Piros ruhás hölgyek társaságában

Stella és Katalin. Piros ruhába öltözött hölgyek.
Most, hogy a Transylvania földjébe gyökerezhetnek, egy taliga ősrégi trágyával dúsítva, jól megöntözve, a fiamnak az az ötlete támadt, hogy nem elég ezeknek a cuki, piros ruhás hölgyeknek a családnév, adjunk neki még egy egy nevet. Így lettek Stella Monica és Katalin Fruzsina.
Az úgy kezdődött, hogy amikor megvertük a Megdonáldzot, azaz rátértünk az itthoni, valódi húsból készített hamburgerekre, új célt tűztünk ki magunknak. Hogy az aprópénzeket összegyűjtjük, majd időnként beváltjuk és eldöntjük, hogy mi legyen vele. Lassan összegyűlt negyven lej.
Ennek a tervezett gazdálkodásnak vannak azért más állomásai is, az egyik például a játékra szánt pénz. Mert mondtam volt a fiamnak ezelőtt vagy két évvel, hogy nem jó ez így, hogy amikor eszünkbe jut valami, akkor kell nekünk játék, mert -ecseteltem neki kilátástalan anyagi helyzetünket (mely apósom szerint tökéletlenkedés)- csak felborítja a költségvetési terveinket és lehetőségeinket. Akkor felajánlottam a fiamnak, hogy jön minden hónapban az a gyermekpénze, az negyven lej, az legyen az ő kerete, amivel gazdálkodhat, azt vegyen rá, amit akar. Belement az üzletbe, és két éve hűségesen gyűjti a pénzt. Naná, hogy nem vesz rá hülyeséget -habár féltem attól- ahányszor elmentünk játéknézőbe, semmit sem talált méltónak a pénzéért. A múlt évben mikor a tengerre mentünk, volt vagy négyszáz leje. Azt arra is gyűjtötte, hogy majd a tengeren a kínaiaknál bevásárol legokból. Félelmeim nem váltak be, mert a felét alig költötte el a pénzének. Mára megint ott tartunk, hogy akkora tetemes félretett pénzösszege van, hogy mi szülők nem kell aggódjunk, ha hirtelen kölcsönre van szükségünk. Van kitől kérjünk.
Azt hiszem, hogy ez egy nagyon jó életiskola neki.
Mikor beváltottuk a sok aprópénzt, tanakodtunk, hogy mi legyen belőle? Azzal a javaslattal álltam elő, hogy abból a pénzből vegyünk fákat. Megszavaztuk és így vettünk két cseresznyefa csemetét. Az egyik a Stella családból, a másik a Katalin családból. A tegnap délután el is ültettük. Én lazítottam a földet, a fiam kilapátolta. Aztán megtartotta a csemetéket, amíg ráhantoltam a trágyát s a földet. Ő öntözte meg, tíz-tíz liter vízzel, kiszámolta, hogy az húsz liter összesen.
Munkavégeztével jött a fiamnak az az ötlete, hogy adjunk plusz nevet nekik, mert családnevük van, de legyen személynevük is. Így adta Stellának a Mónikát, Katalinnak a Fruzsinát. Miért? Mert így jött neki, mondta. Ebben is jól megegyeztünk.
Aztán mivel ez a Joco nem jött tegnap dolgozni -apropó inasdiktatúra- a pácolnivalóra rávetette magát a fiam, vacsoráig velem dolgozott a műhelyben és sokat beszélgettünk.

1 megjegyzés:

  1. Köszöm! Végre jó helyre került az info. Ez boldogság, mert nem támadásként fogtad fel, hanem beépítetted. A visszacsatolás pedig a fiad öröme. Ráadásul igazolta a korábbi cselekedeteidet is.

    VálaszTörlés