Jóból a sok

Jóból a sok is megárt. Ugye? Na ezt sem Buddha mondta. Habár amennyi ilyen pityókás mondása van, ezt is kinézem belőle.
Mert megint önhatalmúlag gondoltam ki, hogy ha már úgyis bemegyünk minden reggel az iskoláig, akkor azt a kis román cigány gyereket is vigyük be a zene iskolába. Döntés után mondtam el a fiamnak, hogy ezentúl reggel ezt a cigány fiúcskát is visszük. Oké. Egyezett bele.
Csak a baj, hogy a jóságnak mindig vannak visszacsapói, mint az erdőben az ágaknak. Azt nem gondoltuk át teljesen, hogy mit is jelent nekünk ez.
Mert eddig a reggeli utak alkalmával mindig beszélgettünk s zenét hallgattunk. Frissítőek voltak ezek a beszélgetések. Napot indítóak.
Mióta visszük ezt a gyereket, ezek a beszélgetések elmaradtak. Mert egyikünknek sincs kedve más előtt szabadon beszélgetni a dolgainkról. S így alakult, hogy amikor valamiért nem jött iskolába a gyerek, már akkor sem beszélgettünk, mert a rituálé felborult. A kocsi abban az időpontban elvesztette a klub jellegét.
Kicsit megbántam ezt a hirtelen, meggondolatlan jó téteményt, mert olyan „üres bölcsőt ringat a Hold” fílingem lett, hogy akkor ha a világot feszt mentjük, ránk mikor marad idő? Mert bezzeg a világ segítségre szoruló egyedei nagyon is jól érvényesíteni tudják az élet rájuk eső részét. Mint valami nagy, tölcséres levelű növények, kitárt szárakkal fogadják az életet adó potyogó esővizet. Míg mi itt beosszuk a Hold ringatta időt, s nem kis kerülőt teszünk a zene iskoláig.
Persze, mondhatná a Föld anya, na hadd el hadd el, mert annak a gyereknek ki tudja milyen irányban változtattad meg az életét? Még lehet belőle egy Kossuth Lajos, egy Paganini, ki tudja?
Persze, csak éppen mint az a mesebeli griffmadárban, megéhezik s hátra szól a fiúnak, hogy ha nem ad neki enni, leszállnak, erre a legény szel egyet a combjából, s oda adja. Na valahogy így mentünk mi világot, hogy a griff madár hátra szól. Csak ezek a valódi griff madarak nem visznek sehova, csak szaporodnak s kárognak itt a kerítéseken. Már amiknek a fémhálóját még nem vittek a vasba.
Nem azt mondom, hogy ne tegyünk jót, de meg kell gondolni előbb, hogy kinek mi a jó?