Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

A színpadi okosok


Végig hallgattam aztán az új Kassai előadást, ahol Puzsérral ketten monológoznak. Most már ugyanazokat a hegyi beszédeket osszák, van mindegyiköjüknek egy egy bejáratott szövegük, és azt adják elő nagyjából mindenhol. Ez világos, Jézusnak sincs azért olyan rengeteg beszéde, új parancsolatjait valószínű több helyen elmondta, de mivel nem videózták le, mindenki mást hallott belőle és másként értelmezte. Aztán erre ráteszünk még kétezer évet, jó kis slamasztikát alkothatott belőle az ember.
A modern ember végre érzi, hogy nagyon nincs hova előre menni, az ami előre menésnek látszik: az abszolút technológia és mesterséges intelligencia, érthetően nem mindenkinek tetszik, és akkor van egy ilyen hullám, hogy elkezd a múltban csoda receptekért kutakodni.
Általában azt vettem észre, hogy ezek a szélsőséges szónokok nem a minden napos élethez adnak a saját vérükből, hanem valamiféle szórakoztató különlegességekkel állnak elő. A sikerük abban áll, hogy a kereső emberek egy adott szintig érdeklődnek, s mivel jó viccesek az előadók, jó fejek, fizetnek a műsorért.
Kétség kívül, hordoznak igazságokat beszédeik, de valahogy magukban hordják az orbánisztikus diskurzust, amiben vannak a „mi” és az „ők” tábora. Mi, akik vagyunk a becsületes tradíciónalisták és ők, akik a geci nyugat zsoldosai.
Az élet nagy valóságai ott zajlanak -szerintem- amikor az ember valahogy meg szeretne élni, és munkahelyet keres, megélhetési módot. Az árva seggével van a világon, és basszam szeretné egy nyugodt albérletben lehajtani fejét és egy olyan munkahelyen dolgozni, ahol valamennyire szereti is és a fizetés elég egy minimum élethez. Ha ez valahogy összejön, és venne egy rohadt tévét, persze részletre, akkor jön Popper Péter és aszondja: minek? Minek ez az őrületes hajtás? Ne csináljunk semmit, az jobb. Mert aszonta az iráni moester. Hogy bezzeg mi európaiak.
Kassai azt mondja, hogy az ember már képtelen egy széket egyedül megcsinálni. Hát ezzel nagyon ellenkezek vele. Miért akar mindent így a szélsőségekbe tolni? Tetszik a népnek ez az önsajnálkozó státus, hogy a nyugat megbaszott minket, lebénított, elvett tőlünk mindent.
Én nemcsak széket, asztalt is megcsinálok egyedül. Sőt, mást is. Házat is megcsinálok egyedül. Ha éppen időm volna rá, kertet is tudnék egyedül művelni. Állatot is tartani.És én csak egy mintiai paraszt vagyok. Nem ez a kunszt. Sokan tudnak mindenfélét egyedül csinálni. Nincs értelme ilyen olcsó lelki nyomással riogatni a túlélő társadalmat.
Puzsér is gecizi a nyugatot, a globalizációt, a kapitalizmust, de mikor szónokol nyugati haladáshoz való felzárkózásról beszél. Ezt sem értem. Akkor geci vagy nem geci a nyugat?
Tehát azt vettem észre ezeknél a szónokoknál, hogy szó és megfogalmazás kódokat használnak, semmiféle konkrét tervvel a háttérben.
Mi a baj a modern kereskedelmi rendszerekkel? Egyedüli baja az, hogy mi semmit, de abszolút semmit nem tanultunk belőle. Ki gátolta volna, hogy megalapítsuk a mi magyar ikeánkat, a magyar metróinkat amelyeken keresztül magyar dizájnerek által kifejlesztett kizárólagosan magyar termékeket árusított volna? Minimum igyekezetnek a bizonyítéka, a mindenkori kormányok részéről, a nagy magyar álmodozók részéről az lett volna, ha legalább a kiskereskedelmi vásárláshoz felzárkózott volna a magyar termelő terméke. De még egy ócska fórumozásig sem volt képes senki semmit hozzátenni, csak hogy miért nem fog menni.
Azért nem megy semmi, mert jobb hallgatni a Kassaikat, a Puzsérokat és a semmit tevésre buzdító Hamvasokat.
Nem három felfőtt agyú emberre kell a világot építeni, hanem a varrónőre, aki becsületes bérért szeretne varrni egész nap.
Vannak a vásárlói szokások, hogy elmegy bevásárolni. A bevásárlóban keresi a hazai terméket, de nincs. Ami lenne, néha az is kétes. Legtöbbje csak itthon csomagolt. Így veszi a külföldit. Mert nincs ideje elmenni nyolc termelőhöz (de hol vannak azok?) haza, hogy minden honnan megvegye a minden napra valót.
A termelő, ha lenne, nincs mikor és hol eladja a termékét. Olvasom, hogy több megye almatermesztőjének kellett összeállni, hogy egy nagy áruházlánc húgyértékben bevegye a termékét.
Ehhez, minnyá harminc éve senkinek nem jutott eszébe, hogy magyar üzletházakat hozzon létre?
Ezek a magán retorikák, mint a Kassai és társai, csupán magán vélemények, mint ahogy a forgácseszmém is magán vélemény volt, és pontosan az arra hivatottak szedtek szét, akiknek lehetőségük lett volna nem feltétlenül támogatni, hanem csupán engedni megalkotni. Azóta sem hallok semmi hasonló kezdeményezést. Nem is célja senkinek.
Rájöttem, közösségi szinten semmit sem lehet ma Nagy Magyarország területén olyat megalkotni, ami valamilyen formában a népnek is jó, nemcsak egy politikai elitnek a kizárólagos magán vagyonosodása.
Ma minden szónok diskurzusa arról szól, hogy alátámassza vagy nem az éppen hatalmon levő kormányzókat. Csürcsavarják a hegyibeszédeiket, hogy lássuk be, nincs más mint az új feudalizmus, mert méges csak jobb egy magyar feudalizmus, mint a nyugati libcsi gettó. Hát... a kisember, aki nem vállalkozott életében, fogalma sincs milyen lehet egy feudalizmus. Most csak az van a fejében, hogy ha méges dugnak hátulról, az legalább magyar legyen. De mivel még nem dugták hátulról, nem tudják milyen, hogy bárki hátulról gyömöszöljön.
Nincs egy józan eszű társaság, aki számba venné a hazai lehetőségeket, hazai pénzt és egy hazai gazdasági tervet kieszelni, ami nem a nyugat, de sem a kelet valamiféle szócsöve lenne, hanem kizárólag a magyar kisemberé.
Úgy látom ezeket a megmondó, egyébként briliáns szónokokat, mint egy nagy koncerten mikor fellép sok híresség, két óráig minden tele eufóriával, utána meg csak a rengeteg szemét és a csöndben sertepertélő cigányok, kukások. A hírességek meg a függöny mögött el, a gázsijukkal a zsebben, tartanak egy más színpad mögé. Hétfőn a kisember zötyög a villamoson hajnali ötkor a kábelgyárba villanynak. És ott is a fejében Jézus zakatol: ne így, ne úgy. Kassai: nem vagy képes semmire, beteg vagy. Popper: ne csinálj semmit, ilyen hogy boldogság, nincs, Puzsér: minden kormány geci, de a mienk magyar.
Mit mondjak, fura gondolatok az erősítésre, lelkesítésre. Azt kell, hogy mondjam, minden a pesszimizmusra hajt, minden szónok valahogy a kelet csodálatos szarságaival akarna minket lebunkózni, mintha azok a rezsimek lennének a megváltás, és a nyugat maga a pokol.
Nem is lesz itt semmi más mint feudalista hátból baszás, ha valahogy a magyar nép nem eszmél magára és nem kezd el valamilyen racionális dologba fogni.
Ez a majd a tiszta lélek meghozza misztikus gyümölcsét a fizikális életben is, egy nagy bullsitt.
Szervezkedni, kitalálni, megalkotni kell. Minták vannak, csupán akaratot kell kovácsolni.
Nem nyilaznia kell megtanulni minden magyarnak, nem misztikusan (hitetlenül) kell kereszténynek lenni és főleg nem a semmit imádni nagy semmit tevésben.
Nem visszavonulni kell, valamiféle elmúlt evolúciós szintre, hanem elfogadni az életet és az élni akarást.
A magyar jóléthez megvannak a források is és a technikák is.
Aki nem akarja ezt, az pont a kormányzó hatalmak és rezsimjüket fenntartó okosok.