Fura
helyzet, hogy amikor frissen még a dühvel bennem írogattam,
akkoriban írogattam egy egy bejegyzést. Most, hogy megfontoltan
szeretnék írni, ami azt jelenti hogy alszom egyet a félig megírt
bejegyzésre, ami másnapra elhalványul, harmadnapra teljesen
elszáll: értelmét, idejét veszti.
De
most legalább a bölcsek kategóriájába leledzem. Aki hallgat az
bölcs.
Maholnap
veszek én is egy csészét, ha tekintélyes pockom megengedi és
hátam kitámasztom, még talán törökülésbe is ülhetek és
ölemben a csészével (természetesen gyömbér és menta teával),
komoly messzenézéssel aláírom a hallgatag bölcsek státusát.
Valahogy
mégis jobban tetszettem magamnak amikor nagy meggondolatlanságban
és mélységes hozzáértés nélkül, téma dilettánsan írogattam.
Ez
a messzenéző bölcs hallgatás tulajdonképpen az undor és a
meguntság művészi szinten űző spiritualitása. Amikor az ember
megundorodik attól, hogy igyekezete kuka, szava zörej a száradt
őszi levelek megannyi zizegése között és élete több
energiafelvétel, mint energia teremtés.
Például
itt van ez a Notre Dámé cucc. Teljes civilizációs összeomlás.
Nekem, mint örök és gyógyíthatatlan fatalista, eszembe jutott
Jézus alattomos szándéka, hogy három nap alatt lebontja a
jerzusálemi templomot. Persze csak viccelt, egy köve se mozdult meg
áldozatával, de igen elgondolkodtam rajta, még azelőtt, hogy
elkezdtek itt az istenek egymás ellen robbantgatni: ne fektessetek
olyan dolgokba, amit a moly megeszik, a rozsda felemészt és a
tolvajok ellopnak.
De
hiába gondolkodtam el ezeken, ma mégis ott vagyok, hogy moly és
rozsda táplálékot termelek, idézzek egy öncenzúrázott,
publikálatlan recent írásomból: „Félreértés ne essék,
ezerszer kihátráltam volna a boldog nincstelenségbe, valami
boldogfalvás nihilizmusba, szertartásos vissza a csóré
természetbe, de egyszerűen nem lehetett.
Az,
aki azt mondja hagy csapot és papot, annak tulajdonképpen nincs mit
hagynia és csak a pofája jár.”
Az
úgynevezett Jézustól plagizált keresztény cucc amúgy rég
kiégett az európai kultúrából. Ami most van, lehet, hogy
nevezhető valami kultúrának, de hogy Jézushoz semmi köze nincs,
az biztos. Legfeljebb annyi, mint az antikrisztusnak Istenhez.
(Így
az egyik gonoszságom).
Imádom
Kálmán Olga stílusát, amíg az Atv-nél volt szoktam nézegetni
műsorait, jók voltak kérdései, fintorai. Mérsékelt, unott
balosokat pátyolt, Bayertől azért fényévekkel kulturáltabb
Olga. Bayernek olyan mocskos a gondolat világa, hogy nincs az a mély
állapotom, amit gyomorilag be tudom venni. Pedig az én asztalos
kispolgárságom ugyancsak a mélységben fetreng, de Bayernek
annyira malefikus a világképe, hogy az isten mentsen ettől az
irányzattól bármiféle álkeresztény kultúrát. Bayer az
egészséges nacionalizmus lejáratója, leértékelője. Bayer sok
kárt tesz az egészséges nacionalisták lelkében, Magyarország
megint szívni fog egy csokorba gyűjtött ökör miatt.
A
Bayer típusú embert sajnos ismerem, ólálkodik itt körülöttem
egy kettő és Isten óvja meg ezektől az emberiséget, ha nem volna
állami jog, ami valamennyire védi a polgárait, ezek képesek
lennének erőszakkal házaikból kitúrni a lakókat, csupán
birtoklási vágyból.
Mostanában
látom Olga néni kolléga lett. Blogger lett Kálmán Olga is.
Ez
abból a szempontból érdekes, mert ha ugye reggel a piacon
mindketten állunk, tréning szerelékben egy áprilisi hűvösben és
várjuk, hogy a Fresh kinyisson, igyunk egy jó meleg kávét és
elbeszéljük a világ dolgait, kiderül, hogy sok különbség nincs
köztünk.
Valószínű,
ha protkomat is beteszem a képembe, egészen jó interjú alany is
lehetek, vágva talán én is összehozok pár extrém és
hasznavehetetlen okosságot. Ezért érdekes a dolog.
Adnék
egy tunningolt kapucsinót Olgának, ha az asztalnál megismételné
ugyanazt a fintort amikor azt mondja, hogy: „a mindenféle
bloggerek...”. És lám, szubjektivitásom okán, mivel mint nőt
is bírom Olgát, Bayerrel el se mennék egy hűvös április kora
reggeli kapucsinóra a piaci Freshez. Úgy sem, hogy ő fizeti. (I
make my own beat).
(Ez
a gonoszság number kettő...)
Az
útépítés kapcsán (amit még nem merek leírni, mert noha okos
nemzetmegmentő gazdasági okosságaim nem kerülnek az arra hatható
illetékes kezeibe, félek az igenis szubjektív okozó elemekhez
eljutna tényfeltárásom a valóságról, és ezek a pókot úgy
tapossák el, hogy észre sem veszik maguk után a vízcseppnyi
hullát...) adódott egy helyzet: Több kamionnyi csirketrágya állja
az utat. Az egyik bayerközeli kolléga szólt, hogy diplomáciája
csödöt mondott a román embernél, akinek parancsolta, hogy a
szarát hordja el. Menjek beszéljek a fejével. Mert egymást
küldték az anyjuk picsájába.
Egész
éjjel nem aludtam, hogy ilyen dolgokba kevernek, de elmentem a
magyarevő románhoz, kinek neve egyébként Roman volt.
A
szokásos kutyaugatás és kitartó kopogás hatására kijött egy
öreg néni, és óvatosan kérdezet: „Igen?”
Mondtam
neki, csókolom, Román úrral szeretnék beszélni. Előjön a román
öreg hátulról a kertből és ő is óvatosan méricskélt. Én
bemutatkoztam és elkezdtem dadogva mondani jövetelem célját. Az
öreg erre azt mondta, hallja uram, maga más ember, magával lehet
beszélni. Azt mondta, már a pofámon látta, hogy teljesen más
ember vagyok.
Negyed
óra nem telt és elmentünk, megmutatta hova kell átköltöztetni a
szart. Megköszöntem neki, ő is nekem. Mert egyértelmű, hogy ő
hetven évesen nem fogja áthordani a szart egy olyan útról, ami
ezelőtt öt éve teljesen használatban kívül volt. Egy gépnek
pár óra munka. Ahhoz képest mennyibe fog kerülni a 400 méteres
útszakasz egyengetése, kövezése, ez nem fog akkorát nyomni a
latba.
Ellenségeskedéssel
minden marad az anyjapicsája szintjén.
Röviden:
saját kijárat érdekében, földi hatalmassággal közbenjárva
másik földi hatalmasságnál, megvettem egy keskeny földcsíkot,
hogy a bayeristák közt egérutat nyerjek a világfele, mely
szándékos elzártsága előlem egyértelműen a halálomat
kiböjtölve volt a cél. Ez az államilag akkreditált szabadvilág
egy 400 méteres mezei úton vezet, amit le kell köveztetni.
Mikor
ebbe belevágtam egyedül voltam. Ez volt az a pont, ahogy elnéztem
a fákkal benőtt hepehupás útszakaszt, hogy azt mondtam: ezt csak
valami örült hittel lehet bevállalni. És itt volt az a pont, hogy
üzentem Istennek: te jössz.
Mit
intézett, mit nem, de jött a mérges szomszéd és neki is érdekévé
vált az útépítés. Nosza egyből 50 %-kal lealkudta a mennyei
közbenjáró a kiadást. A polgármester is ígért valami kavicsot.
Hát
ennyit a fekete-fehér világról, nem csoda, hogy benne mint életét
féltő szürke kisegér cikázok ide-oda.
A
végkövetkeztetés: ha elkezdek itt semleges lenni és ebből
kifolyólag cenzúrázni magam, átgondolni miket írjak vagy se, az
eredmény az lesz, hogy nem írok. Így is eléggé visszafogom
magam.
A
karikatúrákkal is így van, ha azt kell rajzoljam, ami menő (volt
pár téma gondolatom), oda jutok, hogy nem lesz kedvem rajzolni.
A
zenével is, ha erőteljes kickes dübörgéseket várnak el tőlem,
megutálom a hangkeverést is. Így is az Europe Final Countdownjában
a végleges keverésben át fogom gondolni azt a sok dübörgő
ütőst. Borzalmasan zavar.
Új
meglátásom: Zseni mama...(ez sem egy kommersz nézőpont..)