Az új ősz
A szomorú fűz unottságával,
mely csendben hullatja száraz leveleit,
hallgatom a tehenész gyerekének távoli sírását.
Kávét keverek és hallgatózom,
a verebek nem csipognak,
a galambok sem turbékolnak.
Csend van a lelkemben is.
A Világ ma nem fáj nekem.
A műhelyben újra egérszagot érzek.
Itt egy új ősz.
