A tyúk volt előbb.

gugelből szedve
A tyúk volt előbb. Hogy miből jöttem rá? Onnan, hogy nem a fia akarta Ábrahámot istennek feláldozni, hanem fordítva. A szülő ment isten elé a fiával és egy nagy késsel a kezében.
Talán igaza van Bulányi bácsinak. El kellene hajítsuk ezt az ószövetséget mindenestől. Elég nekünk bőven Jézusnak a tanítása. Mert az ószövetség tartalma úgy ahogy van egy borzasztó dolog. Hiába mérgelődünk, hogy gyermekeink nézik azokat a „szennyes” rajzfilmeket a Minimaxon vagy Boomerangon vagy a Cartoon Networkon, én mondom, azok a rajzfilmek tartalma sokkal közelebb áll Jézushoz, mint a vallások által rémisztett ószövetségi írások. Mert horrornak a horrorja az egész ószövetség.
Mint ahogy az életünket a gyermekkeresztség, az esküvő és a temetés szertartásai határozzák meg, úgy a vallások szerint Isten az ószövetségen keresztül a feltétlen engedelmességre, az egyoldalú szövetségre és az egyértelmű büntetésre kényszerít. Valahogy így képzeli el az a sok paraszt fiú, aki nem volt arra való, hogy kapáljon a krumpliföldön és elment okosságot tanulni a városba.
Tehát mindenképpen kellett legyen egyszer egy tyúk, aki mindezeket a marhaságokat kitojja. És ha már kitojta a tojást, a kikelő csibe mit tud egyebet csinálni, mint enni nagy szeretettel a gyilkos kezéből? Azért ez fasza egy dolog nem? Szeretettel, bizalommal enni egy olyan kézből, amely bármely pillanatban egy hatalmas kést ránt elő. Jó, mi?
Mire vannak a törvények? Ha figyelmesen olvassuk őket, nem azért vannak a törvények, hogy mondjuk egy telhetetlen embert megfékezzen a harácsolástól, hanem azért vannak a törvények, hogy a harácsoló embert arról biztosítsák, hogy másnak nincs joga harácsolni, csak neki. Mindig az első gazdag lehet továbbra is gazdag. Az első besúgónak a besúgása érvényes. Nem hiába van ez a hisztéria az ószövetségben ezzel az elsőszülöttségi joggal.
Igaz ugyan, hogy Ábrahámnak aztán megadatott egy kis vitatkozási lehetőség istennel, de ez olyan vitatkozás, mint a papot dicsőítő gonosz szolga, aki emígyen vitatkozik a pappal, méghozzá röhögve: „azért gyónás után belefér egy pálesz nem, tiszteletes úr?” Mire a pap is elröhögi magát. Két gyermek gyilkosság közé befér egy kis pálesz. Há most mi van? Egy tyúk több tojást is tojhat, nem? Csibe viszont nem tud tyúkot tojni. És vissza sem mehet az anyja méhébe újjászületni. Nincs más megoldása, mint enni amaz tudás fájáról. Követni a kijelölt utat. Meg ott sírni, ahol senki se látja. Mert ebben az életben nem kérheti számon az edény a csinálóját. Nem is értem miért keltjük annak az illúzióját, hogy esetleg a tojás is lehetett előbb, mint a tyúk, holott ha nincs tyúk, nincs tojás. Mert ha egy tojás tegyük fel magától lett és magától felnevelkedett, nem hiszem, hogy akkora marhaságot ki tudott volna találni, mint a vallásokat. Innen a tyúk elsőszülöttségi értelme.
Meg tudjuk e gátolni a fejlődést? Meg kell gátolni a fejlődést? Vajon minek kéne meggátolni? A nemfejlődés milyen értékeket tud ajánlani? Hogy fenik a késeket a gyermek áldozatokra? Meg nem történtnek tudjuk nyilvánítani a tudás fájáról való evést? Megbántuk, hogy ettünk róla? Mi van? Dolgozni kell? Esetleg kiderül, hogy magunkra vagyunk hagyatva és nincs aki helyettünk elpakolja az ellenség hulláit testileg, lelkileg?
A vallások menedzserei azt akarják érzékeltetni velem, hogy van egy teljesen más dimenzió is, mint amit érzékelek, a bingó dimenzió. Ahol munka nélkül kapsz valamit, elég hinned, elég bíznod. Igaz, ki van téve az egész a bingóizmus szeszélyének. De még talán nyerhetsz, ha eleget játszol.
Minden ami megmaradt nekünk ebből az „amint az atya úgy a fiú is” -ból, hogy amint az atya kést ragad a fia torkához, kitagadja örökségből, úgy a fiú is majd kést ragad fia torkához és kitagadja örökségéből. Mert ezek azok az agyoncsépelt konzervatív hagyományok. Szeretem az ilyen biztató, pozitív szavakat: „mert pórból lettél, porrá leszel...”
Nem csodálkozom, hogy sokan megcélozzák Amerikát, mint a szabadság szimbólumát. Csak mindig elfelejtenek valamit a csibék, hogy ott is először a tyúkok tették be a lábukat, ott is a tyúk volt először, nem a tojás. Minden, mit macska szül, egeret eszik. Ki látott még lázadó csibét? Megesznek csibe. Megesznek. Meg-esz-nek. Bármennyit okoskodsz csibe, lesz belőled szép tyúk és téged is a kés vár, nem holmi örök kukoricamező.
Ma mindennél fontosabbnak tartottam a szabadságot. Ma rájöttem, hogy a szabadság nagyon sokba kerül.
Azt mondjátok, hogy igen, de a szabadság szabadságot jelent a buziknak is. Igen, nekik is. De ne feledjük, valamikor hatévesen gyermekeket már bányába vitték szenet bányászni. És sokkal több gyermeknek jött el a szabadsága mint amennyi buzinak. És mondjátok, hogy igen, de lám a mai fiatalok tiszteletlenek, lusták, inkább a buziságra hajlamosak. Én mondom, több gyermek halt meg a bányákban, mint amennyi fiatal ma hajlamos a buziságra. És sokkal több gyermeket ölt meg a vallásosság, mint amennyit megmentett képmutató istenével együtt. És kik beszélnek az úgynevezett konzervatív megváltásról? Kik? A kincseket összeharácsolt „grófocskák”, akik törvényesíteni akarják összeharácsolt cuccaikat és megvédeni önnön gyermekeitől is. Azok, akik nagy pofával izgatnak a képzelt ellenségekkel, holott ők maguk a nemzet ellenségei, akik vígan visznek az áldozat oltárára mindenből ami a legszebb, azon a címen, hogy istent meg ne haragítsák. De szarnak ők az istenekre. Mert még a külsőségekre sem adnak csak a pofájuk jár. Mert egyik sem jár szamárháton, hanem erős kocsikkal szaladnak ide oda, nyilatkozatokat tenni a lusta, buziságra hajlamos fiatalokról.
Magyarán ugyanazokat az időket éljük, amikor a szorgalmas, dolgos nép le van mindennek mondva, hogy miért akart lakást, miért vett fel érte hitelt, miért akart egy autót, miért vett fel hitelt? Lám a kocsma töltelék milyen példásan nem akart semmit, nem csinál semmit csak a családja szorgalmát és igyekezetét éli fel, mert ugye milyen bölcsen belátja, hogy minek? Minek igyekezni? Minek haladni? Minek fejlődni?
Nem ugyanezekkel a jelzőkkel látták el tisztességesen meggazdagodott embereket a kommunizmust mímelő csőcseléke? De. Ma ugyanez a csőcselék az irányadó mindenben és ő a legfelsőbb erkölcs megtestesítője. És ott van mindenhol, ahol a szabadságot gátolni lehet, más értelmezést adhat neki, Istenről hamis képet festhet.
Hogy tagadom az ószövetséget? Nem. Nem tagadom. De lejárt. Mint ahogy Jézust is két ezer éve felfeszítették. Ez is lejárt. Ma, ma van. Nincs értelme többet kiolvasni az emberiség történelméből, mint a tanulságot, hogy miképpen élhetnénk könnyebben és boldogan, de valahogy produktívan, nem kocsmázósan.
Ha valaki megtapasztalja az emberi szeretetet, rájön, hogy mennyire üres az emberi történelem, hogy mennyire jelentéktelenek még Jézus példázatai is. Aki viszont nem tapasztalja meg az emberi szeretetet, az magát a poklot ismerte meg. Azt a poklot, ahonnan Isten a mi szeretetünkre vágyakozik.