Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Nem nagy szólamok


Ha a dolgokhoz pozitívan állok hozzá, ellustulok felfedni a genyát. Szerintem, magának hazudik az az ember, aki aszongya, hogy elhárítja a negatív rezgéseket, mert nem akarja, hogy hassanak rá a Világ negatív dolgai. Ha az ember csak olyankor megy ki a házból, amikor szép az idő, kerüli a szélfúvást, az esőt, szelet, hideget, megtörténhet, hogy irtó keveset megy ki és többet kényszerül csipketerítők horgolására.
Egyre kevesebbet érdekel a külső világ „Idő”járása, nehézkesen ketyeg a biológiai órám, valószínű a tudatom a lelkek birodalmába készül lassan. Ami edzeni való volt, azt már kiedzettem, vagy nem. Ez a korszak asszem inkább arról szól, hogy bírd ki még egy picit. Minnyá vége.
Lehet, hogy másképp kell hozzáállnom a dolgokhoz. Az élet értelmezésében engem sem került el a mindenkori ember sztereotip megfogalmazása, miszerint harcolni kell. Ez az értelmezés nálam egy ideje kezd elfakulni. Vagy megbölcsülni? Ki tudja, lehet most kezdek bölccsé válni?
Nem látom értelmét a harcnak.
Valahogy befejeztem a sarok könyves szekrényt. Kicsit erőltette a barátom a dolgokat, hogy vigyem el, majd ők otthon lekenik. Segített Joco egy szombaton a kézi csiszolásban. Mert pácolás előtt és utána kézzel ki kellet csiszolni a megannyi cirádás mintát. S akkor az utolsó rétegeket már elég csak kenni. Az mégse annyi piszok, csupán egy kis festékszag. De a megrendelők szeretik a festék szagot és a barkácsolást.
Az igazság az, hogy még mindig dolgoznék rajta, ha nem erőltették volna.
Negyedik hónapja dolgozom a bútoron. A semmihez képest rengeteg, de asztalos karrierileg rémesen kevés. És talán ebben voltam sztereotip, hogy asztalos mércével számoltam, nem a nagy semmihez viszonyítottam.
Ha hozott megvilágosodást ez a munka, az az, hogy ne a valamikori dicsőséges asztalos énemhez viszonyítsam a dolgaimat, hanem az elmúlással szembe állítsam: ez a picike, vagy a semmi. A semmi szemszögéből, ez a picike, még én is be kell, hogy lássam, egészen jó pörformansz.
Minden mozdulatért hálaként kapok egy jó kis izomlázat. És én ne az izomláz ellen harcoljak azzal, hogy nem adok neki alkalmat izomlázkodni, hanem tanuljam meg csendben elszenvedni a fájdalmat. Tehát van egy ilyen lecsapódása ennek a könyves szekrényes projektnek.

Igaz, hogy sokkolt a gondolata is annak, hogy esetleg elmehetek az ide készülő Ikea gyárhoz dolgozni. Hogy elintézik nekem, hogy ne sor végen húzzam a deckát, hanem valami parancsoló funkcióba tennének, mert elvégre kevés olyan fában tapasztalt ember van a környéken mint én. Ez mondjuk bók volt nekem, ami persze nem hatott meg, mert sosem hajtottam semmiféle „Miss” pozícióra, az viszont félreismerés, miszerint én tudnék bárkinek parancsolni. Az én lágyszívű, Jézusista mélyliberalizmusommal nem hiszem, hogy engedelmességre tudnák vezetni egy tucat szerencsétlen kínai bevándorlót, ha tegyük fel rászánnám magam. De elgondolkodtam az ajánlaton. És nem sokat hánykolódtam a hajnalra általában vizesre izzadt párnámon, két éjszaka is álmomban meggyúlt a műhelyem és úgy égett, hogy elolthatatlanná vált. Megértettem, hogy semmiféle spirituális támogatást nem kapok erre, hogy én szerencsétlen kínaiak fölött ordibáljak, nem mintha bármiféle késztetést is éreznék rá. Sőt, enyhülést érzek, hogy a Sors nem tesz ilyen megpróbáltatás elé most az út vége felé.

Felszabadulván és megvilágosodván, hogy vihetem még egy darabig ezt a fájdalmas bluest, rájöttem, hogy még így is kegyelem. Nem kell a seggemet oda tennem más kedve szerint. Nyugodtan nyuvadhatok a saját műhelyemben, a semmihez viszonyítva valamit tenni.

A poharas példázatból kiindulva, ne azon keseregjek, hogy kevés van már a pohárban, hanem annak örvendjek, hogy azt a keveset még megihatom. Lassan, apró kortyonként.

Úgyhogy, jön pár nap takarítás, Mariannak valami falapka készítés, még van egy két apróság, és jöhet két új projekt, nem nagy szólamok, csak ilyen csendes, mindennapos megfogalmazások.