A tulipán imája

A tulipán imája

Engedj a földedbe gyökerezni,
Életed illatát beszívni,
Szép virágot teremni,
Veled boldognak lenni.

Vágyom ajkadról a csókot,
Mint a hajnali harmatot,
Karjaid ölelésében megbújni,
Ősszel benned elmúlni.


ketrecben tartva, csoda hogy nem szeretik?
Miért ne szerelmes vers?
Párolgó földben turkálni, illatát beszívni. Kósza tulipánokat átültetni, mert ha nem marha tapossa. Hóvirágokat csoportosítani a fenyő alá, mert szanaszét nem szeretik. Sőt még rácsok közt se. Holland jácintnak a szabadon ébredők esélyét adni vissza. Szúrós csihányokat kitépni a tulipán tövek mellől.
Mindez még a magába szomorodott embert is megihleti.

A nagy kérdés, mert szerintem előbb a kérdésnek kell megszületnie, szóval a nagy kérdés az, hogy mitől nem tud az ember egyszerű körülmények közt egyszerűen élni?
Miért válasszák a házastársak inkább a karriert az egyszerű együttlét helyett? Miért nem elegek egymásnak? Mi kell az embernek egyéb? Mi az az egyéb?
Vagyunk, hogy tapasztaljunk, mondja a bölcs, de én inkább élnék a tapasztalás helyett.

A dolgok nyitja lenne a kérdésekre a 
választ megtalálni.
Átültetve a fenyő alá. Bal csomó Ildikótól, aztán az üzleti, jobbra a kávés fiútól két tő.
a becsapott holland jácint a szabadon ébredők lehetőségét kapta meg.