Bevállalni a jövőt

Tulajdonképpen ez az energiaválság okozta világvége hangulat a mindennapokban nem igazán van jelen. Most teljesen függetlenül attól, hogy az ember a fejlődési szakaszában tönkreveri a Földet vagy se, ez a vissza a természetes élethez való törekvés csupán néhány ráérős ember elgondolása, álma. Az elsöprő többségnek ez egy kuriózum, mint a mediterrán házak tetőcserepei. Mert az elsöprő többségnek az a természetes, hogy az ember kitalál valami új energiát, amitől nem kell visszamenni a földtúráshoz.
Ezt most csak elgondolom ebben a reggeli órában, iszom a kávémat, fáj a derekam, minden nap megfogadom, hogy többet nem írok, többet nem gondolkodok, de nem minden hajnalban vagyok képes a többrétű munkáimnak eleget tenni, így csak elgondolom ezt a dolgot az igazság vagy valóság igénye nélkül.
Ez a kertes életforma, hogy nem vetünk, nem aratunk mégis van, ez azoknak jön be, akiknek van valamilyen hátuk. Nyugdíj, gyes, ésatöbbi, és a házon, telken nincs semmiféle hitelzálog, magyarán a nyugdíjból, a gyesből vígan elvan, a kert, hogy megéri vagy sem, csinálja szenvedélyből, filozofikus elgondolásból.
Ez így szép, de nem életképes. Mert jó, hogy a gyermekeknek nincs fészbukk kontjuk, csodálják a pirosló almát, de mikor megnőnek és megismerkednek a jövendőbeli párjukkal, onnan kezdve feje tetejére áll a világ és minden filozófia, alma pirosodás semmivé fog válni, mert a fiatal pár annak néz elébe, hogy nincs lakás, nincs konkrét megélhetés egy olyan világban ahol az adórendszer alig enged valamit ki a kezéből az ember javára. Lészen sírás rívás és fogaknak csikorgatása, de kénytelenek lesznek a fiatalok a világnak esni, hogy valahol egy mosogató állást találván, az albérletet tudják fizetni, és majd a természetes anyóka, apóka ha látni akarja a gyermekeit, akkor nyit magának egy fészbuk kontot.
Azt mondják, hogy száz év múlva tizenegy milliárd lakósa lesz a Földnek. Mert hogy az iszlám és az afrikai népek szaporák. Nos, ezek nem fognak földet túrni, ezt írásban adom. Ennyi szájat csak technológiai úton lehet betömni. Vagy háborúval visszaszorítani.
Az én belátásom szerint nem lesz jövője a vissza a természetes életformához című álomnak, a technikai fejlődés, az új energiák feltalálása az emberiségre nézve létfontosságú, ismétlem: most nem az a lényeg, hogy mi lesz a Földdel, mert az valamikor tönkremegy ez biztos, viszont az ember elindult egy úton, ahonnan nincs visszaút. Mert nemcsak testileg fejlődik az ember hanem a gondolat és lelki világa is színesedik, látni, megélni akar, nem fog ez a hátsó kertből kijönni, úgy, hogy közben lakást építsen, adókat fizessen és ne is szakadjon meg a melótól.
A legkönnyebb lenne nekem azt mondani, majd az Isten elvezéreli a gyermekeket is az életben. Valószínű, az én helyzetemet is átnézve, van benne valami. Csak egy kis apróság volna, egy kis időpont egyeztetés elférne a dolgokba, mert ha akkor a nagyanyám, meg neki a húga nem hagyják a kolozsvári központi lakásokat kiesni a kezükből csupán nyugalmi és kényelmi okokból, mert más ép ész érveik nem voltak azon kívül, hogy majd az isten, ha apámék belementek volna, hogy tömbház lakásunkat a cseresznye utcai telekre elcseréljük kilencven táján, aminek értéke aztán a csillagokba szökött, de félt apám, hogy nem leszek képes házat építeni és az utcára kerülünk, ha apósomék eladták volna nekünk részletre az üres lakásukat ezelőtt tíz évvel, akkor igen, ma nem lenne semmiféle hitelünk.
Mind nagyon egyenes emberek voltak ezek, istenhívők, csak éppen nem mertek szembe nézni a jövővel. Mint ahogy talán én is most ezen fészkelődök, hogy ugyan ebbe a hibába ne essek.
Na eddig tartott a reggeli kávé...és az elhatározásom, hogy többé nem írok.