Képes bejegyzés

Ezt a ketrecet az utolsó 49 életben maradt fürjecskének csináltam óvodaként. Jó ötletnek tartom, hogy ott ahol esznek isznak ilyen műanyag rács legyen alattuk, egyharmada a piszoknak lehullik rögtön. Bubukálni azért szeretik a száraz, lapos részeket, nem bánják ha kakis is a hely alattuk.

Állandó problémát jelent az itatás a fürjeknél, hogy legyen friss és tiszta vizük, de ne is ússzon a ketrec a víztől. Ez úgy néz ki egyelőre bevált.
Ez a megaketrec. Ez a hosszútávú megoldásomnak tűnik. Egy hónapja vannak ezen a helyen a fürjek, nem takarítottam azóta, a szalma megteszi a dolgát, teljesen száraz a hely, nem büdös, nincs kajapazarlás, mert ami a földre hull, azt is összecsipegetik, ha kiürül az etető. Tizenegy fürjnél van egy egyhetes autonómiám a csirkéknél használatos etető és itató segítségével. Dolgoznom kell a tojó ládán, kezdik megszokni, hogy bemegy egy behemót baromarcú a tojásokat összeszedni, de majd kitalálok valamit, hogy ne zavarjam őket.
A legomániás fiam. Imádja a technikai feladatokat. Teljesen egyedül nehéz legokat szerel össze. Fél éve gyűjti a pénzt, hogy a tengeren legokat vehessen. Tisztelem és szeretem a kitartását.
Miután elmentek a hétvégi gazdag puják, hétköznap így nézett ki a proli tengerpart: alig lézengett valaki, pedig minden tökéletes volt. Középen a zöld gerendás sátorféle az én egyetlen imádott kávézóm.
Újból restaurálás. Ezúttal fizetni is fognak. Lelkesedem. Érdekes, az ember másképpen dolgozik, ha tudja, hogy miért dolgozik.