Korrekt krisztmesz

Haladóilag elgondolva, ez a Jézusos dolog olyan mint a Mikulás dolog. Van is meg nincs is. Ha nincs, az emberiség azért nagyot alkotott Jézussal. De bármennyi Jézus legyen az ember életében, csak egy túlélő patkány marad. Mert sikoltozik ha disznóölést lát, de eszi jó mohón a kolbászt. S legfeljebb a kisebbségben élő primitívebb élőlényeket sajnálja.
Alapjában véve az ember úgymond ura a Földnek, azaz fogyasztója. Ehhez Jézus istensége éppen jól jön, aki aláírja ezt, hogy az ember mindenek felett van, legfeljebb van egy felsőbb ítélőszék, az Atya, de hatalmas kegyelmét elnyerni is van megoldás: ima, bűnbánat, alkalmi könyörületesség. Jézusban pedig örök immunitás.
Ha az Úr velem, kicsoda ellenem?
Ez ilyen krisztmeszi lelkület...előzetes.

Én a gané, megint kiszedtem a szarból ezt a román asztalost. Ennél jézusosabb krisztmesz pekket nem fog kapni senkitől. A marhája betolta két ujját a gyalugépbe s nem fejezte be a cigány pince ablakait, aki már fenyegette nyolc cigánnyal, hogy megöli. Befejeztem neki a kilenc ablakot. Vasalatokat kellett feltenni s az üvegeket berakni. Pedig esküdöztem, hogy nem segítek többé se rajta se senkin.

Azért mekkora különbség van civilizáció és civilizáció közt. Nem tudom, a nyugat mitől gané s ember ellenes, meg nem egészen értem a mi bunkóságunk mitől erényesebb és emberségesebb?
Ezzel az audiotechnika mix versennyel kapcsolatban elnéztem, hogy az angolok például egy neves keverős oldalon százával osztották meg a pályázataikat, végtelen kulturált módon ezer számba kommenteltek, vitatkoztak, a németek minden pályázó munkáját szépen listába szerkesztve, linkelve nyilvánossá tették, na a magyarok kihirdették a három nyertest, azoknak munkáit nyilvánossá tették, de semmi egyéb interakciót nem hoztak létre, állítólag valami kommenteket is eltávolítottak, meg egyáltalán nem lehet hozzászólni, míg mi itthon a három ezer éves keresztény kultúrában élő jó ortodoxoknál egyszerűen kitették a három nyertest és a kódolt pályázatok elért pontszámait, de se te hangminta, se te komment, semmi.
Lehangoló s egyben szomorú. Mert úgy hittem ez egy szakmai megmérettetés, és a végén meg jön az atyaúristenes keverős és feladja nekünk a leckét. Egy ilyen hegyi mix. Dézolé. Se mix, se hegy. Csak a rengeteg gazdátlan csipkebogyó.
A magyar oldalon egy keverős, ki felét az idejének önfényezéssel töltött ki, mely már undort keltett bennem, valami pontozásféléről beszélt. El volt ragadtatva a mindenféle szemponttól, viszont mikor lehallgattam a három nyertes mixét, borzasztó csalódás volt részem. Eszembe jutott az a mondás, hogy a papok a mennyország kapujának örzői, azért nem tudnak bemenni rajta a hívek. Mert betartva minden mixtörvényt megkapták a nyerő pontszámokat, de az, hogy szarul szól mindhárom, senkit nem érdekelt. Ezek szerint. Ilyenek a szakbarbárok. Nem csoda, ha napjainkban ennyire elferdült a zenei koncepció. Sokan azt mondják ez a közízlés, én hiszem, hogy nem ez a közízlés, hanem ez a torkunkon van lenyomva. Gyakorlatilag ma nem számít, hogy min zenélsz, mit zenélsz, a hangmester úgy össze vissza csűri neked az egyébként marha, idióta, primitív hangot, hogy drogot se kell fogyasszál, elájulsz tőle.
Keresve az interneten, fészbukk, jutub, fel lehet fedezni az igazi zenét, az igazi hangzást, ahol hangszereken játszanak, igazi hangszereken, rendes mixing technikával, de sokat kell utánuk ásni. Teljesen a föld alá került a rendes zene. Majdnem inkább az amateur, a megszállottak világába ragadt a jó, értékes zene.
Egyetlen rádió sem sugározza őket, például én le vagyok döbbenve mennyi jó román zenekar van és sehol nem hallani hangjukat. Ilyenek, hogy százhúsz lájkolójuk van. Holott olyan minőségben zenélnek és szólnak, hogy bármelyik topten darab elbújhat mellettük.
De hát ez van minden téren.
Írók is manapság csak a politikusok. Kiteszi jó nagy seggét egy egy beágyazott politikus és ossza az eszet, két olvashatatlan kötet után bekerül az irodalomba.
Erre se mondja senki nekem, hogy közízlés. Lehet a szopósok klubjában igen. Habár néha elég nagy tud lenni ez a klub. Mint légy a szarra úgy mennek. De nem a vers miatt, hanem a társaság miatt. Ki nem maradjon az elitből, a kapaszkodó.
Elnéztem ezeket az írói oldalakat, ahol a magukat önfényező ki tudja milyen címen odakerült személyek, mint megannyi felülről lenéző ignoráns és pökhendi istenek pontozgatják a balek íródeákok szerzeményeit és az egyetlen helyes sablonba terelgetnék a lényeget, amitől az írás minden lényegét elveszti, de a lényeg a helyesírás szabályainak igen szigorú betartása. Élő ember onnan nem kerül ki, legfeljebb diliházba. De hát ugye normális ember ne frekventáljon diliházat, mert megfertőződik. Aztán elkezd bogyókat szedni...

Azt mondják újból és újból, hogy a karácsony lényege nem a sütés főzés, a drága ajándékozás, hanem más. Há vajon mi az a más? Fehér falak közt dünnyögött ima?
Hogy szeretet. S ilyenek. S hát a szeretetet hogy a piculába fejezzük ki, ha nem otthoni sütés főzéssel, drága ajándékozásokkal? S mi van, ha mindenhol szól a white krisztmesz? Igaz, a pogány, kegyetlen kapitalista világ vívmánya a krisztmeszes hangulat, mert egyébként minden brutálisan szürke és csendes lenne. Ezek a mélyhívők képesek lennének csendfogadalmat bevezetni. Mert ők tudják mi a lényege a karácsonynak. Lószart.

Apropó pontozásos rendszer. Mélységesen elítélem az iskola pontozásos rendszerét a tanításban. Szóval egyessel kezded az osztályzatot, hogy aszondja dolgozz meg a négyesért is. Ezt a logikát nem értem, ha nem tudsz semmit, a bukásnál rosszabb mi lehet? Hogy nem négyessel buksz, hanem kettessel? Viszont ha tudsz három pontnyira, ugyanúgy buksz mint az egyes...nem értem.

Nálam lassan hagyományossá válik, hogy ünnepekkor nem kívánok senkinek semmiféle jót. Hanem inkább azt kívánom, hogy a pihenés alkalmával mindenkit egyen a penész, hogy mitől szar ez a világ, és törje magát, hogy mitől lehetne más, jobb. És ha van dugipénze menjen s vegyen drága ajándékokat szeretteinek.
De nem zoknit, bugyit s narancsot, hanem valami őrültséget, amire a másik csak rejtett álmaiban remél...
Egy dolgot sajnálok: nincs dugipénzeeeeemmm!