Nem lájkolom


Apám mesélte, hogy mikor én születtem, előre kellett fizetni a szülész orvosnak, hogy minden rendben legyen. Jött aztán azon a napon az orvos és veregette apám vállát, hogy ne aggódjon, minden rendben lesz. Apám azt felelte neki, hogy nem aggódik, mert már megszületett a fia, hála az asszisztens csajnak. Az orvos nem mondta, hogy bocs, akkor itt van vissza a csúszópénz, amit apelláta nélkül előre inkasszolt. Elképzelem, ahogy apám utolsó ötvenesét a nővérnek adta. Mert ilyen volt apám, hogy tudott gáláns lenni.

Amikor feleségemet a veséjével műtötték Temesváron, az orvos előre kérte a gázsit, azaz a csúszópénzt... de mire is? Arra, hogy nem hagyja hidegen a műtőasztalon a pácienst? Egy szakmabeli kollégától, egy gyógyszerésztől, aki nem mellesleg elég szépen adózott az egészségügybe. Legrosszabb számításainkat is túlszárnyalta a kért összeg, de nagyon leereszkedőn mondta, hogy semmi baj, megbízik a kollégában, majd mikor kiveszik a csövet, elviszi a többit is. Hát igen, elfelejtettük, hogy Temesvár az mégiscsak egy európai szintű város, hogy is gondolhattuk volna, hogy egy rutin műtét lehet több mint kétszáz euró? Úgy, hogy nem volt semmiféle gyógyszere a kórháznak, mindenért én szaladgáltam.

Ahogy van jó rendőr és rossz rendőr, úgy bizonyára van jó asztalos és rossz asztalos is. Nem kétlem, hogy politikusok közt is lehet jó is, nemcsak rossz.
Hogy a rendőrök jósága, rosszasága nagyjából köztudott, a jó asztalos is ritka, ez sem titok, de én még jó politikust nem láttam.

Nem akarom tovább fokozni a témát, úgyis ilyen utálkozós, hasmenéses napjaim vannak, állítólag a cukor gyógyszer váltás okozza, de mint dr.House, csak figyelem mire hogy reagálok és kezdem kapiskálni, hogy talán a léleknek is van némi jelezni valója és valahol mindennek van magyarázata, mert minden eddig logikusnak tűnő oka kizárható, szóval nem elég ez, de elkezdett irritálni ez az európai választás dolga is.
Ahelyett, hogy kikötözős szexel foglalkoznék, hogy az óra boldog három percét megéljem, nézem miket ígér ez a romániai magyarok érdekszövetsége. Esküszöm, hogy se híradókat nem nézek, sem lapokat nem olvasok és azt sem tudtam, hogy mikor lesznek ezek a választások. Amióta rájöttem, hogy a farmos miliőmben az iliberális demokráciát úgysem tudom megdönteni Cézárral, a tehenésszel és annak népes családjával szemben, macskástól, kutyástól, akkor sem, ha írástudatlanságuk révén véletlenül össze vissza pecsételnek... feladtam demokratikus praktikáimmal és jogaimmal.

Jön ez az rmdsz és azzal henceg, hogy az erdélyi magyarok jogait csupán ők viszik az európai parlament elé. Addigelé amit én láttam kampányt, szemezgetve abból a népes huszonkét ismerősöm megosztásaiból a fészbukkról, egyelőre még nem derült ki, hogy keresztény magyar mivoltomat is meg tudják e védeni ebben az Európában? Vagy csak szerényen a jogaimról beszélnek?
Nagyon röviden az én dilemmám annyi, hogy ha az Rmdsz tulajdonképpen affiliálta magát a magyarországi fideszhez, minek menne az európai parlamentbe? Kifúrni onnan is a demokráciát iliberálisra?
Mert ha tegyük fel csupán kollegiálisan illetve eszmeileg elkötelezettek a Fidesz felé, addig az itthoni politikai világban nagyon is érbevágóak a kötelékei, hol ezzel csinál vérszerződést, hol azzal. Itthon nincsenek elvi preferenciáik (odaátra se lenne, ha volna ellenzék, de mivel nincs, értelmét veszti), hol a szocialisták, hol a liberálisok oldalán tünteti fel szép, pattanásos piros seggét. Itthon nem riad vissza semmitől az Rmdsz, egyformán, megkülönböztetés nélkül, a vitézséget súroló bátorsággal áll bármiféle kihívásnak, hisz mindennek konkrét ára van.
Miért nem kampányol úgy egy erdélyi magyar politikus, hogy uraim, juttassuk már oda az európai székbe a kollégát, ki irigyli azt a pár ezer eurós fizetését, a magyarságra nézve teljesen mindegy, hogy hányan vannak ott, hisz az erdélyi magyar sorsa úgysem ettől függ? Hisz mindegy, hogy demokrata, liberális, iliberális, szocialista, tudja azt már az óvodás is, hogy télapó nem télapó, hanem a gondnok vatta szakállal.

A hasmenésemmel nem arra célzok, hogy ez az európai parlament választás az okozója, ehhez nekem már rég hozzászokott a szervezetem.

Az viszont fáj, hogy olyan szavakkal dobálóznak, mint történelem, nemzet, jövő, kereszténység, kultúra... szeretném kérdezni ezeket a jelölteket: hány könyvet mentettek meg a magyar könyv holokausztból a saját zsebpénzükből? Hogy mit tettek az erdélyi magyar gazdaságért nem is kérdem.
Nem, nem lájkolom.