1 gondolat s 8 kép

Megfordult a fejemben az is, ha mi nem szívjuk ki a gázt a földből, nem e robban az ki magától idővel? Mert régi írásokban említik, hogy micsa misztikum számba mentek az arabusok földjén az égő tűzoszlopok. Meg elnézem itt a Herkules fürdőkön, hogy a drága forró termál víz folyik szanaszét haszontalanul. És ha nem a szememmel láttam volna ezelőtt tizenöt évvel, mint a karom, olyan vastagságban lövellt a földből a forró víz, s ma sem ugyanazt látnám, nem hinném el. Hogy az emberi tökéletlenség nem tud élni ezzel az ingyen energiával. Persze, a Föld kicsordul a bőségtől, kipurcantja. Mert mi van, ha mi nem használjuk fel, és a Föld aztán néha szétreped, s vulkánokban, ilyesmiben, olyasmiben mint egy kukta szelepje kilövelli magából? Ha nem használjuk fel, így is úgy is kárba megy?
A szorító asztalt ezért is csináltam, ne kelljen hajoljak a nagyoknál.
Az új szivarfa szorító első "füstje"...
Egyik napról a másikra így tarom a festéket, lakkot, ragasztót.
Sanyi lépcső pofái. A 4,5 méteres tölgy lapot egyedül gyalultam le.
Második éve bőségesen terem ez a barackfa. Ki akartam vágni.
Négy év után beindult a szőlő, tele van gerezdekkel. Tátom a szám.
Kardvirág erdő. De már sok ez hobbynak.

Műasztalosság

Nem kell ősmagyarba lemenni megérteni a műbútor fogalmát. Igaz csak bennem keltett zavart, hogy Magyarországon minden asztalosság céges réztábláján az állt, hogy "műbútor" s ettől ki voltam, hogy ezen a Magyarországon mindenki művészi szinten űzi a bútort. Ennyit az én értelmi szintemről. Aki mindent útközben tanult meg, felvettem a tudást mint a cigány az elejtett aprópénzt s szél a faleveleket. A szabadság ára az, hogy autodidakta módon sajátosan értelmezed a világot, mert sajátosan szeded azt össze innen-onnan. Nem a hivatalos, legális iskolát követtem, így bennem a mű és asztalosság egy tisztelet félét gerjesztett, noha éreztem, hogy nem lehet éppen minden magyar művész asztalos. De gondoltam ki tudja, valamiről megint elestem. S talán én volnék egy visszamaradott példánya ennek a kihalófélben levő szakmának.
Aztán ugye nagy volt a csodálkozás, mikor rájöttem, hogy ebben az esetben a mű az nem az a mű, hanem a másik mű. A műanyag. A rendes asztalos, aki gyalul, vág, fúr, mar, az csak bútort készít, de a modern asztalos raktárban levágatott pozdorja lemezből összecsavarozott ládája az már műbútor.
Vicces ez a magyarországi magyar nyelv. De pökhendi is. Mert erdélyi emberre rákérdeztem, hogy szerinte mi a műbútor, mind azt vágta rá térdreszketve, hogy mi mást jelenthet, mint művészi szinten előállított bútort?
Ez is elgondolkodtatott, hogy mi erdélyiek miért beszélünk szemlesütve, pironkodva munkánkról? Hogy itt né...asztaloskodunk. Egy román is rám kérdett egyszer, miért szégyelled a munkádat? Helyt áll bármikor és bárhol....Ez van...
Na de tanulok én is, rájöttem mi a műasztalosság is. Igaz erről cégért nem láttam, de talán a mai modern asztalosságra ez a kifejezés helyesebb. megtanultam leszokni a csapozásról. Ha egy mód van rá csavarozok. Addig addig agyalok, amíg agyon csavarozhatok mindent, hogy gyorsabb legyen, mégis asztalosúl nézzen ki.
A modern műkorszaknak azt hiszem ez a megfelelő. Mert hiába csapol az ember, nem értékelik, a szín, a dizájn a döntő, nem a minőség.
Fűtőtest maszkokat kellett készítsek egy vendéglőbe. De gyorsan s olcsón. Szerencsére mindig vannak ilyesmikre hulladékaim, az anyag gyakorlatilag tűzifából jött ki. Kicsit agyaltam a szerkezeten, de végül megkaptam a legegyszerűbb s legoptimálisabb megoldást. 
Mikor ilyen munkákat láttam másoktól, el voltam ájulva, hogy ilyet csinálni. De az embert a szükség sok mindenre ráviszi. Ilyen szerkezeteket ezelőtt tíz évvel nem mertem volna csinálni, saját szakmai presztízsem miatt. De ma már simán kihozom ezeket. És elvégre igaza van mindenkinek. Én voltam a hülye. Mert akkoriban sem látta senki, hogy csap és nem szeg. Ha nézte is egy kettő a munkáimat, olyasmikbe kötöttek bele, mint manapság az írásaimba az az egy két olvasó. A munka asztalos mivoltára csak én rezonáltam.
Ma már természetes, hogy mindent csavarozunk. Csinálsz egy ládát, összecsavarozod, oszt kész. Ezt mondják az asztalosságra.
Azt mondta az egyik pár napja, az üzleti román műbútor nem fér be a konyhájába.Azt mondja ez az ember, hogy ha te olcsóbban s méretre megcsinálod, megcsináltatom veled. Banánagyam nem reagált rögtön, habár ezerszer szembesültem ezzel a hozzáállással, de igaz sosem feltételeztem ezt mindenkiről, nehezen jött elhinnem mit hallok már az ezredik magyartól, hogy rendes áron inkább romántól veszi, semmint magyartól.
Kedves konzumidióták, és álnemzetiek, igenis megérdemlitek, hogy niggerek zsebeljenek ki, mert hülyék, idióták és balfaszok vagytok.
Azt mondja a francia mittommilyen miniszter, hogy kimentek a franciák s gyújtogattak, meg eltorlaszoltak utakat, igaz nem allah akbaroztak, de volt ott csörömpölés s ilyesmi, szóval azt mondta ez a miniszter, hogy meglátja, elengedi egy részét a farmerek adósságainak, s rászólt a francia népre, hogy egyenek francia húst, mert jó. Nem tehettem mást, mint röhögni ezen mint egy viccen. A farmerek meg olyasmit kiabáltak, hogy ki a multikkal, le a bevásárlókkal. Normális, mit tud a bunkó nép, mint erőszakra hangolódni? Erre a miniszter is mit mondott? Hogy ad kegyelem kenyeret. Na kíváncsi vagyok mire jutnak. 
Mert itt is mindenféle köriratokban osztogatják hogy a külföldi nagy üzletláncok hogyan törtek be álnok módon egyébként aranyemberekkel tele s gazdag országunkba, a bankok titkos hozzájárulásával. S olvasom a cikket s ámulok a sok idióta hülyén, kik beveszik ezt mint összeesküvés tervet, s nincs hogy ne arra gondoljak, hogy elég egy bármilyen reális hír, azt csinálnak belőle, amit a nép látni akar. Mert mi a lófaszt tudott mást csinálni egy üzletlánc, mint fejleszteni s a hozzá való tőkét bankból kölcsönözni. Hisz ez a modern vállalkozási rendszer. A probléma nem az, hogy az üzletláncok miként törtek be, hanem az, hogy ki adott nekik építkezési engedélyt? Mikor bement a most pattogó plebs az első Metróba, a földön fetrengett az árubőségtől. Most ugyanez a plebs sír, hogy gyarmat. Persze aki akkor mondott valamit, mint magam személye, lehülyézték, vészmadárnak mondták. Hogy ezek elveszik piacunkat, munkánkat, életünket. Ehhez nem kellett nyugati keresztény kultúra rögtön rájönni.
Na de ezért nyeli a francia mittommilyen miniszter a galuskákat és hülyeségeket beszél, mert a politikai elit az aki ezeknek az üzletházaknak építési engedélyt adtak. nem mondhatják, hogy bocs, menjetek ki. És szerintem se megoldás ezt így csinálni. De ha te olyan fasza nemzet vagy, mint mondod, senki nem akadályozza meg, hogy francia húst vegyél. S a kör bezárul, a multi tönkremegy s elmegy magától. Igenám, de jön a pistamagyar, esetünkben zsülfrancia, hogy ugyanannyiért inkább a multitól. Na hát akkor vegyél vibrátort, hogy ne kelljen a szádban a kezed remegtesd.
Ez a kép pedig elmenne egy "no komment" képnek. Miként lehet sikeres gazdává válni, és miként gazdaságos a mezőgazdaság Erdélyben. A kép magától beszél.



A hit kérdése

A hit kérdését feszegettem előbbi elmélkedésemben.
A menekültügy csak körítés benne.
Azt vettem észre, hogy a világ problémáira reagáló emberek két táborba szakadtak, van az úgymond hagyományosok tábora, amibe belefér minden romantikussá vált régi szarság is, illetve a liberálisok tábora, amibe belefér a buzik házassága is. S akkor ha valaki valamelyik ideológiának nem felel meg, egymást szapulják.
Ha van összeesküvés elmélet, akkor az eszköze ez a megosztódás. De szerintem bármilyen összeesküvőnek annyira a malmára hajtja a vizet az öngerjedő társadalom, hogy csak kaszálni kell, dől a sok gyom magától, nem kell ide egyéb rafinéria.
Magyarországon egy specifikus, szörnyű gépezet indult be, aminek a csapágyzaja a világon szétszórt magyarsághoz is kihallatszik, és látom a csudát, mindenkinek így vagy úgy állást kell foglalni, mint a szavazó fülkében: melyik rossz közül a legrosszabb.
Ez a csapda, mondom én. Ez ama ördögi kelepce.
A kereszténységre hivatkozó európai kultúra művelői féltik a sápadt arcúak létformáját, noha istenre hivatkoznak, de isten hatalmában nem hisznek.
A világiasságra (hitetlenség) hivatkozók, akik Földben gondolkodnak, emberségből nyitottabbak, mint az isten ihlette társadalom az emberi létet sújtó problémákkal szemben.
Előttem ez a két világ rajzolódik ki, biztos más szemszögből másképp látszik, de mivel én egyik kezemmel Jézus kezét fognám, a másikkal a Földet, az én látószögemben ez a két dolog ami a legfontosabb.
Blogom, bejegyzéseim nagyjából ezt a két dolgot keresi, próbálja értelmezni, összekapcsolni, megérteni.

Amit most ebben a menekült ügyben (hisztéria) látok, az az, hogy a keresztény társadalom mint annyiszor az életben újra bebizonyította, hogy Isten nevét nem szűnik meg hiába az ajkára venni, mert valahányszor Istenre kéne hagyatkozni, bálványszobrok féltése a legfőbb feladata. Félti az úgymond istenre alapozott életformáját.
Azért írtam, hogy ebben a kérdésben is talán az ima segít, ha mondjuk a világ keresztényei őszintén Isten felé fordulnának tanácsért, ötletért, hogy mi a teendő, elkerülendő a polgár illetve a nemzetek háborúja.

Az a tény, hogy a kereszténységre hivatkozva árad és gerjed a gyűlölet, ez semmilyen megfontolásból nem egészséges, és messze nem jézusi. Ezért írtam azt, hogy talán megért az ideje a hitnek. Hogy hinni merjünk Istenben, aki nem tesz ránk nagyobb terhet, mint elviselnénk. Ha már a kereszténységre hivatkozunk!
Mert engem nagyon pozitívan érint a világias emberek hozzáállása, miszerint őrizzük meg a Földet, a másik is ember. Keressünk megoldásokat. Alternatívákat. És negatívan érint engem az istenre hivatkozók kétségbeesett jajveszékelők hozzáállása. Nincs hogy ne lássam a két különböző hozzáállást.

Üzenetem az, hogy a kereszténység hite újból csődöt mondott. Mert ha hite lenne, akkor égbe kiáltott szava nemcsak Istenre hatna, hanem az elsötétült emberi agyakra is.

Azt nem firtatom, hogy mit jelent az iszlám Európába való behatolása. De azon sem sokat szörnyülködtünk, amikor a kereszténység istenre hivatkozva kiirtotta az indiánokat s ukmukkfukk elvette földjét. Kölykökként ellenségként nyírtuk a bunkó indiánokat a hős tehenész káuboj figurákkal, ez volt a játék trend manapság visszasíró gyermekkorunkban (noha szívem szerint mindig sajnáltam az indiánokat és a nagy indián könyv által picit meg is szerettem őket).
Biztos felhígul féltve őrzött nyugati kultúránk, ez nem kétséges, mint ahogy egyébként is mindig hígulásban volt. Vagy inkább mondom úgy, hogy folytonos átalakulásban.
De gondoljuk csak el azt a helyzetet, amikor a százezer menekültet visszatoloncolod az európai határhoz, mit fog erre szólni az otthon maradt milliárd nigger? Abból lenne aztán kalamajka...

Hogy mi a megoldás? Nem tudom.
Azért írtam, hogy kezdetnek nem árt egy sort imádkozni, valahogy úgy, hogy a világ összes Krisztus híve egyszerre kiáltson fel, kérvén az isteni bölcsességet, s közben bűnvallást gyakorolva, miszerint nem hisz Benne.

A hit kérdése az, hogy Isten e isten, vagy nem. Van neki hatalma felettünk és a Világ felett, vagy nincs?
Hogy mégsem lesz ilyen megamegmozdulás, az azért van, mert mi lenne, ha mégis leszólna Isten s nem tetszik az amit leszólna?
Szerintem itt van minden problémára a válasz.
Így marad a kereszténység csupán egy nyugati kultúra, nem pedig hit kérdése.
Én meg a hit kérdéseit feszegetem...

Ülök nem a hegyen

Ülök nem a hegytetőn s onnan nézelődök jó fáradtan, hanem beleroskadva székembe s onnan pislogok a műhelyem zegzugai felé. S közben a legyeknek prédikálok. Vagy egy egy cincogó klasszikust tercelek falcsul, se időt, se semmit betartva, csak ahogy Csabi szokott bármilyen zenére székelyül trillázva fütyülni. Az olyan az a Csabi -féle székely trilla, hogy elindul lentről s tremolóban futva felfelé beszkenneli a lehetséges legközelebbi hangot, s mire berezonálna a cincogás már előrébb van, de a tremoló szépen lágyan úszik a levegőben, mindig a megfelelő hangjegy irányában. S ez ad egy ilyen egyedi hangzású zenestílust. De nagy meglepetésemre ezt a stílust Kiss Tibinél is hallottam egy számában. Amint fütyülve kísért egy refrént. De úgy mint ez a Csabi szerintem senki nem tudja művelni e műfajt. Mivel én tanítványa voltam akarva akaratlanul, akarva akaratlanul beavatódtam ebbe. Igaz kissé bénán, a magam sajátos stílusában, de rá tudok erre hangolódni. Az a jó ebben a stílusban, mert legyen szó opera áriáról, rockról, balladáról, lagzilajcsiról, nagyon otthon van mindegyikben. Füttytrilla mely tremolóban keresi az igaz hangjegyet.
Hogy sosem találja azt meg, az maga a művészet. Mert ha megtalálná, az már nem eredeti, hanem utánzat, azaz giccs.
Na így a giccset kijátszva bambulok én nem a hegyen, hanem a széken a műhelyben s a legyeknek trillázok, illetve prédikálok.
Mikor hangosan, mikor lélekben.
Se így, se úgy nem zavarok senkit.

Így a prédikáció:

Szóval, tesvérek és tezsvéreg.
Ugye itt állunk megint a zÚr előtt, fantáziánk teljes hiányával, ami istenileg a zÚrat illeti. Miszerint jönnek a niggerek s arabok mint megannyi istentelen s pogány, kik majd életünkre tőrnek majd vala befogadván őket.
Pusmogunk s rettegünk, összeesküvés tervektől rémes a lelkünk, ama kősziklára épített kastély bebizonyosodott, nem több mint ingoványra épített sárkunyhó, melyet az első csepergés elvitt.
Hogy a görögöket elviszi a kamat s lassan mi is a kamatlábon esünk össze, oda nyugati civilizációnk.
Veszélyben az emberiség.
Isten ha volt, meghalt.
Mert ha volna Isten, mitől is félnénk mi?
Ez a hülye Cézár is többet értett meg ebből a jézusozásból, mint münk, kik nem tartatunk hülyéknek? Mert mit mondott ez a hülye Cézár mikor jönni látta a kísértőt? Azt mondta ez a hülye Cézár, hogy idézzem: „YES! JÖNNEK A FARKASOK!” s vigyorogva, imádkozva várta a kísértőket, bízva egy szem Urában, hogy az majd megsegíti, nem ró rá nagyobb terhet, mint azt kibírná.
Mert ugye most mi lenne, ha a sok niggerben a megtérítenivaló anyagot látnánk, mint mikor a cipőgyáros ujjongva felfedezte Afrikát, hogy ott mindenki meztelábas?
De nem, mert mi itt csücsülünk a katedrális tornyán s onnan köpködünk istenesen lefelé.
Mert most ha mindnyájan kik keresztényeknek valljuk magunkat odaállnánk mindenki a hite szerint ekkor s ekkor egyszerre a világon mindenhol, és hangos szóval kiáltanánk az Úrhoz, bűnbocsánatért, miszerint hitetlenül kezeltük a világ dolgait s bölcsességet s hitet kérnénk Tőle, talán mint megannyi csipkebokor meggyulladna bennünk is a látás lelke.
Mert az ördög győzelme az, hogy nem merünk a szemébe nézni az gonosznak.
Egyik felén azt mondjuk: mily nagy vagy Te, s másik felén rettegünk, mert pár nigger megjelent itt kétségbeesve.
S te Merkelné, asszonyok nagy asszonya, kikezdesz azzal a szerencsétlen kislánnyal s jól beolvasol neki, hogy minden geci niggert s rézbőrűt nem fogadhat be Európa, mert Európa csak a fehérek szent temploma, ugye drágám megérted, hogy mész te a kurva anyád picsájába...(mondja ez a Merkelné, nem én...). Hát nem kell ehhez niggernek lenni, fehér zsebében is kinyílik a zsebkés, ilyen álnok, pitiáner képmutatás láttán. Mert lett volna fasza csaj ez a Merkelné, ha lemegy a pengés kerítésig, s így szeretetteljes simogatással vagánykodna a százszám elcsigázott, éhes, szomjas felnőtt niggerseregnek.
Vagy mit mond magában a sok lelki buznyák? Jól megmondta! Nem lágyul el ő egy szerencsétlen kislánytól. Nem, mert szart enne, ha a kerítéshez menne a sok nigger elé.
Mert hőgyeim s úrjaim, mik vogmuk mi ezen Ég alatt s Föld felett húsz centivel? Isa pur és hamu vogmuk. Meg egy rakás hitetlen szar.

Idáig a prédikáció.
Izzadt fejemre rászállt néhány légy, valószínű egyet értettek velem. S akként cselekedtek.

Szorítók

Öt méteres asztalt fabrikáltam, s új fákat a szorító csavarokhoz
Négy és fél méteres lépcsőtartó pofa lesz belőle

S akkor újra gondoltam a szivarfa szorítót...teljesen átdolgoztam.