Sámuel

(kutyavers)

Miféle ember az,
ki Száminak nevez egy kutyát,
mondom a fiamnak,
hogy adhat egy magyar ember,
ilyen nevet egy kutyának?

Kitaláltuk aztán,
Számi annyit tesz mint Számuilö,
román hívők szeretik,
bibliai neveket adnak gyermeknek,
háznak s ha kell kutyának.

Sámuel ez magyarul,
de akkor miért nem lett Samu,
gondolhatták volna,
rossz sorsot predestinálnak,
egy szegény kutyának.

Hülye volt a Számi,
hebehurgya, kötekedő, azt hitte
oktalan, övé minden,
virágoskert, udvar s utca,
kevesebb az esze, mint egy kutyának.

Szirénákra kontrázott,
sosem értettem mi végből,
nekiszökött kamionnak,
csak ő tudhatta milyen célból,
Annyi lett a kutyának.

Mondanám a gonosznak,
lám a Samu ugrált s pattogott,
így jár aki nem fér,
bőrébe és másoktól,
sorsa lehet, mint a kutyának.

Nem kívánom neki,
mert lám ez a Samu dolga,
hogy utáltam és nem szerettem,
hogy így lett sajnálom,
jobb sorsa lehetett volna egy kutyának.

De látom a gonosz nem fér,
azt hiszi övé az udvar s a tér,
lesben áll a galambra,
mikor leszáll elgyengülve,
esze annyi mint egy kutyának.

Hiába mondtam Száminak,
viselkedjen Sámuelként,
átnézett ő rajtam, s nem félt,
csak egy voltam a sokból,
lehetőség egy kutyának.