Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Pápárizs

Pápárizs

Sanszelizé. Meg ilyenek.
Olyan büszkén mondta be a bemondó csaj, hogy jönnek a niggerek hozzánk orvosnak onnan a bantuságból, minha most aztán mi vagyunk az új gazdag világ, ahogy mi mentünk mint a férgek a „szigetekre” meg egyebekre dolgozni, megpróbálni élni, mintha az angolok nyámcok vagy egyebek nem tudnának nélkülünk élni. Fix a mi tudásunkra, munkaerőnkre van ott szükség.
Ez a gondolat így fasza, hogy megyünk a balkánból, a bantuságból a kultúrába, fejlődésbe. De belegondolva, hogy ezentúl nem egy román fogja a veséinket kivágni, hanem egy vigyorgó nigger, akivel negyed annyit sem fogok tudni kommunikálni, mint a bocskorosnak nevezett román paraszttal, az engem elkeserít.
Mert nehéz volt megszokni, elfogadni a románt s mentalitását, mert az ember szorult helyzetben alkalmazkodik, de hogy most új népeknek fog kelleni elfogadni a hülyeségeit, méghozzá nem felfelé, hanem lefelé, ez ugyancsak elkeserít engem.
Úgy látszik, még jobban ügyelnünk kell a könyveinkre ezentúl, mert ha a velöntájn déjzre még rájönnek valami ilyen rituális afrikai vagy indiai figurák, hát a szabadkőművesség az kutya fasza kell hogy legyen a mi szervezkedésünk mellett.
Én csak mostanában kezdtem el gondolkodni az angolon, a francián, a svéden, hogy mit érzett, amikor elment a dokihoz és nem egy nemzetbeli kezdte el a tökét babrálni, hanem egy paki, vagy arab, vagy nigger? Szóval hol volt az eszük ezeknek? Ha olyan jó létben élnek, minek kellett befogadni mindenféle népeket?
Ilyen elgondolásból, elgondolkodtató annak a mukinak a tette, aki szétlőtt valami hetven embert, pontosan ilyen elkeseredésből. Messze ne gondolja senki, hogy ezt mint megoldást támogatom. Nem. Nem így kell ezeket a problémákat kezelni. De az viszont elgondolkodtató, hogy a pasas azt mondhatta, hogy uraim, itt a duma ideje lejárt, és sajnos semmi esély nincs a tárgyalásos módszerre, mert vagy elévült, vagy egyszerűen a mindenki egyfora címe alatt mindenki be van zsongva. És van egy pár ember, akinek ez így nem jó.
Elgondoltam annak a franciának az esze járását, aki árajánlatot kért tőlem valami tölgyfa panókra. Kiszámoltam és mondtam, hogy a rajzok s méretek szerint, elvíve, beszerelve három és fél ezer juró. Sokallta. Hogy kapott háromezerért máshol. Igaz bükköt, és nem felvágva és nem beszerelve. Ötszáz eurón lógott a dolog. Nem vállaltam. Mert felbaszott a dolog. Elgondoltam, hogy mi is lehet a dolgok mögött? Hát az, hogy van egy ember típus, aki ötszáz euróért megeszi a szarát is. Ha keres rajta ötszáz eurót, beengedi a pakit, az arabot, a románt, a cigányt. Ez van a dolgok mögött. Nem a világ egyformasága van a dolgok mögött. Nem valami istenes szent cél, hanem az, hogy ezek az egyformaság alatti népek olcsóbban dolgoznak.
Veszít az a sanszelizés nagy kultúra, sötétül és kerekedik az a sápadt és megnyúlt arcú angol, barnul a szőke nyámc, és mindez azért, mert ez a fejlett nyugat megenné a szarát is ötszáz euróért.
Ilyen elgondolásból szánalmas a nyugat.
És mit nyer niggéria, ha elmennek a jobb emberei? Mit nyer a svéd, ha megtelik niggerekkel?
Elgondoltam, néztem és számoltam, hogy a fiam osztályában legalább nyolcan jönnek mennek autóval. Az iskolának meg van busza. Egy nagyon jó kis busz viszi a környék falvaiba a magyar gyerekeket. Miért nem teszünk össze mi szülők, és mondjuk azt, hogy azt a napi nyolc út üzemanyagát odaadjuk az iskolának, ezért reggel és délben tegyen egy kört és szedje össze a mi gyermekeinket is? Támogatnánk az iskolát is, a környezetet is, és több időnk marad másra. De hát nincs az a fórum ahol ezeket a dolgokat egyáltalán fel lehetne tenni. Ha lenne is, senki nem fogadná el. Ennél egyszerűbb dolgokat sem lehetett feltálalni.
Jó volt azért ez a párizsi űrutazás, mert ezt át gondolhattam. Fontos nekem az, hogy a megrendelő legyen megelégedve, ha olcsóbban is dolgozok, azt végképp nem akarom, hogy görbén nézzen rám az angol, a francia, hogy rontom a piacát. Nekem se tetszene, ha egy kínai vagy pakisztán itt elkezdené osztani az ajtóit olcsóbban afrikai fából. Elég a lengyel papír ajtó. Elég rosszat csinált az is.
Most nem azt mondom, hogy vegyünk székely magyar vagy magyar székely aranyárban mért szilvalekvárt csak azért mert magyar, de vannak szerényebb, itthoni termékek, amik néha jobbak és olcsóbbak.
Például, most, hogy újra dolgozom, fel fogom keresni a mokányt, aki maga vágja a rönköt otthon, és tőle fogok deszkát vásárolni, nem a szászsebesi multi cégnek a hulladékait fogom a raktárakból vásárolni. Mert minden exportra nem jó anyagot tolják a környék raktáraiba, és minden megvett hulladék deszkával tulajdonképpen támogatom a külföldre lopott deszkát.
Merem remélni, hogy nem kell majd nekünk is hetven embereket szétlőni, hogy valaki tegyen egy megfelelő felkiáltó jelet.
Nincs rá esély, de elkerülendő a szélsőséges megoldás, nekünk, kis közösségekben kellene megtalálnunk a hangot. Például abban is, hogy ha valamelyikünk munkanélküli, lakástalan, akkor próbáljunk segíteni a magunk módján és lehetőségeinkhez mérten.
Persze, a nagy világpolgárságot ellenezve jönnek ezek, akik aztán mindenhová rovásírást faragnak, mintha az valami szent nemzeti védelem lenne, holott csak a képmutatást, a félrebeszélést támogatják, mint a keresztény egyházak, kiknek túlzott hatalma miatt jutottunk ide a világ hülyéi mind egyformák lebilincselt fogjaiként. Ezek ugyanazok, mint a franciáknál az ötszáz euróért a szarukat is megevők, csak magyar kiadásban.
Bele lengettem magam egy kicsit ebbe a párizsi dologba, de örvendek, hogy nem lett belőle semmi. Nem szeretem az erőltetett dolgokat. Megalázva itthon is lehet dolgozni, nem kell exportra menjek érte.