Merjünk álmodni.

Ezt írtam hozzászólásként az Erdély ma honlapján, "Fenntartható vágyak" bejegyzés kapcsán:
"Mondjuk úgy is el lehetne kerülni ezt az uzsorás kufár társaságot, ha a szülők tudatosan a gyermekeikre hagyják az örökségeket, hogy ne kelljen mindig újból és újból kezdjék az életet az alapoktól. Egy plazma tévé még nem veri tönkre az ember életét, de egy harminc éves lakáshitel gazdasági krízissel párosulva nagyon tönkre verhet több éves kínlódást, álmodozást.
Ne felejtsük el, hogy hitelekre biztattak politikusok, papok, egyszóval mindenki. Nem hiszem, hogy egy fiatal házaspár főbenjáró bűnt, hazaárulást követett el, mert egy saját lakásra mert álmodozni.
Én hiszem, hogy kis összefogással lehetne segíteni rajtunk, anélkül, hogy bűnérzetes apátiába kergessük a fiataljainkat vagy akasztófára vigyük a bankárokat.
Én bíznék abban, hogy az eladósodott fiatal generációban lenne lendület és energia, hogy kidolgozza az adósságát, ha létrejönne egy életképes, hiteles vezetőség, akinek a dumán kívül gazdasági tervei is lennének. De ilyen nincs. Így könnyebb taposni még egyet az amúgy is elcsigázott, munkanélkülivé vált, tehetetlen helyzetbe került fiatalokon.
Mindenki csak ordít, hogy nincs elég spórolás, hogy rajtunk a tőkés veszedelem, hogy köztünk élnek a fizetett árulók, mindenki mindenkit lecserél, kidob, hisztérikus versengés van ki a magyarabb a magyarnál, de URAIM! Egy mondatban vázoljon fel valaki egy életképes gazdasági tervet! És hiszek neki."

Lassan azt veszem észre, hogy ez a fasiszta világhangulat átterjed az élet minden területére. Nem lesz elég minden zsidót kigittelni, mert lesznek a zsidó barátok, aztán lesznek ahogy Péter bácsi vallásos felesége mondta nekem a minap a gondolat bűnösök, akik csak gondolatban ítélnek el mindenféle gyűlölködést, lesznek az ugyancsak Péter bácsi nevezte mezítlábasok, akik azért lesznek hibásak, mert mezítlábasok, mert nem életképes egyedei az ősmagyarságnak, szóval ezen a vonalon sosem lesz vége a kigitteléseknek. Sőt, a hóhérok is enni fogják egymást, mert az egészet nem amaz Jézus tanai itatják át, noha minden ilyen hóhér mind papi jelmezben jósol, fenyeget és mutat lefele a hüvelyk ujjával.
Hibás a nép is. Hibás, mert a nép örökké a lelkével gondolkodik. Elhisz minden marhaságot, anélkül, hogy megnézné miből él az az ember, mit mutatott fel az életében és milyen terve van, hogyan látja azt kivitelezni? Nem. Felül a dumákra. Minél nagyobb hülyeség, minél nehezebben hihető és kivitelezhetetlen a jelölt párt vagy elnök beszéde, de süket dumákkal fűszerezi a semmit, annál nagyobb esélye van a megszavazásra. Aztán ez a nép meg azt sem szereti, ha valaki megmondja neki az igazat. Mert így van eleve elrendelve, hogy vakoknak vak vezetői, süketeknek süket vezetői legyenek.
Mi a megoldás? Kell legyen egy megoldás. Nincs olyan, hogy nincs megoldás. Nem kaptuk meg még a megfelelő kommunikációs csatornát. Jobban oda kéne figyeljünk, kritikusabb szemmel kéne vizsgálni a történéseket, még azt is meg rizikóznám, hogy netán a meglévő párt struktúrákat kéne megerősíteni jelenlétünkkel, akármennyire ellentmondásosnak is tűnne ez a gondolat, mert ne felejtsük el, hogy duzzogni tudunk, de egyikünk sem ment el semmilyen párt oldalán valamit kezdeményezni, mondván, hogy karakánok vagyunk, nem vegyülünk a csürhével, de lám ez a gerincesség kiskirályok megszületését teszi lehetővé, akik életünk felett ítélkeznek, sorsunkkal játszanak. Tetszik vagy sem, a demokráciában nem lehet csak pártrendszerben létezni. Talán mi a nép ezt az undort, irtózást kéne legyőzzük magunkban, pontosan a gyermekeink érdekében. Mert kevesen vannak párttagok, tulajdonképpen egy kisebbség dönt helyettünk, mert mi nemhogy nem avatkozunk bele az életünket kormányzó politikai életbe, de még szavazni sem járunk. Lehet, hogy a jövőben erre kell több hangsúlyt fektessünk. Mert hiába várjuk a Királyt fehér lovon, aki egy huszár vágással kiment a nyomorból holmi rablott kincsek társaságában.
Nem hiszem, hogy a spórolásos világnézet a jövő. A spórolás is ugyanannyi energiát igényel, mint a több, értelmesebb munka, viszont a rongyos, mezítlábas életforma nem képes azt az adrenalint kitermelni, ami a fejlődést kéne biztosítsa. Nem látok egy spórolásba belefásult nemzetet, egy mindenféle másságot kitaszító magyarságot. Nem így képzelem el a mi magyar sorsunkat.

Olyan ez a mai magyarság erőlködésünk, mint a vágyait visszafojtó, megzavaródott vallásos elme, aki egész életét elvonulva önsanyargatással önkínoz, és észre sem veszi, hogy ha elmenne és magyarán egy jót baszna, nem feküdne és kelne minden nap azzal a bűnös érzéssel, hogy testi vágyaival foglalkozik reggeltől estig s estétől reggelig mióta a világ van és amíg el nem múlik. Mert mindezeken felül vannak sokkal nagyobb dolgok az életben, sokkal szebb emberi hivatások, például megcsinálni egy szép ajtót, felépíteni egy házat, sütni egy jó tortát, vízszerelést csinálni, gyermeket nevelni.