Lelkes botok
(another suta vers)
Egyszer
majd leülünk,
megiszunk
egy kávét,
elbeszélgetünk
a világról
s
a felszedett botjaimról.
Egyik
másiknak
nagyobb
jelentőséget adtam,
mint
az rajta látszik,
lelket
adtam nekik.
Mégis,
ahogy nézem,
forgatom
a botokat,
amiket
innen onnan
felszedtem:
csak botok.
Némelyen
több a göcs,
szálasabb,
keményebb,
finomabb
idomú,
szögletesebb.
Nézem
ezeket a botokat,
és
mosolygok magamban,
mára
nekem ezek csak szép botok,
amiket
az útról felszedegettem.
Lelkes
botok.