Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Shortcut to üres lap

Van két cicám. Cilu és Cece. Még nem tudom melyik, ki. Aztán ahogy tettem vettem, kisurrantak a műhelyből, fel a fűzfára. Már a műhelyből centizik a fűzfát az ablakból, hisz rengeteg veréb ott tanyázik a fűzfán.
Hívtam aztán a macskákat, nem jöttek. Mentem a fa alá s felnéztem. Szomorúan lógatták a farkukat lefele s csalódott tekintettel néztek engem. A sültgalamb nem repül a macska szájába sem. Nem így gondolták a verebek dolgát. Azt hitték, hogy elég a fűzfára mászni s magától özönlik a sok veréb a szájukba.
Aztán jött Jonika, hogy fújjam fel az egyik hátsó kerekit. Lementem dirmegve dörmögve, de meg is jegyeztem neki, hogy miféle szekeres gazdája van, hogy nincs mivel felfújja a szekere kerekeit? Mert ugye laposon járt mind a négy kerekével. Arra van esze a gazdájának, hogy kertem tövébe diófát ültessen, hogy majd az én kertemből kiszívja az életet, de egy pumpát nem vesz a szekeréhez. És mint jó igaz keresztény, nem ilyen ficcfa keresztény módra, kik elájulnak mindenféle szőnyegen repülő effenditől, felfújtam mind a négy kerekét. No nem a gazda iránti tiszteletből, hanem a Jonika iránti tiszteletből, mert szépen megkért. Pedig cigány. Mintia összes cigánysága eggyüttvéve, noha loptak tőlem, nem csináltak nekem és bennem akkora kárt, mint úgynevezett madzsar tezsvéreim. És mit mondjak, hemzseg Mintia a cigányoktól.
By the way, magyarság és menekültek. Szóval a napokban igen elszomorkodtam amiatt is, hogy Magyarország kimutatta foga fehérét. Mint egy bunkó farkas. Gyűlölettől villogó vérmes szemekkel vonyított Magyarország. Mint a gyáva kojotok. Azok a hihetetlen, rémálomba illő megjegyzések, hozzászólások a neten, ami magyar fejből pattant ki, egyértelműen igazolja, hogy a magyart nem lehet kiszedni a barbár, pogány gondolatvilágból. Mert ha az a sok szítok, gyűlölet, halálkiáltás az igazi magyarság, s az emberi, Jézusos hozzáállás, igazi keresztény szemlélet a gaz liberó meg zsidó meg hazaáruló, akkor egyértelmű minden.
De egyébként is, mind ezek a papír keresztények, bebizonyították, hogy tulajdonképpen az egész vallásosdi nem alapul ama Jézus Krisztusra. Egy gané plagizálásról szól ez a keresztény filozófia, mint a bingó alapú meggazdagodás utáni lelkesedés.
A gyökér fajzat képtelen átnézni mindazon túl, hogy özönlik a menekült. A hitben élő ember első reakciója, hogy felkiált Istenéhez. Segítséget kér tőle. Ha masszívan nem jön a segítség, akkor erőt kér a kibírásra, közben elgondolkodik, hogy miért e megpróbáltatás, sűrű önvizsgálat, miegymás. Egy éjszaka mindehhez elég. De itt hónapok óta nincs semmiféle ilyen irányú megközelítés. Barbár módon, kesereg a kojot falka.
Elszomorít. S egyben elgondolkodtat, hogy mégis itt élek a cigányság kellős közepén és a dévai entelektuel magyarság úgymond szociális élete helyett még mindig inkább a cigánnyal beszélgetek szívesebben.
Ja persze, hisz gaz, liberó, mocsok kapitalista hazaáruló vagyok, bolgár ükapai szálon talán zsidó vér is van bennem. Hogy rémesen kevés bennem ez a zsidó vér, azon is látszik, hogy nem tudok alkudni, egy szolgalélek vagyok, a másik ki se gondolta mit akar, én már keresem a hozzávaló szerszámot. Több zsidóvér kellett volna belém. Úgysem osztok szorzok a magyarságban, statisztikailag teljesen mindegy lenne.
Na de volt egy olyan gondolatom, hogy így ebben a felbontásban kiszállok a blogommal a netről. Aztán ebből annyi lett, hogy a frissen indított facebook száradafa oldalamra nem teszek ki több írást. Mert elébe akartam menni lusta papír „rajongóimnak”, akik nem fáradnak el a blogomig, hisz mindent egy tálcára várnak, de rájöttem, aki engem akar, nem bír nélkülem, az megkeres. Mint Jonika a kerekeivel.
(a macskák még mindig a fán kergetik az amerikai álmot...)

Igen, lassú a visszafejlődés, de vannak már apró jelei. Mert a kereszténységből is megárt a sok. A pálinka egy pohárkával egészség, egy üveggel már méreg.
Az úgynevezett nem performáns munkákat nem vállalom ezután. És szentül megesküdtem, hogy kiveszek két hét alkotói szabadságot, és legyártok egy pár banális bútor darabot, amivel majd meghóditom a világot. („haha-hhah!” ez egy reppes odaszólás, dobos fill helyett...)
Mert ugye kiegyeztünk az ajtókkal, aztán mikor jöttem el előleggel a zsebemben, de hogy akkor abban ne legyen göcs és legyen tölgyfából a küszöb. Nyeltem egy galuskát, mert 33 centi mind a négy küszöb szélessége. Aztán jól sejtettem, hogy az „A” osztályú anyagnál kell legyen egy még „A” osztályúbb, ami nem engedi meg az egyébként „A” osztálynak megfelelő göcsöket sem, mert snúrban jöttek a skizofrén elvárások. De mindnek eleget tettem. Mégis volt egy ilyen elváláskor, hogy jól van na, nem tökéletes, de ám legyen. Őszintén leforrázott ez engem, emiatt is nehéz volt a hetem, keserves, noha szerintem az ajtók a szokásosnál jobbak lettek, megmaradt ez a tökéletlenségi érzés, hogy netán nem tudok ajtókat csinálni. Nem megy nekem ez a public relations, oda hideg, kegyetlen emberek kellenek.
És miután ma is basztattak semmiségekért, azt mondtam, hogy nincs fúróm a falhoz, megkértek, hogy fúrjam át a falakat a kábeleknek. Nincs, mondtam szemlesütve. Ennyi gonoszság belőlem is kikéretett. Miután jött a banya s rátette a vízmérőt az ajtókra, hogy szerinte nem egyenes. S azt mondta, hogy azért nem ment férjhez mert nem bízik a férfiakban. Uram atyám, mennyi sötétség tud beleférni egy emberbe. Mindegy.
Nem megy nekem ez a public relations. Egyre nem megy. Amíg fiatal voltam, hagytam magamtól, hadd menjen. De nincs már erőm. Se lelki, sem fizikai.
Így történt, hogy mindjárt két hete nem dobolok, nem keverek. Letestelt teljesen ez a munka. Pedig négy kibaszott ajtóról volt szó. Hányat csináltam eddig? Ezret? Kettőt?
És ha legalább megérné anyagilag. De nem. A fa ajtó ablak ideje lejárt. Exklúziv, premier, presztízs kategóriaként talán, méregdrága nemesfából esetleg, de hát ahhoz nem elég az én érdes nyelvem, tüskés pofám, oda relációk kellenek, nem raklapra került ember hulladék, mint kiégett jómagam. Mert ez a helyes megfogalmazás irántam: kiégtem.
Persze, megvan az én szerepem is ebben az életben, például most már teljesen kétségbeesve nyávognak a macskáim, gondolom mára belefáradtak a veréb vágyakozásra, s inkább beérik vacsira egy kis macskakajával.
Már előre élvezem, amint két hét múlva elkezdem a banális kis fiókos szekrénykéket. Jönnek majd az igazi mászterpíszek...haha-hhah!