Takony kategória

Beléptem abba a kategóriába. A takony munkát végző asztalosok kategóriájába.
Felhívtak, hogy készítenék csütörtökig egy tablórámát? Olyan faragottat? Az anyád! Gondoltam magamban. Méghogy faragottat csütörtökig? Vegyes érzelmekkel mondom a telefonba az eléggé pattogó fehérnépnek, hogy semmiképpen nem tudok faragott tablórámát csütörtökig elkészíteni. Mert egy: asztalos vagyok, nem faragó, kettő: két nap alatt nem szárad meg a lakk. Ha éppen faragottat akar, van aki kifaragja, de az is legalább három négy nap, de ez nemcsak így hip hop megy, hogy csütörtökre dobjunk össze egy faragott tablórámát. Hogy na jó, akkor ne legyen faragott. Mondja a pattogó néni. Milyen legyen akkor? Kérdem. Hát egyszerű, ha nem lehet faragott. Milyen egyszerű? Hát egy egyszerű keret. És akkor mennyi? De üvegestől legyen. Visszahívom, jó, akkor egy egyszerű tablóráma, lelakkozva, üvegestől, hátastól, beszállítva 25o lej. Jó, megbeszélik a nemtom milyen komisszión, visszahívnak. Visszahívtak, hogy akkor jó a 25o lej.
Vazzeg, gondoltam magamban, mi a fenét kell nekem ilyen sürgős szar dolgokba belemásszak? Nem volt elég idejük azt a rohadt tablórámát megoldani a 12 év alatt? Most az utolsó héten pattog mindenki? Mert hogy mindig beveszem ezeket a kétségbeesett pattogásokat az utolsó pillanatokban. Mert kötözni való állat vagyok. Mert megsajnáltam. Megérdemlem sorsomat.
Ki sem káromkodtam magam rendesen, újra felhív pattoginé, hogy hallja, ne legyen olyan a ráma, mint amit ezelőtt három évvel készített, hogy szétesett és a szegek mind kihulltak belőle. Hogy mi van? Kérdeztem. Miféle szétesett tablórámáról beszél? Hogy izé, az aligazgató mondta, hogy maga készített egy tablórámát és az szétesett. Én, tablórámát? Szétesett? Három éve. És ezt most mondják nekem?
Teljesen leblokáltam. A torkomon volt, hogy akkor a kúrva anyátok, menjetek egy komoly asztaloshoz. Vérig sértett ez a dolog. Nem mondtam. Csak gondoltam. Nem emlékeztem már erre a tablórámára. De valamiért volt egy kényelmetlen érzésem az első perctől amikor tablórámáról hallottam. Megnéztem az ezelőtti három éves munkálataimat, hála az idegbajosan precíz feljegyzéseimért, és valóban május utolsó napjaira be van jegyezve egy tablóráma száz lejért. Száz lejért? Baszki. Persze emlékszem, az üveget úgy tettem bele, hogy az autó csomagtartóján volt a ráma és még fogott a lakk rajta. Mert akkor is sürgős volt. De száz lejért, öregem! Hogy kihulltak a szegek? Hogy tud egy rámából kihullani a szeg? Valami nem stimmel. Egyszerűen nem stimmel. Lehet érdemes lenne utánajárni. Vagy nem?
Felépítettünk faházakat, mindig azért szidtak, hogy mi a fasznak teszek mindenhova olyan vastag kötéseket? Hogy bolond vagyok? És most hallom, hogy szétesett egy tablóráma. Hallja, ne legyen olyan!
Elgondolkodtam. Ha most egy fasza gyerek lennék, és karakán, azt mondanám pattoginénak: hallja, nem tudok olyan tablórámát készíteni két nap alatt, ami ne essen szanaszét, ne hulljanak ki a szegek belőle, üvegestől, hátastól, leszállítva és még a képekkel teli lappal is betéve. Ezt kellene mondanom. Mert ha nem mondom, akkor csendben elfogadom, hogy igen, szar tablórámákat készítek. De nem mondom. Mert már látom magam előtt ahogy a következő pillanatban szívrohamot kap, mert nincs az az atyaúristenes asztalos aki csütörtökre elkészítené azt a tablórámát.
Úgy van ez, mint az a beteg, akinek mind mondták, hogy ne igyon annyit, ne cigizzen annyit, jaj orvos úr, mit tegyek? Ne igyon, ne cigizzen. Jó, jó. Aztán amikor a műtő asztalon meghal a páciens az utolsó pillanatban, sírnak rínak, hogy bezzeg az orvos nem operál jól. Megölte a beteget. Kihulltak a szegek.
Megmondom én mi a dolog nyitja. A rámás nem készíti el a tablórámát csütörtökre és nem 25o lejt kért, hanem sokkal többet. És akkor, ha ezelőtt három évvel egy szar tablórámáért nem száz lejt fizettek volna, hanem legalább 75o lejt, valószínű szalmás ládában hordták volna pamut kesztyűkkel. Ez a nyitja a dolgoknak.
Nincs más megoldás, mint máskor nem bevállalni csütörtökre tablórámákat, az agyvérzés miatt meg menjenek doktorhoz. És ha netán ballagni készülnek, akkor ne kedden szaladgáljanak az atyaúristenes asztalosok után széteső rámákat rendelni, hanem hivatásos rámásoknál tessék választani modellt, színt és amit akarnak.
Attila mai intelme: „ne vállalj csütörtökre rámát!”