Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Türelem

Elnézem azt a kutyaeledeles zacskót, ahogy napok óta a miénkitta utcánkon le fel somfordál, ahogy a szél fúj. Észrevételem szerint, két nap alatt jut az ajtónk elé, ha északról fúj a szél. Ha délről fúj a szél, több nap kell neki, amíg visszacsoszog a helyére. Közben Tibi napjában legalább hússzor kikerüli a motorjával. Tibi úgy szeret motorozni, hogy csak pöfögteti a motort, nem erőlteti, mint a fia, aki százzal menne a sarokig is. Mikor a Lilink elpusztult, ahogy mondják állatra, megmaradt egy fél tasak kutyakajánk. Olyan apró szemes. Odaadtam Tibinek, hogy adja oda Pufinak, a kutyájának. Rég volt az. A zacskója most itt sétál a miénkitta utcánkon, mint egy szellem. Biztos valamiféle végtisztesség gyanánt, vagy mit tudom én milyen szertartás végett kell ennek a kutyakajás zacskónak itt le fel sétálni.
Meggondolandó, hogy megzavarjam e ezt a vallásos ceremóniát? Elvégre olyan szép kutya van arra a zacskóra nyomtatva. Mintha egy sétáló reklám lenne ez a zacskó. A sörös bádogokat fel szoktam szedni a földről, mert csörömpölnek ahogy a szél erre arra hajtja. Meg aztán jó az ócskavas gyűjtőbe. Az ember nem vesz számba egy sörös bádogot, de húsz harminc sörös bádog, egy két festékes biza nyom egy kicsit a mérlegen, ha nem más, azt amit lelop a mérleges a vasasnál.
Valahogy nem jön nekem ezt a kutyaeledeles zacskót felvenni. Valahogy Tibinek sem jön ez. Úgy látszik csak vannak közös pontjaink ebben az életben.
Géza volt, hogy bodzát szedne. Szedjél, mondtam neki. Közben elmondta, hogy nem szereti ezt a forgalmat a miénkitta téren. Hogy túl sok ember jár kel itt. Ebben egyet is értettünk, és lassan kezdett olyan érzésem lenni, hogy talán megvolt a világvége és most elkezdtük érteni itt egymást a miénkitta téren. Mondtam Gézának, hogy sokan járunk kelünk itt. Azt is mondtam neki, hogy szeretnék egy kertes házat, faházzal, akár ezt a csarnokot is odaadom érte, hogy még kevesebb ember járjon keljen itt a miénkitta téren. Nem tudom megértette e Géza miről beszélek vagy sem? Majd kiderül. Szó volt a nyazsgáról, de nem értettem a feltételeket. Mert lennének feltételek, de nem mondta el őket. Vagy már én sem értem a viccet? Majd kiderül. Itt minden kiderül. Mint Kubában. Minden „mányjátá”, holnap, holnap...Tök türelmesnek kell lenni ezen a miénkitta téren. Mint a Kínaiak, évszázadokban gondolkodunk. És közben mosolygunk. Majd a szentek. Majd ők megsúgják.
Ami biztos, az az, hogy ma szélcsendnek ígérkezik. A széljelző nád rudacskák csak lustán lógnak. Se északi, se déli szél nem ígérkezik. A kutyaeledeles zacskó pont az ajtónk előtt van. Olyan ez, mint az emlékezzetek rám a világ végezetéig.