Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

A Barakk rádió rövid életű története


Elő a reggeli svarcot (feketekávé), egy hosszú, unalmas és lehangoló írás következik, a szokásos formámat hozva.

Azt hiszem, hogy ezt pozitív hozzáállásnak lehet nevezni, hogy én jó szándékkal, izgalommal és komolyan fogtam hozzá ehhez az úgynevezett rádiós tevékenységemhez, mely egyelőre úgy néz ki, hogy rémesen rövid életű lesz.
Mi is ez a netes rádió tulajdonképpen?
A netes rádiózás nem több egy blog működésénél. Vannak szerverek, ahol az ember feliratkozik, igaz, nem ingyenes, de minimális összegekért már kap egy kis tárhelyet, és egy kezelő programot hozzá.
A problémát a tartalom jelenti. Az ember ha elindít egy ilyen blogszerű rádiót, lassan szembesül azzal, hogy ha levédi saját tartalmát, például zenéjét levédi egy szerzői jogokat képviselő hivatalnál, fizetnie kell a sugárzásért ennek a hivatalnak. Mint általában a hivatalok papíron, számokon, pecséteken keresztül működnek, nem tud különbséget tenni profit és nonprofit közt, nem ismeri el a kőkemény üzletet vagy vele szemben a jótéteményt. A hivatal egy gépezet, ami csak néz és végrehajt.

Mondjuk, hogy ez így rendben is volna. Az ember azt mondaná, hogy így legalább a szellemi (lelkes vagy lelketlen) alkotás le van védve. Más nem másolhatja le, nem mondhatja magáénak.
Ez az infantilis megközelítés. Amikor törvénybe iktatják, hogy a házastársak nem verhetik egymást. És ugye, a nárcisztikus embernek ez a törvény mit sem jelent.

Olyan rádiót akartam létrehozni, ami jelenleg nincs. Egy csupa magyar zenét sugárzó, reklám mentes rádiót. Nem nyolc külföldi szám után egy sikeres, trendi magyar zenét, miközben ilyen vad dzsingelek kötik össze a számokat, az egész műsor sugárzást kompresszorokkal izzasztani, meg idióta reklámokkal, hanem egy tiszta hangzású magyar zenét szolgáló rádiót.
Az volt a tervem, hogy előkeresek mindenféle régi és mai magyar zenét, melyek valahogy mindig kimaradnak a fősodrásokból. És nemcsak a fősodrásokból, hanem mindenféle erezet csordogálásból is.
Ezt a rádiót ledemóztam „Barakk rádió” névvel.
Az „internetradio” szerveren 4 euróval indítottam el, ehhez adtak egy minimál tárhelyet és forgalmat, illetve kezelő programot. Meg akartam tapasztalni mit is jelent rádiót szerkeszteni?
A házi stúdiómban a jutubról letöltött zenéket picit megmotyokáltam, hogy egységes hangzásban szólaljanak meg a zenék, egy metálos darab után egy líraibb valami ne okozzon túl nagy különbséget, illetve a gyengébb, régebbi felvételeket picit élénkítettem, frissítettem, de mindenképpen megtartottam a szerzők, előadók eredeti elképzelését.
Összegyűjtöttem közel 150 számot, amit egy hónap alatt sikerült letölteni, kikeverni és újra feltölteni műsorként. Közben tanultam a rádió szerkesztő programot és kutakodtam a szerzői jogok iránt.
Azt hittem, ha felkeresem a még élő szerzőket, alkotókat, és megkapom beleegyezésüket, azzal el is van rendezve a szerzői jog kérdése. Meglepetésemre mindenki hatalmas lelkesedéssel fogadta, hogy feltenném a számát. Mindenki beleegyezett. Már aki elolvasta levelem. Mert sokan nem olvassák a posta fiókjukat, vagy nemtom.
De nem nyugodtam és folyton kerestem, próbáltam kiigazodni az egyáltalán nem világos szerzői jogos kérdésben.
Mivel csak magyar zenét sugároztam a demó rádiómban, gondoltam írok az Arisjusnak, a szerzői kérdésben. Ők pár napra válaszoltak is, és elém tárták a gépi választ, hogy mik a feltételei a szerződésnek, és abszolút nem hatódtak meg attól, hogy nonprofit amatőr vagyok. Sőt, még egy csomó minden is kiderült, hogy nemcsak velük kéne szerződnöm, hanem volna még két fő intézmény is (utólag kiderült: 9 intézmény van), a vers és produceri szerzői jogos intézmény, mert bár nyílhat még a sárga rózsa dalban, de azt előbb versként megfogalmazták és versként is le van védve. Aztán valahol felvették és a produceri részét is levédhették. És ha az ezer számból kettő producerileg is le van védve, akkor már szerződésre vagyok köteles. Mert ugye, ki tudja, hogy melyik lehet levédve és melyik nem?
Nem lennének túl nagy összegek ezek, gondoltam a magyarság csak megbírna egy ilyen összeget összekalapozni, ahogy számoltam, csak ezek a minimális költségek elérhetik a 150-200 eurót havonta, viszont akkor mondhatni tiszta lappal lehetne rádiózni.
Törtem a fejem, hogy esetleg kezdjem el, fektessek bele pár hónapig, élesítem a patreon oldalt, és hátha össze tudnám koldulni ezt az összeget. Valahogy nem hiszem el, hogy a világban szétszórva nem kerül kétszáz magyar, aki havi 1 euróval nem támogatná a rádiót, úgy, hogy az én szerkesztői, DJ munkám önkéntesség benne, ami napi szinten 4-5 óra foglalkozást jelentene.

Az első meglepetés ezután jött hideg zuhanyként. Maguk a szerzők, előadók, akik az én logikám szerint első szinten érintettek, hogy csodálatos műveik rádióban szóljanak, nem vették a fáradságot legalább megnézni miről van szó, nemhogy a rádió facebook oldalára iratkoznának, vagy megosztanák. Beszélek itt azokról, akiket megkerestem és valamilyen szinten reagáltak. Ezek száma körülbelül ötvenre tehető. Negatív példaként elől járnak az amatőrök, akik egész nap a neten csüngenek és néha szánalomszámba futó alkotásukkal kínlódnak valamilyen hallgatóságot szerezni, talán karrierük folyamán én voltam az egyetlen aki felkerestem a zenéjük miatt, le se szarták, hogy mi ez a Barakk rádió. A Fecskerooby valami rapper vagy mi, egyet cseszte a fejem, hogy fotózzam le a számát, a listáról, hogy győződjön meg róla, hogy fut a rádiómban. Nem akartam letörni a fiút, hogy értse meg, a csórók apostolaként csúsztattam be a szánalmas reppelését, amiből az egyetlen érthető dolog az a borzalmas kick, amit ha sokat hallgatom szétszedi a basszus hangszórómat, mert a szöveg érthetetlen, infantilis és szánalmas. De mindezek után se nem lájkolta, se nem osztotta meg a Barakk rádió oldalát. Se rendes, se művész nevén.
A rádió szerverén hajszálpontos kimutatások, Ip cím szerint, ország szerint és amit csak akartok szerint kiderült, hogy rádiómnak öt darab hallgatója volt az elmúlt másfél hónapban, akik többet hallgatták fél óránál a műsort, ebből az egyik én magam volnék.
Az is igaz, hogy több mint 130 egyéni felcsatlakozó volt ezidőben, de egyik sem haladta meg a 2-3 perces hallgatási időt, valószínű a magyar zene nem nyerte el tetszését. De ez nekem jelzésre jó volt, hogy igen, működik, Indiától Panamáig, Alaszkától Ausztráliáig bárki rácsatlakozhat a Barakk rádióra. Ez csodálatos és fantasztikus.
A sajátjaimban nem első, hogy csalatkoztam. Az a pár hallgató, majdnem tudom is ki az, nem nehéz kitalálnom.
Tehát számot vetettem, mielőtt elkezdem a befektetéseket, kicsit statisztikáztam, egyikre másikra ráírtam, hogy mit gondolnak, miért nem szeretik, miért nem osszák, hát kiderült, szégyellik, hogy olyan rádiót továbbítsanak, amelynek gyakorlatilag nincs követője, hallgatója.
Példának hozták a sikeres kereskedelmi rádiókat, hogy azok bezzeg százezer zenével, hatalmas hallgatótáborral rendelkeznek, hogy na azt igen, azt osszák. Kérdésemre, miszerint azok a rádiók hány számát és naponta hányszor sugározzák, csupán annyit érveltek, hogy nem értem a lényeget.
Dehogynem, értem a lényeget. De nem engem minősít.

Pár napos töprengés után, úgy döntöttem, hogy lezárom a Barakk rádiót. Megszüntettem. Töröltettem a szerverről.
Egyik barátom azt mondta jól tettem nem éri meg, a másik meg azt mondta, nehéz, nem lehet csinálni. De mintha felszabadulást éreztem volna hangjukban. Kínos volt nekik az én rádiómban szólni. Azt hiszem ezt így lehet értelmezni. Nem is beszélve az illegálisan használt egyéb zenékről, melyeket jó, hogy már senki sem játszik fel, mert divatja múlt, meg senki nem keres utána, meg az algoritmusok sem szeretik, de a szerzői jogos hivatalok mind a mai napig lehívják rájuk a pénzeket. Pénzek, amik a magyar zenészek, olyanok is akik profik, ebből élnek, ők is bevallották, hogy soha nem kaptak semmit belőlük.

Egy hét után átgondoltam, és azt mondtam rendben, megpróbálom úgy, hogy levédetlen számokkal próbálkozom. Új szerveren, jobb feltételekkel, de ezúttal havi 10 Usa dollárért újra bekapcsoltam a Barakk rádiót. Arra gondoltam, kevesebb tartalommal, újrakezdem az építkezést és csupán olyan zenét teszek fel, ami nincs levédve. Gondoltam, mindenféle amatőr nem védi le zenéjét, mert ugyan minek, illetve mit véd le, kitől tartva?
Hát kiderült, hogy ismerőseim közt is páran levédték zenéiket, mondván, nehogy Ákos lekoppintsa. Mondtam, rendben, de tudja, hogy akkor sehol nem fognak szólni a zenéjük a saját oldalukon kívül? Persze, ez ennek a rendje s módja. De legalább nem kell hallja egy koncerten, hogy Ákos énekli a szerzeményét.
Hát ez rosszul esett nekem. Valamiért úgy éreztem, hogy talán jogtalanul is hallgatom az ilyen zenét. Talán nem is nekem íródnak ezek a zenék? Azért írnak zenét a szerzők, hogy hátha valami csoda folytán sikeresek lesznek?
Most komolyan? Mi lenne, ha 2000 írásomat levédetném? Ki a faszt érdekelné? Nekem eszembe nem jutna ilyesmi. Ha valaki lekkopintaná, Isten álgya, lelke rajta! Azt gondolnám, hogy de jó vagyok baszki, megéri lemásolni. Én az emberiségnek írtam amit írtam, nem érzem azt, hogy szereztem valamit, amiért nekem bármilyen dicsőség járna. És Isten látja füstös lelkem, ha Ákos énekelné valamely versem, akár jogtalanul is, mennyire telt lennék Szentlélekkel, hogy letettem valamit ebben az Életben!
Óriásit csalódtam a művészekben. Minden szar hangjegyet futnak levédeni. Bocskoros parasztok, kik még a gyapotföld nigga siránkozásaiból vegetálnak. A fekete goszpel anyagra sablonozzák szánalmas három akkordjukat és asziszik valami különlegest alkottak. De messze, fényévekre messze áll alkotásuk a legegyszerűbb fájdaloménektől, amit az a csóró nigga kínjában, hogy elszakították hazájától, szeretteitől és láncra verten rabszolgaként robotol. Szégyelljék magukat az összes mélymagyar alkotók, akik Prézli Jóskát (Elvis) utánozva magyarkodnak és majomkodnak és azt le is védik! Alig van echte magyar szerzemény, ami ne legyen tulajdonképpen cover! Zorán írtószép számjainak legtöbbje kover basszam! Charlie számjainak legtöbbje kover basszam! Milyen alapon védik le őket? Hogy van pofája egy ilyen művésznek levédeni egy Eric Clapton magyar koverét, mint saját?
A nagy díszes népdalosok, tessék... rokkenrollosítják, gyapotosítják a népzenét! Hű de fasza! Nigga hangulatú ősmagyar faszom művelés!
Miről beszélünk? Mi találtuk fel a dzsesszt? A rockot? Még a szimfonikushoz sem konyítunk! Még azok a sámánkodós tökéletlenkedések sem hitelesek, mert mi van, ha mégsem Ázsiából jöttünk?

Rájöttem, hogy két opcióm van.
Az egyik, hogy véglegesen lemondok a Barakk rádióról. A másik, hogy ha éltetem, akkor csak saját tartalommal töltöm fel. De akkor meg minek?
Mert közben megtudtam, hogy ha egy zeneszám nincs is levédve, de a szerző megosztja egy platformon, mindegy melyiken, onnan kezdve védelem alatt áll, tehát a beleegyezésével sem lehet sehol máshol megosztani, ha a megosztó nincs szerzői jogos hivatallal fizetős kapcsolatban.
Tehát ha szervezek egy koncertet, eléneklem egy számomat, amit előtte levédtem, akkor is ki kell fizessem a szerzői jogos hivatalnak a taksát, amiből ő állítólag vissza juttat nekem. Gyakorlatilag semmit, de így működik.
Hét végéig eldöntöm, mi legyen.
Minden esetre, a rádiózás, úgy ahogy én elképzeltem, úgy nem működhet.
Mert, egy: ma már senki nem hallgat rendes rádiót, az algoritmusok rabjai, azt hiszik azt kapják amit akarnak, pedig dehogy, kettő: már nem hiszem, hogy abban a korszakban, amikor a magyarság elnézi, ahogy könyvek százezreit kukába dobják a hagyományokat megőrző szervek is, az összmagyarság, a Mapamondon lenne kétszáz hülye magyar, aki havi egy kibaszott darab euróval támogatna egy színtiszta magyar rádiót.

Végkövetkeztetés:
Ha ennek nem én járok utána, nem én baszok el rá két hónapot, magam sem hinném. Egyszerűen tökkelütöttek vagyunk, kárhozatra ítélve, de úgy, hogy röhögünk saját infantilizmusunkon, mint bolond a faszának.

Így a Barakk rádióról.


Aki nem hisz nekem, járjon utána, én támogatni fogom havi öt euróval az ügyet!