Azóta is az jár a fejemben, hogy senkit, de senkit nem érdekel a lelki-szellemi lényem, ha bármit megszólalok azon túl, hogy két fát összebasszak valamilyen formában, csak néznek rám, még úgysem, mint boci az új kapura.
Mint magára maradt ember, azt mondtam fuck off forradalom, beadom a kérvényt.
Legyőztem hetek óta tartó intézményfóbiámat, összeszedtem a papírokat és beadtam a kérvényt.
Folyamodtam a harminc pénzért.
De ki kellesz ábrándítsam a népet, nem lesz akasztódás.
Közben megláttam és meghallottam a Children of paradise hangos blogbejegyzését. Ami ha meglesz, meglesz. Ha nem, elhal projekt formájában.
A tavasszal a száraz decka volt 1200. Ma, 2300. A deszkás csak ült a farakás tetején, és elbámulva szivarozott. Nem is hallotta, amikor elköszöntem. Azt mondják Amerika nem vesz több fát Kínától, ezért megdrágult nálunk a fa. Mi változott?
Én változtam. Beadtam a kérvényt.
Legeneráltam Brook AI hangját még a befizetés határideje előtt. Egy darabig nem lesz szükségem a Pro Speechelora.
Megvan a díszcsapat a házépítésekre. Mindenki boldog. Pedig mindnyájan tudjuk, hogy át vagyunk baszva. Csodálatos egy birkanép vagyunk.
