Honnan a Mugophone elnevezés?
Rengeteg becenevem volt, abban az időben, olyan 14 évesen, amikor elkezdtem elektronikázni, Mugec volt a becenevem. Imádtam rádiókat szerelni, rossz magnókat javítani, aztán belekóstoltam az erősítő készítésbe, egy jó tíz évig szenvedélyes hobbym volt az elektrozás. Magam terveztem és készítettem a nyomtatott áramköröket, akkoriban nem lehetett transzformátorokat kapni, szemétből szedtem össze őket és újra tekercseltem, fém dobozokat készítettem a cuccoknak.
A finom humor már akkor életelemem volt, és márkanévként a Mugophone-t használtam, a Mugec nevemből kiindulva. A nyomtatott áramkörökre is ráírtam, hogy “Mugophone product”. Természetesen vicc volt, a testvéremmel a nyomorúságunkon szórakoztunk, hogy egyszer majd a Mugophone nagy cég lesz, világmárka.
És nem lett a Mugophone-ből világmárka?
Nem. Gyerek álmaink belefulladtak az örökös pénzhiányba, makacs szűkölködésbe és jött a 89-es fordulat, ami elhozta a várva várt demokráciát, vele együtt ezt a furcsa piacgazdaságot. Megszűntek munkahelyek, kényszerből vállalkoznom kellett, mert élni kellett. Jó sok évig bárhova költöztem, vittem magammal az elektros cuccaimat, de az elmúlt 30 év alatt sokszor elvesztettem reményemet, hogy valaha lesz időm és helyem a hobbymnak áldozni és rendre kidobtam őket. Úgyhogy teljesen a homályba veszett a Mugophone “cég”.
És mégis, 30 év után megszületett a Mugophone records. Hogyan?
Fiatalkori álmom az elektronika mellett az volt, hogy doboljak. Nem volt dobom, bármennyit próbálkoztam, nem jött össze egy dob szerkó. Aztán ötven évesen, volt egy jobb munkám és megvettem álmaim dobszerkóját egy Gretsch cuccot. Zsírújan. Amolyan bakancslistás dolog volt nekem ez a dobolás. Aztán nem volt mire doboljak, gondoltam veszek egy szintetizátort, melynek volt 8 programozható sávja, gondoltam megalkotom a saját zenei alapjaimat. Jött hozzá egy USB kábel. Bedugtam a számítógépbe, lássam mi lesz? Ekkor találkoztam a midivel.
Akkor kell egy külső hangkártya, hogy rendesen tudjak kommunikálni a számítógéppel. Megvettem egy csomagban egy hangkártyát, egy fülhallgatót és egy mikrofont, meg adtak hozzá egy valamiféle programot, amit Cubasenak neveztek. Nem tudtam mi az? Mikor felinstalláltam a számítógépemre a Cubase-t és kinyitottam, egy virtuális keverőasztal nyílt ki belőle.
Tátva maradt a szám sokáig, mert hisz én 30 évet kiestem a zenevilágból, amikor én kiszálltam, csak az analog volt. A digitális stúdióról még nem is hallottam.
Beszippantott magába a jelenség és rögtön beleszerettem.
Viccesen azt mondtam, hogy jeeee... “Mugophone stúdió”.
Innen és odáig, hogy zenekart felvegyél a stúdiódban, hogyan alakult?
Minden áron fel akartam venni a dobolásomat és elkezdtem mikrofonok után kutakodni ilyen hangszeres csoportokban, közben összejöttem Emilékkel, akik akkoriban ketten Olival alkottak együttest, ő éppen felszámolta dobkészletét, rendre elkezdtem megveszegetni a cintányérjait és közben megbarátkoztunk. Szó szót hozott, hogy zenélgetnek, és felmerült bennem az ötlet, hogy csináljunk egy felvételt. Eljöttek hozzám, és teljesen zöldfülűként felvettük azt az anyagot, amiből lett az első Stonecrops albumuk. Még alig kezdtem el tanulgatni a virtuális stúdiót kezelni, teljesen új volt nekem. Aztán úgy alakult, hogy már harmadik lemezüket veszik fel a Mugophone stúdióban. Én még mindig karikatúrának tartom a stúdiómat, mert pofátlanul belépő szintű cuccokkal dolgozunk, de talán itt is érvényes az a mondás, hogy a boldogsághoz nem kell sok.
És hogy született meg a Mugophone sessions gondolata?
A Stonecrops együttes alapjában egy humoros banda. Közösek vagyunk abban a humorban, mely a nyomorban ágyazódik. Fotózkodni akartak egy régi autó előtt, amit egy barátom hozott a csarnokomba, hogy majd egyszer megjavítja, de annak sincs pénze, úgyhogy két éve itt hever. Aztán viccből azt mondtuk, jó lenne egy koncertet csinálni az autó mellett, van ott egy hulladékból felhúzott válaszfal, és menő lenne. Nekünk sem kellett sok, azt mondtuk miért ne?
Beleszédültünk az alkotásba és létrehoztuk a “Mugophone sessions” színpadot, mely minden ízében egy humoros pörformansz. De ezt komolyan vettük.
És szerinted mi lesz a Mugophone sessions jövője?
Megtartanám ezt a csibészes megközelítést, a pofátlanul amatőr szintet. Ami nekem nagyon lejött ezekből a próbálkozásokból, az a közösség építés varázsa, szépsége. Hogy mi is történt itt a Stonecrops Szinesztézia lemez bemutatóján, még nem tudom feldolgozni, keresem a megfelelő megfogalmazást, ízlelgetem az élményeket, úgy érzem, hogy mindannyiunkban történt valami. Nem tudom, talán rácsodálkoztunk egy elfeledett érzésre, a közösségre.
Ha jövőről beszélünk, akkor ebbe az irányban alakítanám a Mugophone sessions sorsát. Nem várhatunk amíg minden cucc tökéletes lesz, amíg mindenféle pályázatokat megnyerünk, mert közben kiszalad az idő kezeinkből és a lélek nem vár. Összegyűlünk azzal akivel tudunk, amivel tudunk, csapunk egy bulit oszt kész.
A fontos, hogy adjunk élet jelet, nem akarunk megdögleni.
És mi van Muskóczival?
Hm. Muskóczi a közel 15 éves blogolásom szüleménye. Muskóczi tulajdonképpen az én gyermeki énem. A felnőtt Muskóczi belefáradt a világ értelmezésébe, mely csak fut előre mint a bolond, anélkül, hogy tudná miért és hova? A kicsi Muskóczi világa még őszinte, rendezett, szép, minden viszontagságaival együtt.
A naív színezésű karikatúráimmal a közvetlenséget szeretném üzenni, hogy elérhetőek vagyunk egymásnak, nyugodtan szólítsuk meg egymást.
Ezért az a tervem, hogy 15 történetes füzetekben adatnám ki a Muskóczi történeteit. A lehető legolcsóbb kiadásban, hogy fogyasztható legyen.
A kiállított karikatúrák is erről szólnak?
Igen, de nemcsak a Muskócziról van itt szó.
A Mugophone sessions ezen alkalmára készített improvizált panójára a Muskóczi történetei első füzetének a karikatúráit állítottam ki, ezzel is bővítve a mozgalom tevékenységét.
Szeretnék ilyen alkalmakra más amatőr alkotókat is bevonzani, legyen szó bármiről, ami alkotás.
Ez is egy üzenet.
Ha megfigyeljük közelebbről a színpad körüli díszleteket, plakátokat, mindnek üzenete van és főleg alkotójuk. Hátul az ablak alatt például végig fut Ildikónak a design iskola tervei, formák, színek, értelmezések. Hatalmas potenciál, ami még nincs felfedezve. A helyszín kialakítása, mely kidobott bútorokból, kellékekből állt össze, a rászánható idő alatti kialakítása finom stílus érzékekről tanúskodnak.
Ezek a bár szunnyadó, de kikívánkozó tehetségek és erők itt egy fedél alatt testté lettek. Valahogy úgy, mint ahogy az Íge lett testté, és eljött közénk. Megnyilatkozott.
