Nem először. Újabb
mérföldkőhöz jutottam. Szakmailag. De azt hiszem nemcsak
szakmailag. Mert úgy vagyok én ezzel az asztalossággal, mint a
hulla szerelmesek szerelmeskedés közben: a csomagban nem tudni kié
mié egy egy láb, kéz s ezekhez hasonlók, nos néha nem tudom
eldönteni, hogy az asztalosság van általam, vagy én vagyok az
asztalosság által? Mert hogy befolyásolnak engem az asztalossággal
kapcsolatos dolgaim. Is.
Ma
felidegesített egy megrendelőm. Ilyen „támaszkodjatok a
parasztokra” kliensem. Felcserepedett ilyen pszeudo intelektuál.
Az a fajta, aki nyugodt makacsságával tudja az embert kiszedni a
sodrából. Éppen ez az a mérföldkő, aminél megálltam. És
elgondolkodtam. Hogy hiába szidom én ezt a fajtát. Velem van a
baj. Mert tudtam első perctől, hogy kivel van dolgom. De nem, az a
marha pozitívizmus mindig, hogy új kihívás, meg ilyen
tizennyolcadik Buddha Elf kutyfalvi Láma dumák, hogy felül kell
emelkedni, a problémák fölé. Ott meg egy ilyen yoga -féle balett
mozdulattal visszafordítani a Zent. A faszát! Én mondom.
Nem
emlékszem, hogy valaha olyan döntés előtt álltam volna, hogy
bassza meg, visszaadom az előleget. Most pedig eltökéltem
magamban: visszaadom az előleget és bocsánatot kérek tőle, hogy
nem tudok felemelkedni az elvárásaihoz. Visszamondom a
megrendelést. Mert kell legyen az emberben egy ilyen is, hogy nem
jön egy takony és fél ujj mozdulatból megmutatja, hogyan jobb.
Lehet, a kliens szemszögéből igaza van, olyannak kellett volna
csináljam, ahogy elképzelte. Mert rendelésre készíttetett. Velem
van a baj. Hogy nem tudok a kliensekhez igazodni. És ez is
feldühített, hogy ha olyat kért, én mi a fasznak kellett két
napot csesszem azt a kurva ágyszerkezetet fából, holott
pozdorjából fél nap alatt meglettem volna vele? Ki kért rá, hogy
fából csesszem én azt? Senki. Tizenharmadik Lajos Pál pápa
legfeljebb.
Na
de ez a düh bennem azt mondta, állj meg vándor. Nem vagy te képes
kiszolgálni ezeket a spenótokat, mert eljutottál az agyaddal
máshova. Az agyadra ment ez a sok „mások víziója”. Itt az
ideje, hogy válts. És ez az ágy, noha nem az az „ecet”-beli
alkotás, mely most akar vulkánként kitörni belőlem, hanem csak
egy ágy, de ez lesz a bútorüzlet első darabja, amit kiteszek.
Bassza meg. Így mondtam ennek a román srácnak. Mert ugye én is
kinek öntsem ki az epémet, ha nem annak, aki éppen mellettem van?
Mert legyen ám szentandrás nap, ez a román srác mélyen vallásos,
azt mondta ma nem dolgozik, mégis bejött, igaz nem dolgozott, csak
lakkozott. Jó, mondom neki, ha ez nem munka, akkor ne legyen munka.
Te tudod.
Stratégia:
nem vállalok csak olyan munkát, ami nekem is tetszik. Ez egy. A
másik pedig, teljes gőzzel bedolgozni az üzletbe. Hol lesz az
üzlet? Egyelőre az emeleten. Fénykép róla, új blog, fészbukk,
hirdetések kilóra az ingyenes oldalakon. Addig nehéz, amíg egy
két darabot eladok. Azután már újra finanszírozni tudom a
következőket.
Bennem
van az egyszerű, normál középréteg alattinak szánt
lakberendezés fából. Ki kell neki törni belőlem. TELE VAN A
TÖKÖM A SOK IDIÓTA RENDELÉSTŐŐŐŐŐŐŐL!!!
(A
hülyék menjenek az ikeába...nem érdekel...basszák meg)