? Senki. Tizenharmadik Lajos Pál pápa legfeljebb.
Na de ez a düh bennem azt mondta, állj meg vándor. Nem vagy te képes kiszolgálni ezeket a spenótokat, mert eljutottál az agyaddal máshova. Az agyadra ment ez a sok „mások víziója”. Itt az ideje, hogy válts. És ez az ágy, noha nem az az „ecet”-beli alkotás, mely most akar vulkánként kitörni belőlem, hanem csak egy ágy, de ez lesz a bútorüzlet első darabja, amit kiteszek. Bassza meg. Így mondtam ennek a román srácnak. Mert ugye én is kinek öntsem ki az epémet, ha nem annak, aki éppen mellettem van? Mert legyen ám szentandrás nap, ez a román srác mélyen vallásos, azt mondta ma nem dolgozik, mégis bejött, igaz nem dolgozott, csak lakkozott. Jó, mondom neki, ha ez nem munka, akkor ne legyen munka. Te tudod.
Stratégia: nem vállalok csak olyan munkát, ami nekem is tetszik. Ez egy. A másik pedig, teljes gőzzel bedolgozni az üzletbe. Hol lesz az üzlet? Egyelőre az emeleten. Fénykép róla, új blog, fészbukk, hirdetések kilóra az ingyenes oldalakon. Addig nehéz, amíg egy két darabot eladok. Azután már újra finanszírozni tudom a következőket.
Bennem van az egyszerű, normál középréteg alattinak szánt lakberendezés fából. Ki kell neki törni belőlem. TELE VAN A TÖKÖM A SOK IDIÓTA RENDELÉSTŐŐŐŐŐŐŐL!!!
(A hülyék menjenek az ikeába...nem érdekel...basszák meg)