Végig
hallgattam aztán az új Kassai előadást, ahol Puzsérral ketten
monológoznak. Most már ugyanazokat a hegyi beszédeket osszák, van
mindegyiköjüknek egy egy bejáratott szövegük, és azt adják elő
nagyjából mindenhol. Ez világos, Jézusnak sincs azért olyan
rengeteg beszéde, új parancsolatjait valószínű több helyen
elmondta, de mivel nem videózták le, mindenki mást hallott belőle
és másként értelmezte. Aztán erre ráteszünk még kétezer
évet, jó kis slamasztikát alkothatott belőle az ember.
A
modern ember végre érzi, hogy nagyon nincs hova előre menni, az
ami előre menésnek látszik: az abszolút technológia és
mesterséges intelligencia, érthetően nem mindenkinek tetszik, és
akkor van egy ilyen hullám, hogy elkezd a múltban csoda receptekért
kutakodni.
Általában
azt vettem észre, hogy ezek a szélsőséges szónokok nem a minden
napos élethez adnak a saját vérükből, hanem valamiféle
szórakoztató különlegességekkel állnak elő. A sikerük abban
áll, hogy a kereső emberek egy adott szintig érdeklődnek, s mivel
jó viccesek az előadók, jó fejek, fizetnek a műsorért.
Kétség
kívül, hordoznak igazságokat beszédeik, de valahogy magukban
hordják az orbánisztikus diskurzust, amiben vannak a „mi” és
az „ők” tábora. Mi, akik vagyunk a becsületes tradíciónalisták
és ők, akik a geci nyugat zsoldosai.
Az
élet nagy valóságai ott zajlanak -szerintem- amikor az ember
valahogy meg szeretne élni, és munkahelyet keres, megélhetési
módot. Az árva seggével van a világon, és basszam szeretné egy
nyugodt albérletben lehajtani fejét és egy olyan munkahelyen
dolgozni, ahol valamennyire szereti is és a fizetés elég egy
minimum élethez. Ha ez valahogy összejön, és venne egy rohadt
tévét, persze részletre, akkor jön Popper Péter és aszondja:
minek? Minek ez az őrületes hajtás? Ne csináljunk semmit, az
jobb. Mert aszonta az iráni moester. Hogy bezzeg mi európaiak.
Kassai
azt mondja, hogy az ember már képtelen egy széket egyedül
megcsinálni. Hát ezzel nagyon ellenkezek vele. Miért akar mindent
így a szélsőségekbe tolni? Tetszik a népnek ez az önsajnálkozó
státus, hogy a nyugat megbaszott minket, lebénított, elvett tőlünk
mindent.
Én
nemcsak széket, asztalt is megcsinálok egyedül. Sőt, mást is.
Házat is megcsinálok egyedül. Ha éppen időm volna rá, kertet is
tudnék egyedül művelni. Állatot is tartani.És én csak egy
mintiai paraszt vagyok. Nem ez a kunszt. Sokan tudnak mindenfélét
egyedül csinálni. Nincs értelme ilyen olcsó lelki nyomással
riogatni a túlélő társadalmat.
Puzsér
is gecizi a nyugatot, a globalizációt, a kapitalizmust, de mikor
szónokol nyugati haladáshoz való felzárkózásról beszél. Ezt
sem értem. Akkor geci vagy nem geci a nyugat?
Tehát
azt vettem észre ezeknél a szónokoknál, hogy szó és
megfogalmazás kódokat használnak, semmiféle konkrét tervvel a
háttérben.
Mi
a baj a modern kereskedelmi rendszerekkel? Egyedüli baja az, hogy mi
semmit, de abszolút semmit nem tanultunk belőle. Ki gátolta volna,
hogy megalapítsuk a mi magyar ikeánkat, a magyar metróinkat
amelyeken keresztül magyar dizájnerek által kifejlesztett
kizárólagosan magyar termékeket árusított volna? Minimum
igyekezetnek a bizonyítéka, a mindenkori kormányok részéről, a
nagy magyar álmodozók részéről az lett volna, ha legalább a
kiskereskedelmi vásárláshoz felzárkózott volna a magyar termelő
terméke. De még egy ócska fórumozásig sem volt képes senki
semmit hozzátenni, csak hogy miért nem fog menni.
Azért
nem megy semmi, mert jobb hallgatni a Kassaikat, a Puzsérokat és a
semmit tevésre buzdító Hamvasokat.
Nem
három felfőtt agyú emberre kell a világot építeni, hanem a
varrónőre, aki becsületes bérért szeretne varrni egész nap.
Vannak
a vásárlói szokások, hogy elmegy bevásárolni. A bevásárlóban
keresi a hazai terméket, de nincs. Ami lenne, néha az is kétes.
Legtöbbje csak itthon csomagolt. Így veszi a külföldit. Mert
nincs ideje elmenni nyolc termelőhöz (de hol vannak azok?) haza,
hogy minden honnan megvegye a minden napra valót.
A
termelő, ha lenne, nincs mikor és hol eladja a termékét. Olvasom,
hogy több megye almatermesztőjének kellett összeállni, hogy egy
nagy áruházlánc húgyértékben bevegye a termékét.
Ehhez,
minnyá harminc éve senkinek nem jutott eszébe, hogy magyar
üzletházakat hozzon létre?
Ezek
a magán retorikák, mint a Kassai és társai, csupán magán
vélemények, mint ahogy a forgácseszmém is magán vélemény volt,
és pontosan az arra hivatottak szedtek szét, akiknek lehetőségük
lett volna nem feltétlenül támogatni, hanem csupán engedni
megalkotni. Azóta sem hallok semmi hasonló kezdeményezést. Nem is
célja senkinek.
Rájöttem,
közösségi szinten semmit sem lehet ma Nagy Magyarország területén
olyat megalkotni, ami valamilyen formában a népnek is jó, nemcsak
egy politikai elitnek a kizárólagos magán vagyonosodása.
Ma
minden szónok diskurzusa arról szól, hogy alátámassza vagy nem
az éppen hatalmon levő kormányzókat. Csürcsavarják a
hegyibeszédeiket, hogy lássuk be, nincs más mint az új
feudalizmus, mert méges csak jobb egy magyar feudalizmus, mint a
nyugati libcsi gettó. Hát... a kisember, aki nem vállalkozott
életében, fogalma sincs milyen lehet egy feudalizmus. Most csak az
van a fejében, hogy ha méges dugnak hátulról, az legalább magyar
legyen. De mivel még nem dugták hátulról, nem tudják milyen,
hogy bárki hátulról gyömöszöljön.
Nincs
egy józan eszű társaság, aki számba venné a hazai
lehetőségeket, hazai pénzt és egy hazai gazdasági tervet
kieszelni, ami nem a nyugat, de sem a kelet valamiféle szócsöve
lenne, hanem kizárólag a magyar kisemberé.
Úgy
látom ezeket a megmondó, egyébként briliáns szónokokat, mint
egy nagy koncerten mikor fellép sok híresség, két óráig minden
tele eufóriával, utána meg csak a rengeteg szemét és a csöndben
sertepertélő cigányok, kukások. A hírességek meg a függöny
mögött el, a gázsijukkal a zsebben, tartanak egy más színpad
mögé. Hétfőn a kisember zötyög a villamoson hajnali ötkor a
kábelgyárba villanynak. És ott is a fejében Jézus zakatol: ne
így, ne úgy. Kassai: nem vagy képes semmire, beteg vagy. Popper:
ne csinálj semmit, ilyen hogy boldogság, nincs, Puzsér: minden
kormány geci, de a mienk magyar.
Mit
mondjak, fura gondolatok az erősítésre, lelkesítésre. Azt kell,
hogy mondjam, minden a pesszimizmusra hajt, minden szónok valahogy a
kelet csodálatos szarságaival akarna minket lebunkózni, mintha
azok a rezsimek lennének a megváltás, és a nyugat maga a pokol.
Nem
is lesz itt semmi más mint feudalista hátból baszás, ha valahogy
a magyar nép nem eszmél magára és nem kezd el valamilyen
racionális dologba fogni.
Ez
a majd a tiszta lélek meghozza misztikus gyümölcsét a fizikális
életben is, egy nagy bullsitt.
Szervezkedni,
kitalálni, megalkotni kell. Minták vannak, csupán akaratot kell
kovácsolni.
Nem
nyilaznia kell megtanulni minden magyarnak, nem misztikusan
(hitetlenül) kell kereszténynek lenni és főleg nem a semmit
imádni nagy semmit tevésben.
Nem
visszavonulni kell, valamiféle elmúlt evolúciós szintre, hanem
elfogadni az életet és az élni akarást.
A
magyar jóléthez megvannak a források is és a technikák is.
Aki
nem akarja ezt, az pont a kormányzó hatalmak és rezsimjüket
fenntartó okosok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése