Stella
és Katalin. Piros ruhába öltözött hölgyek.
Most,
hogy a Transylvania földjébe gyökerezhetnek, egy taliga ősrégi
trágyával dúsítva, jól megöntözve, a fiamnak az az ötlete
támadt, hogy nem elég ezeknek a cuki, piros ruhás hölgyeknek a
családnév, adjunk neki még egy egy nevet. Így lettek Stella
Monica és Katalin Fruzsina.
Az
úgy kezdődött, hogy amikor megvertük a Megdonáldzot, azaz
rátértünk az itthoni, valódi húsból készített hamburgerekre,
új célt tűztünk ki magunknak. Hogy az aprópénzeket
összegyűjtjük, majd időnként beváltjuk és eldöntjük, hogy
mi legyen vele. Lassan összegyűlt negyven lej.
Ennek
a tervezett gazdálkodásnak vannak azért más állomásai is, az
egyik például a játékra szánt pénz. Mert mondtam volt a fiamnak
ezelőtt vagy két évvel, hogy nem jó ez így, hogy amikor eszünkbe
jut valami, akkor kell nekünk játék, mert -ecseteltem neki
kilátástalan anyagi helyzetünket (mely apósom szerint
tökéletlenkedés)- csak felborítja a költségvetési terveinket
és lehetőségeinket. Akkor felajánlottam a fiamnak, hogy jön
minden hónapban az a gyermekpénze, az negyven lej, az legyen az ő
kerete, amivel gazdálkodhat, azt vegyen rá, amit akar. Belement az
üzletbe, és két éve hűségesen gyűjti a pénzt. Naná, hogy nem
vesz rá hülyeséget -habár féltem attól- ahányszor elmentünk
játéknézőbe, semmit sem talált méltónak a pénzéért. A múlt
évben mikor a tengerre mentünk, volt vagy négyszáz leje. Azt arra
is gyűjtötte, hogy majd a tengeren a kínaiaknál bevásárol
legokból. Félelmeim nem váltak be, mert a felét alig költötte
el a pénzének. Mára megint ott tartunk, hogy akkora tetemes
félretett pénzösszege van, hogy mi szülők nem kell aggódjunk,
ha hirtelen kölcsönre van szükségünk. Van kitől kérjünk.
Azt
hiszem, hogy ez egy nagyon jó életiskola neki.
Mikor
beváltottuk a sok aprópénzt, tanakodtunk, hogy mi legyen belőle?
Azzal a javaslattal álltam elő, hogy abból a pénzből vegyünk
fákat. Megszavaztuk és így vettünk két cseresznyefa csemetét.
Az egyik a Stella családból, a másik a Katalin családból. A
tegnap délután el is ültettük. Én lazítottam a földet, a fiam
kilapátolta. Aztán megtartotta a csemetéket, amíg ráhantoltam a
trágyát s a földet. Ő öntözte meg, tíz-tíz liter vízzel,
kiszámolta, hogy az húsz liter összesen.
Munkavégeztével
jött a fiamnak az az ötlete, hogy adjunk plusz nevet nekik, mert
családnevük van, de legyen személynevük is. Így adta Stellának
a Mónikát, Katalinnak a Fruzsinát. Miért? Mert így jött neki,
mondta. Ebben is jól megegyeztünk.
Aztán
mivel ez a Joco nem jött tegnap dolgozni -apropó inasdiktatúra- a
pácolnivalóra rávetette magát a fiam, vacsoráig velem dolgozott
a műhelyben és sokat beszélgettünk.