Kapcsolatrendszer

kép forrása:  http://geoszabo.blog.hu/
Tele van ez az életünk korrupcióval.
Nem látok messzebb, mint Románia, Magyarország. Nem is a hírekből értesülök a napi történésekről, hanem a blogokból. A fizetett sajtóból médiából teljesen elegem lett, teljesen lejártak előttem, Nincs egy újság, egy tévé vagy rádió adó, nincs egy fizetett újságíró, tévé rovatszerkesztő, akire azt merném mondani, hogy reá nézzetek. Nincs egy vállalkozó, nincs egy akármilyen szintű vezető, akire azt mondanám, őt kövessétek. Mi van ezzel a világgal? Merre megy ez a világ? A rendes emberek felszívódtak, a rendes vállalkozók tönkre mentek, a volt politikai foglyok hiába ültek dutyiban, nem jutottak szóhoz, frusztrálódva kellett meghalniuk, ehelyett felemelkedtek a dumások, a hazugok, a szélhámosok, a munkakerülők.
Egy szar templompad megjavíttatása is hatalmi, erőszakos alapon dől el, a haszonélvező sem meri azt választani aki szerinte jobb és olcsóbb, hanem amit fentről még nem is diktálnak, hanem ezekkel a szavakkal :”tudod, hogy mennek ezek a dolgok...”, megelőlegezik a hatalom elképzeléseit, vágyait, elvárásait, parancsait. Nyalnak másképpen. És miért nyalnának? Mert ha nem nyalnának, szembeszegülnének a pótalelnök helyettes jelölttel, akinek is a léte függ a felettesétől és így tovább az atyaúristenig felfele és vissza lefele.
Az ember azt mondaná, hogy a magán szférában ez nem létezik. Miért ne létezne? A vállalkozás tulajdonosa is benne van egy ilyen úgynevezett kapcsolatrendszerben, nevezhetjük nyugodtan maffiának, nem csinálhat azt amit akar, nem adhat embereinek nagyobb fizetést, meg van határozva pontosan, mettől meddig nyújtózhat, nincs olyan, hogy pártatlan, mert akkor végképp elesik minden lényeges munkától, biznisztől.
Ugye én egy jelentéktelen senki asztalos vagyok, még az sem illik rám, hogy vállalkozó vagyok, mert nem vagyok az. Nem törtetek előre, nem gázolok, csak szedem össze azokat a hulladékokat, amiket mások elejtenek. Mégis megkerestek az idők folyamán a nagyobbacska vállalkozók és kategorikusan megfenyegettek, hogy mit és mennyiért vállaljak. Magyarán kipicsáztak a magyar vonalból, kénytelen voltam a román vonalon létezni. Még szerencse, hogy a kormánypárti vonalra ültem fel, mert így van valamilyen hátam. És igenis élveztem ennek a hasznát. Magyarán, ha csendes társként, de benne vagyok egy maffiában. Mert maffia nélkül szabályosan nincs élet. Jógázhatsz reggeltől estig, olvashatod a Bibliát reggeltől estig, gondolkodhatsz csak pozitívan, ha jön az ukáz, hogy húgypénzért idegbajos, operába járó, bukott színésznőnek aranyárnyalatú tölgypácos ajtót kell csinálni, akkor azt meg kell csinálni. Semmi de semmi nem történik kapcsolatrendszer, illetve maffia nélkül.
A legnagyobb önámítás az, hogy alulról építkezve meg lehet változtatni dolgokat. Nem lehet. Alulról kezdve, alól tipornak össze seperc alatt. Fel csak az emelkedhet, aki szolgálja a maffiát. És nem dumálhat félre. Mert stádiumonként bizonyítania kell és nem valami szemezgető próbákat kell kiállnia az ilyennek. Hullákat kell tegyen az asztalra.
Nem tudom eldönteni, hogy csodálattal, vagy undorral nézzek azokra az emberekre, akik azt mondják, hogy mindezek fölé emelkedtek és keresték a saját útjukat ebben a sötét világban? Ezek aztán jönnek a hindu meg buddha vallások stupid idézeteivel, meg Jézus hegyi beszédeivel, amik ezekben a helyzetekben úgy hatnak, mintha az amerikait hallanám: everything is fine... Minden fasza csak a nyaka véres.
Szoktam szülőktől hallani, gyermekiket így intvén: aztán szégyent ne hozz rám. Kire szégyent? Kik előtt? Várjunk csak! Ez a korrupt világ előtt még én pironkodjak? Mikor jövünk rá, hogy az ima már nem elég, a remény már kevés. Hogy cselekedni kéne?
Idézek Jakab Andor blogjából: „Eddig vártad, hogy majd valaki jobbra fordítja a sorsodat. Most viszont itt az idő, hogy a saját kezedbe veheted az irányítást. Kezdj is el internetezni! Szólj hozzá a dolgokhoz! Ha nem tudsz, kérj segítséget! Ha tudsz, segíts másoknak is, akik nem értenek az ilyesmihez. Ismerd meg a jogaidat!
Miért pont ezt a részt vettem ki a „Kedves Nemzet!”  című bejegyzéséből? Azért, mert azt hiszem ebben van a mi változtatási lehetőségünk lényege. Ezek a sorok gondolkoztattak el, és ha nem is tudom mit lehet kezdeni vele hirtelen, de úgy érzem, hogy kiindulásnak jó. Szerintem lehetünk egy páran, akiknek egyik párt sem mond semmit, egyik kiemelkedő vezér sem nyerte el bizalmát, tisztára ki vagyok már akadva ezeken a vonalakon, hogy az Orbán vonala meg az rmdsz vonala, de mi lesz a néppel? Mi lesz a nép vonalával? Mi lesz velünk? Meddig tesznek vesznek minket ide oda, ahova a kényük kedvük diktálja?
Magyarországon történik valami. Csak sejtem, hogy mi. Nem kommentálom, mert bármi legyen, nekem egyik sem tetszik. Amikor valamiben túl nagy a hejehuja, lelkesedés meg ömlengés, az nekem már startból gyanús. Ami tetszik, hogy egyre többen kezdenek gondolkodni és latolják a lehetőségeket. Én nagyon reménykedem, hogy nekem mint szórvány magyarnak nem kell Buffalo-ba menni hamburgert enni. Hogy nem leszek száműzve, a túlzott lelkesedők táborától. Hiszek a józan észben, hiszem, hogy még normalizálódhatnak a dolgok és valamiért hiszem, hogy ez rajtunk is múlik.