A büszkeség vására

Pénzre. Pénzre cseréltem a büszkeségemet. Nem valami emberi, megértő, kitudja milyen kozmikus szeretetből, vagy jézusi szeretetből nyeltem le a büszkeségemet. Napokig ettem magam, hogy jó, igazam van, utasítsam vissza azt a kurva ágyat, amire a „senki az úton” úgy két ujjmozdulatból azt mondta, hogy nem jó. Mert nem olyan mint az Ikea. Aztán ma feladtam a lelkem a Mammonnak. Kell a pénz. A káromkodás folyik tovább. Mint Freddie Mercurynak a showja. Azt nem fogom feladni. Mert egyetlen megértő szövetségesem.
Szétszedtem az ágyat, hogy átalakítsam. Megnéztem a neten az Ikeánál azt az ágyat. Megdörzsöltem a szememet, mikor letöltöttem azt az összeállító útmutatást, nem hittem annak amit látok. Ilyen lifisz lófasz lécecskékből van összerakva. És az jó. Az Ikea jó. Há bassza meg, mondtam magamba és aztán hangosan Sanyinak. Te, hogy mekkora emeletes balfaszok az emberek. Hogy azért a szar bútorért leperkálnak 2245 lejt, úgy, hogy a deszkát amire jön a matrac, nem adják, azt külön meg kell vásárold. Én meg deckásan, mindent dupla vastagra csinálva, kérek ezerkettőt. Arról nem is beszélve, hogy az ágy szerkezetét strapabíróra terveztem, amíg az Ikeánál ez az ágyszerkezet effektíve nincs! Két vékony pléh vinklire fekszik az egész deszkázat amire jön a matrac. Borzasztó. Valóban nem szabad nekem ezentúl Ikeára hivatkozó rendelésekkel foglalkozni. Mert legyek én csikszfalfi gettó asztalos, de olyan szar dolgokat, mint az Ikea, kikérem magamnak, nem készítek.
Hogy eladtam a büszkeségemet, annak számtani magyarázata van. Mert ma Mikulás van. És amennyi pénzem van, nem elég Mikulásra is, meg az autó kötelező műszaki kivizsgálására. Meg aztán több nap mint kolbász. De mondjuk az is döntött ebben a gerinctelenségemben, hogy ez az ágy nem az az ágy, amitől én vagyok az aki vagyok.
Ám legyen, mondtam, szétszedem, megcsinálom ahogy annak kell. De nem felejtem el....”I'll be back!”