Lépések

Vajon gondolt e ránk Neil Armstrong, amikor a Holdra lépve mondta: „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek „? Azokra a ránk, akik a tűzet körülugrálva felszeleteltük a valószínű nálunk gyengébb embert és megettük, gondolván, hogy valami ismeretlen, kegyetlen istennek teszünk jót vele, ki jókedvű könyörületében ad hol Napot, hol Holdat, aszerint, mikor mennyi áldozatot kapott? Azokra a ránk, akik néhányan finomabb lelkületűek valánk, és nem szívesen ettük meg az előbb még felebarátunkat, és elkezdtünk egy értelmesebb isten után kutatni? Azokra a ránk, akik még nemrég azt hittük, hogy a Föld lapos s a Hold meg Föld forognak körülöttünk, s kinyírtunk mindenkit ki ellent mert nekünk mondani?
Vajon mit gondolt akkor, amikor leszállt a nagy csendes Holdra, hogy talán ugyanilyen a halál utáni találkozás az istennel? Csendes, puszta és hideg? És messze bármilyen létformától?
Akik akkor nem ettünk emberhúst, és ma sem akarunk emberhúst enni, noha kiderült a Föld gömbölyű, és ugyancsak igyekszik a Nap körül futkorászni, csak istentelenséggel vagyunk vádolva.
Az ember halálos ágyán kiderül, ha kiderül, hogy szerette gyermekeit, csak nem tudta szavakkal kifejezni. Emiatt a gyermekei azt mondták: Basszad meg a vagyont, a nevelést, a törődést, csak egy kedves szavad lett volna hozzánk, egy igazi simogatásod, ölelésed, Te lettél volna számunkra az Isten. De így csak egy hulla vagy.
Mert mi van akkor, ha az ember istenhez fordul, hogy ne kelljen a gyermekei felé fordulnia? Egy nap majd kiderül. Hogy belépünk a csendes, sivár, hideg és távoli semmibe?
Írom ezt, hogyha azután nem jelentkeznék, tudja meg a vajúdó, hogy ez is megtörténhet. Nem kell ezért beszarni, hanem inkább élni.
Sokba került Niels-et felrepíteni, hogy üzenjen nekünk nagyokat, de lehet, hogy nem arra gondolt, hogy most milyen fasza lesz űrutazni egész nap, hanem talán azt is mondhatta volna, hogy az ember más lesz ezután. Mert a Föld nem lapos, ahogy gondoltuk. És az istennek sem kell embert feláldozni, mert lehet, hogy isten országa valójában olyan, mint a Hold: hideg, sivár és semmi sincs rajta. Halvány nyoma sincs rajta a sok elszenvedett inkvizíciónak, vallásháborúknak, rengeteg vallásoknak.
Talán ezt is számba kéne vennie, mielőtt az ember feláldozza gyermekét egyik vagy másik istennek.
Csak ugye kérdés, hogy az emberiség mekkora lépésekkel akar előre haladni?