Kalásztépés szombaton.

Szabad e ünnepnapokon dolgozni? Erre felénk nem. Sőt. Büntetendő vétek. Rengeteg legendát hallottam a vasárnapi munkákról. Hogy nincs abban semmi haszon. Mindig baj származik belőle. Ezerszer hallottam, nnna, persze, mert ez a vasárnapi munka eredménye, a baj. S aztán vannak a román ünnepek hetente legalább hat, meg vannak bőven a magyarok is. A kettőt összevetve alig marad munkanap, melyen az Úr nem ver.
Tegnap lévén karácsony és vasárnap egyben, kocsmázásra lett volna hivatott a napot szentelni, mert dupla, tripla ünnepnap volt. Én egyiket sem csináltam. Dolgoztam. Örvendek, amikor dolgozhatom. Nekem az az ünnep. Az a vallás. És hálistennek olyan a munkám, amit szeretek, amit egymagamban zavartalanul művelhetek.
Ajtókat, ilyen szoba ajtókat készítek egy rettenetesen hisztis hülye picsának. Mikor azt a hülye fehérnépet látom, pedig egyidős lehet velem, az az érzésem, hogy meg kéne örökíteni, hogy íme, ilyen egy igazi hülye picsa. Muszáj volt nekem elmondja, miközben mutogatta a bogok árnyékait, és hogy szerinte nincs elég arany abban az aranyárnyalatú tölgyfaszínű pácban, hogy ne nézzem őt Déva leghülyébb picsájának, mert ő még színészetet is végzett és tudjam meg, hogy „titrát” (dögöljek meg ha tudom mit jelent, de asszem azt jelenti, hogy értelmiségi, de biztos van ennek egy értelmiségi nyelven kifejezett szava, amit csak a beavatottak értenek, mint ahogy csak a beavatottak értik a belga festőket). Szóval erre mondta a Zsülien, akinek azért készítem ezeket az ajtókat, mert le vagyok kötelezve neki, mert közbenjárt, hogy letehettem az áramkábelemet egy idegennek a telkén, egy románnak a telkén, mert a magyar nem egyezett bele, hogy az ő telkén helyezzem a földbe a kábelt, erre mondta Zsülien, hogy ez egy igénytelen banya. Én mondtam neki, hogy az ilyen igénytelen banyák a legrosszabb kliensek. Hogy micsináljon, mert ezt a munkát el kellett vállalnia. Tod, hogy vannak ezek a dolgok, egyik kéz mossa a másikat, s a két kéz meg az arcokat. Tuudom, tuudom, mondtam neki. Ezzel jelezve, hogy megértettem a dolgok menetét, most le kell nyelni ezt az igénytelen, hülye banya picsát, aki nagyon igényes. És a színire is járt.
Hogy mi is az a bog árnyéka? A fenyődeszkánál vannak ilyen olyan bogok, amik tulajdonképpen az ágképződések. Ezek a bogok, göcsök a fa bele felé, vagy ahogy én mondom a szíve felé haladva, elmosódnak, szétnyílnak, annyira, hogy csak a rajzolatok utalnak az ágképződésre, egyébként ugyanolyan a színe, mint az erezeteknek. Szóval nemcsak egyenes csíkokat rajzol a természet az ilyen bogárnyékos deszkára, mint a bútorlapok gyári rajzolatai, hanem különböző formákat vehet fel. Nos ezekre az árnyékokra bökött a mi titrált fehérnépünk.
A fürdő ajtót már beszereltem, hogy a csempézők tudjanak csempézni. Zsülien mondta, hogy fasza ajtókat csinálsz ember. Hogy szép. Mondtam neki, győzd meg ezt a hülye picsát, mert nekem kiverte a hisztit. Asszem neki barna festett ajtók kellenek, nemtom honnan szedtétek ki ezt az aranyozott tölgyet? De tudod mit bőj Zsülienyé böj, miért nem vettél olyan százhúsz lejes ajtót a Praktikerből és szépen Mircsabácsi lemázolta volna barna festékkel?
Mindegy.
A tegnap az ajtók betétjeit ragasztottam össze. Ezt a szorítót én találtam ki ezelőtt húsz éve. Azóta sokan látták más asztalosok, mégsem használják. Inkább kinlódnak. Én annyira jól tudok velük dolgozni, hogy nem is kéne nekem semmilyen más prés. A lényeg az, hogy a ragasztandó élek tökéletesen egyenesek legyenek. Ecsettel szépen felhordja az ember a ragasztót, és az a jó, ha préselés után egyenletesen kibuggyan a ragasztó mindenhol. Az elején csak annyira szorítom össze, amíg még mozgathatom a deszkákat egymásközt. Kézzel a végeknél összepászítom öket, szakadt meg a szívem, amikor a fiúk gumikalapáccsal akkorákat basztak a lapokra, hogy szintre álljanak. Mindig elmondtam nekik, mindig megmutattam nekik, hogy kell, hogy ne kelljen egész nap kalapálni mint egy marha, mondtam nekik, hát bazmeg, nem sérti a füled az a bestelen kalapálás? Hogy másképp nem megy. De megy. Én soha de soha nem kellett kalapáljak. Az elején csak összeérinted, bepászítod, és mikor szépen talál mindenhol a felület, akkor ráhúzod a csavarokat. De nem hosszabbítokkal, mint egyszer egy ilyen marha, látom mind elgörbültek a csavar fogantyúi. Kérdem hogyan lehetséges, hogy valaki ekkora marha legyen?
Mindegy. Elmúlt.
Ragasztás közben azon gondolkodtam, hogy biza ezt a világot, mármint az emberes részét a világnak csak úgy tudja az ember elfogadni, ha elfogadja az összes keresztény egyházakat, szektákat, ha jógázik, ha sámánozik ilyen jurta sátorban, ha boszorkányozik és ki tudja még milyen más praktikákat űz, mert ezt ép, józan ésszel nem lehet felfogni. Ma a normalitás ez a „titrált” hülyeség. Ez az értelmes kimagyarázása mindennek. Hogy béjbi, ez nem az aminek látszik. Halok meg, amikor ilyeneket hallok a rádióban, hogy a pápa felhívta az emberiséget, hogy igenis, halássza ki a kolbászt a gulyásból és ne legyen az emberben értelmiségi gőg, hiúság. Most ezzel mit akart vajon mondani? Hogy tessék mindenkinek katolikusnak lenni? Mondom, ezt ma megérteni nem lehet, hacsak a többi mellé nem yogázik az ember egy grönlandi úszó jeges kockán pucéran.
Nem. Nem lehet megváltoztatni a világot. Ami ennél furcsább, hogy olyanok mondják nekem, akik tudják, hogy nem jól van ez így. Mégis azt mondják, ne idegelj ezen, nem lehet megváltoztatni. Tudom, de azért megírom mi fáj. Muttertájgörnek van egy fenomenális, ideillő gondolata, hogy ezek azok a kikakilt rózsaszínű pillangós emberek. Mindenben a pozitív. Még jó, hogy ez a gennyes világ nem zabált még fel teljesen. Ez benne a pozitív.
S aztán a ragasztások vége fele meg elgondoltam, hogy akkor jövőben lesz a nagy választás. Olvasván az erdély pont ma oldal cikkeit, meg hozzászólásait, nem tudom, nevessek e vagy sírjak? Hogy most van ez a három erdélyi párt, ha ezek elkezdik enni egymást, és eszik rendesen egymást, jövőre nem lesz a parlamentben képviselőnk. Ilyen sem, mint az eremdéesz. És nagyon valószínűnek látom ezt, mert amennyire ismerem ezt az én népemet, erre született, az ilyen fatalista megnyilvánulásokra. Nem fognak tudni kiegyezni és nem lesz egy egységes hangja az erdélyi magyarságnak. Én mind mondom, hogy az isten nem ver bottal. Most az eremdéesz magyarán zsarolja a kormányzást Romániában. Ha nem lesz jövőre képviselőnk, aki zsarolhasson továbbra is,...talán kirobban a balhé és a székelyek kiharcolják maguknak az autonómiát. És akkor mind mi szórvány választhat, vagy leköltözik a székelyekhez gyüttmentnek, vagy irány Amerika. Messze messze. Mert a román egy bosszúálló nép. Van nekem egy barátom Amerikában, a Gyuri. Azt mondtam, ha ő ott megél, én is megélek.
A jövő éve egy sorsfordulatokban gazdag kor lesz. Addig is, ezeket az ajtókat be kell fejeznem.