A segély

Vannak témák, melyeket a homály fedi.
Például van ez a kis vállalkozás dolog. Mikor azt mondja a tévé, hogy a kis és közép vállalkozások, utána jártam, arról van szó, hogy a kis vállalkozásnak gyakorlatilag száz alkalmazottas gyárat neveznek, nem egy kis műhelyben bütykölő asztalost. Az ilyen kis műhelyben bütykölő asztalost, susztert legfeljebb engedélyezett fizikai személynek nevezik, ha van mersze egy ilyennek egy ilyen engedélyt kikérni. Olyan az ilyen, mint mikor egy embernek van egy hektár földje s azt művelgeti. Vagy van tíz tyúkja az udvaron. Ezek nem vállalkozások, ezek szánalmas, túlélésre koncentráló önálló tevékenységek. Ezek az önálló tevékenységek kihalóban vannak.
Kihalóban vannak, mert kihalóban van az az elgondolás is, hogy önálló. Gyakorlatilag nincs ilyen, hogy önálló. Minden összefügg, mindenki függ valamilyen rendszertől, és nem kell túl sok rossz indulatot beletenni, hogy kimondhassam: pontosan ez a cél, hogy ne legyenek független emberek.
Az ezzel foglalkozó szakma, a gazdasági elemzők is messze elkerülik az önálló ember törekvéseit, az ember törekvéseit az önállóságra, sőt, ahol csak lehet bagatellizálják, gúnyolják, taknyolásnak nevezik. Néha viszont a fekete gazdaság egyik rákfenéjének is nevezik az önálló tevékenységből élő embereket.
A kocsmaitatta politika is, amit a közember fogyaszt, ami lehullik a reál politika konyha szennyeseként, azt érezteti, hogy a liberális és globalizációs törekvések juttatják az embert a szolgaságra. Habár szerintem a liberálisra keresztelt szabadság és a globalizációs mumusba öltöztetett emberi jogok gyakorlása nem lehet az emberiség rákfenéje, sőt a felszabadítója kéne legyen.
Érdekes, hogy mégis: az önálló ember, a szabadság, az egyetemes emberi jog úgy van feltálalva a politikai konyha hulladékaiból, hogy az valami elképesztő rossz legyen. Nem más ez, mint egy rosszindulatú és szánt szándékkal való félre magyarázás. A mélységek megértésében elfáradt emberiség meg nem boncolgat, megeszi a feltálalt moslékot. S innen ered ez a borzalmas félreértéses hadjárat az egyébként eddig egymást megértő emberek közt.
Ennek véget kéne vetni. De ezt nem lehet pár megafonnal elintézni.
Ezt csak belülről lehet ujjá szülni. Tudatosan kell odahatni.
Az sem egy normális helyzet, hogy az önálló állattartó, akinek mondjuk van nyolc tehene, az nem tudja eladni a tejet. Senki ne beszéljen nekem modern gazdasági rendszerekről, ha a paraszt a masszív tejét legfeljebb egy lejbe tudja eladni literét, amíg az üzlet polcain négy, öt lej litere a hígított, paszírozott tejnek. És ismétlem, szerencsés az a gazda, akinek beveszik a tejét és valamikor ki is fizetik.
Jön a marketinges, és azt mondja, hogy nem elég ügyes a paraszt, nincs marketingje, azért nem tudja eladni a tejét. Tehát ez a fajta megállapítás a félre magyarázott globalizáció egyik legízléstelenebb szellemi terméke, ez a sátáni lelkülete, mert a fáradságosan dolgozó ember szellemi és lelki tarsolyába tapos, megkérdőjelezi annak épségét, és nem titkoltan fel akarja számolni. Így eredményezve a szánalmasan kínlódó ember imázsát. Tehát nem példaképként jelenik meg előttünk az önállóan dolgozó ember, aki ellátja magát, családját, és a társadalom javára hasznos tevékenységet művel, hanem a rendszer ellen, a fehér gazdaságot fúró terroristaként, bűnözőként jelenik meg.
Hogy a helyzet mennyire abszurd és csúfondáros, mi sem jellemzi ezt, mint a segély rendszer. Olvasom, hogy a szárazság miatt hektáronként 400 lej segélyt fognak kiosztani a gazdáknak. Mennyire cinikus és ironikus ez. Mert mire fel adják ezt a segélyt? Hogy támogassa a gazdát a saját lejáratásában?
Most gondoljunk bele, mekkora informatikus rendszerre van szükségünk ahhoz, hogy „látni” tudjuk a gazdák föld, állat állományát, számon tudjuk tartani azokat, országos irodák, megyei irodák, községi irodák, terepre kijáró ellenőrök, akik számolják, ellenőrzik, lajstromozzák, aztán kiosszák a mindenkire jutó segélyeket. Minden tehén fülében ott a vonalkód, azoknak mind van írott és informatikus adatlapja, raktárak, szerverek, mind fűtött, illetve légkondicionált irodákban, épületekben.
S akkor ebben a modern figyelő rendszerben nem tudjuk megoldani a tej értékesítését. Van róla grafikon, hogy melyik tehén mennyit ad, de nem tudjuk eladni. Nos, én nem hiszem, hogy képesek vagyunk ezt lajstromozni, de nem tudjuk eladni, mert egy fene nagy, misztikus dolog lenne ez.
Nem is kell egyéb összeesküvés tervekre gyanakodni, mindez nagyon egyértelműen bizonyítja, hogy a gazdasági ellehetetlenítésünk a cél.
Ugye a kommunizmus is csúfot űzött a köz vagyonból, a szükség szerinti elosztás krisztusi gondolatával, így a globalizáció és liberalizmus is csúfot űz a szabadságból s az emberi jogokból.
Ma az az ellenálló, aki sötétben dolgozik, nem adja meg magát a rendszernek. Minél több ilyen ellenálló születik, támogattatik, van esély bármire is.
Le kell mondani a segély rendszerekről, és kezdjünk el egymástól vásárolni.
Nincs semmiféle egyéb más módszer erre, a politika velőig lejáratta magát, maga Krisztus is ha jelöltetné magát, egy délután keresztre feszíti a saját népe.
Minél jobban meg akarjuk érteni a politika motivációit, annál mélyebbre altatnak, hipnotizálnak az érvekkel.
Benne vagyunk egy örvényben, melyben minden kapálózásunk ellenére fulladunk.
Ahogy aggódó, külföldön élő ismerősömnek mondtam, nincs más tennivalónk, mint dolgozni és dugni. Mert a többi már meghalad minket. Ez már a pokol tornáca. Ahogy nagymamám szokta mondani...
És minden angyalságunk ellenére önkéntesen szítjuk a tüzet a fortyogó szurkos kazánok alatt...