Tulajdonképpen
ez az energiaválság okozta világvége hangulat a mindennapokban
nem igazán van jelen. Most teljesen függetlenül attól, hogy az
ember a fejlődési szakaszában tönkreveri a Földet vagy se, ez a
vissza a természetes élethez való törekvés csupán néhány
ráérős ember elgondolása, álma. Az elsöprő többségnek ez egy
kuriózum, mint a mediterrán házak tetőcserepei. Mert az elsöprő
többségnek az a természetes, hogy az ember kitalál valami új
energiát, amitől nem kell visszamenni a földtúráshoz.
Ezt
most csak elgondolom ebben a reggeli órában, iszom a kávémat, fáj
a derekam, minden nap megfogadom, hogy többet nem írok, többet nem
gondolkodok, de nem minden hajnalban vagyok képes a többrétű
munkáimnak eleget tenni, így csak elgondolom ezt a dolgot az
igazság vagy valóság igénye nélkül.
Ez
a kertes életforma, hogy nem vetünk, nem aratunk mégis van, ez
azoknak jön be, akiknek van valamilyen hátuk. Nyugdíj, gyes,
ésatöbbi, és a házon, telken nincs semmiféle hitelzálog,
magyarán a nyugdíjból, a gyesből vígan elvan, a kert, hogy
megéri vagy sem, csinálja szenvedélyből, filozofikus
elgondolásból.
Ez
így szép, de nem életképes. Mert jó, hogy a gyermekeknek nincs
fészbukk kontjuk, csodálják a pirosló almát, de mikor megnőnek
és megismerkednek a jövendőbeli párjukkal, onnan kezdve feje
tetejére áll a világ és minden filozófia, alma pirosodás
semmivé fog válni, mert a fiatal pár annak néz elébe, hogy nincs
lakás, nincs konkrét megélhetés egy olyan világban ahol az
adórendszer alig enged valamit ki a kezéből az ember javára.
Lészen sírás rívás és fogaknak csikorgatása, de kénytelenek
lesznek a fiatalok a világnak esni, hogy valahol egy mosogató
állást találván, az albérletet tudják fizetni, és majd a
természetes anyóka, apóka ha látni akarja a gyermekeit, akkor
nyit magának egy fészbuk kontot.
Azt
mondják, hogy száz év múlva tizenegy milliárd lakósa lesz a
Földnek. Mert hogy az iszlám és az afrikai népek szaporák. Nos,
ezek nem fognak földet túrni, ezt írásban adom. Ennyi szájat
csak technológiai úton lehet betömni. Vagy háborúval
visszaszorítani.
Az
én belátásom szerint nem lesz jövője a vissza a természetes
életformához című álomnak, a technikai fejlődés, az új
energiák feltalálása az emberiségre nézve létfontosságú,
ismétlem: most nem az a lényeg, hogy mi lesz a Földdel, mert az
valamikor tönkremegy ez biztos, viszont az ember elindult egy úton,
ahonnan nincs visszaút. Mert nemcsak testileg fejlődik az ember
hanem a gondolat és lelki világa is színesedik, látni, megélni
akar, nem fog ez a hátsó kertből kijönni, úgy, hogy közben
lakást építsen, adókat fizessen és ne is szakadjon meg a
melótól.
A
legkönnyebb lenne nekem azt mondani, majd az Isten elvezéreli a
gyermekeket is az életben. Valószínű, az én helyzetemet is
átnézve, van benne valami. Csak egy kis apróság volna, egy kis
időpont egyeztetés elférne a dolgokba, mert ha akkor a nagyanyám,
meg neki a húga nem hagyják a kolozsvári központi lakásokat
kiesni a kezükből csupán nyugalmi és kényelmi okokból, mert más
ép ész érveik nem voltak azon kívül, hogy majd az isten, ha
apámék belementek volna, hogy tömbház lakásunkat a cseresznye
utcai telekre elcseréljük kilencven táján, aminek értéke aztán
a csillagokba szökött, de félt apám, hogy nem leszek képes házat
építeni és az utcára kerülünk, ha apósomék eladták volna
nekünk részletre az üres lakásukat ezelőtt tíz évvel, akkor
igen, ma nem lenne semmiféle hitelünk.
Mind
nagyon egyenes emberek voltak ezek, istenhívők, csak éppen nem
mertek szembe nézni a jövővel. Mint ahogy talán én is most ezen
fészkelődök, hogy ugyan ebbe a hibába ne essek.
Na
eddig tartott a reggeli kávé...és az elhatározásom, hogy többé
nem írok.