A császár adója


Valami nem passzol ezzel a császári adó kérdéssel. Hogy mit is felelt Jézus a császári adóra? Hogy add meg neki azt, ami az övé. Ez így első szinten megkönnyítően hangzik. Add meg neki ami az övé és add meg Istennek is ami az Övé. Egy másik szavával azt mondja, legyél hév, vagy hideg, de ne legyél langyos, mert kiköplek.

Dilemmában vagyok. Őszintén mondom, első perctől gyanús volt nekem ez a dolog, ez a császári adózási ügy. Úgy hangzik, akármennyire próbálom megérteni, mintha egy kis korrupcióra buzdítana itt az Élet Ura.

Mondhatná akárki, hogy igen, de hát a császári adó az tulajdonképpen az állami kassza, a szociális szerveződés, végfelhasználója elvégre a nép. Nekem nem úgy tűnik abból, amit mond. Nem mondja, hogy természetesen a felebarátod érdekében adót kell fizetned, hanem azt mondja, hogy add meg a császárnak azt ami neki jár. Vannak az e világi dolgok és vannak a másvilági dolgok. Ne gyűjts magadnak kincseket a Földön, gyűjtsél mennyei kincseket, mert semmit sem viszel magaddal, viszont a császárnak add meg neki ami neki jár.

Teljesen egyetértek ezekkel a dolgokkal. Minél több mindene van az embernek, noha becsületes munkával összekuporgatva, a császárnak annál többet kell adni. Erre megvan az áldás az istentől is. Legjobb, ha nincsen semmid, mert akkor nincs amit leszedjenek rólad.

Eszembe jutott az a vitám egy pappal, aki ezelőtt húsz huszonöt évvel azt mondta, hogy a zenében a dob az maga az ördög. Mert a ritmus testi vágyakat gerjeszt. A testi vágy meg testiség és mivel a tested a szentlélek temploma, nem lehet paráznaságra, dorbézolásra használni. Rá egy pár évre, amikor megjelentek ezek a neoprotestáns együttes kórusok, ahol nyomták kegyetlenül a dobokat a torzítós gitárokat és az agresszív orgona tónusokat, félreérthetetlen ritmusban tapsoltak és erre-arra lengedeztek méghozzá a popsikból adva a lüktetést, a pap lelkesen tapsolt és fényképezett. Közben belém botlott és én belehaltam volna, ha nem kérdem meg abban a zakatában, hogy most már a dob nem bűn? Mosolygott és azt mondta, hogy változnak az idők.

Ezek szerint ez a császári adó is egy ilyen időfüggő dolog keresztény világunkban. Mert már ott tartunk, hogy adót nem fizetni bűn. Nem egy kis korrupciónen, egy kis elnézése a császári szeszélynek, hanem minden polgár kutya kötelessége. Mert az akkor szóban forgó császár más istenekben hitt, nem a zsidó Jehovájában, és a kérdező provokálta Jézust, hogy akkor fizessünk, vagy vágjuk el a torkát? Jézus meg diplomatikusan azt mondta, ne vágjátok el a torkát, ne is legyetek szolgái, de adjátok meg neki amit kér. Olyan mint egy ideiglenes megoldás. Add meg neki a kúrva anyjába, nem látod hogy hülye? Add meg neki, hagyjon békében titeket. Aztán ti közben foglalkozzatok a mennyei kincsetekkel.

Pár évvel ezelőtt ecsetelte egy pap nekem, hogy milyen fasza a szegény székely ember, reggeltől estig dolgozik, pulicka reggel, pulicka este, mert a pityókát eladja a szája elől, mert biza alig él egyik napról a másikra, hogy még ünnepnapokon is a határon kapál vagy kaszál, lám mégsem elégedetlenkedik, nem sír. A másik pillanatban ugyanarról a fasza székelyről mondta, hogy szegény, mert boldogtalan, és hogy a szabad idejében faraghatna vagy teafüvet gyűjthetne vagy éppen turistákat fogadhatna. Hirtelen ez a szabadidős dolog jutott eszembe, hogy egye fene, add azt az aprópénzt a császárnak, mi a franc? Aztán a szabad idődben énekelhetsz, imádkozhatsz, megadhatod az úrnak is ami az övé.

S akkor mondják ma a papok, hogy bezzeg bezzeg de sokat dolgoztok, ne dolgozzatok annyit, gondoljatok a ti Uratokra is. Legyen időtök egymásra is, mert semmit nem visztek a mennybe magatokkal. Szabad időtökben gondoljatok a lelki dolgokra is. Mintha ez a szabad idő arról szólna, hogy az ember munka után lefürdik, pihen egy kicsit, látván, hogy minden egyéb rendben van, adó kifizetve, villany gáz rendezve, étel megfőzve, gyerekek tisztában, akkor most legyünk egy kicsit együtt. Lelkizzünk. Egy olyan jó két óra hosszát. A szabad időnkben.

Akárhogy számolom, ezt egy mai becsületes munkából megélő ember nem tudja magának megengedni.

A különbség az, hogy a mai császárok mind keresztények. És nem csak egy császári adó van, hanem rengeteg. Nem sorolom fel az adókat, de szerintem egy ember termelési értékének legalább a kétharmada mind adó. Mert meg van adózva az én bútorom, amit eladásra legyártok, de én már adóktól átitatott deszkát és egyéb anyagot veszek meg, amik megint adókkal terhelt nyersanyagokból vannak előállítva, amiket évtizedekig adózott földekről termelnek ki, földek, amiket adózott pénzekből vettek meg valamikor. Ha valakinek türelme lenne ezt a folyamatot leírni és kiszámolni megrökönyödne az eredménytől.

Az egész adózási ketyerére úgy látszik a vallás is rátette isteni áldását a császári adó történetével.

Ha arra gondolok, hogy Jézus ostorral verte ki a pénzváltókat, uzsorásokat a templomból, ennek a császári adó kérdésnek is más értelme lehetett, mint a mi polgári feltétlen engedelmességünk, megalázkodásunk, tudatos kizsákmányoltatásunk egy elit keresztény társaság által, kik kezükkel a Biblián fogadkoznak mindenfélére.

Pacifista hülye


Gondolkodtam, hogy lenne helyesebb? Hülye pacifisták, vagy pacifista hülyék? Néha vannak ilyen beütéseim, hogy jó lenne helyesen fogalmazni, mert noha a mozilla segít a helyesírásban, a fogalmazásba nem szól bele. Egyébként semmi esélyem nincs. Nem abból az anyagból vagyok. Örök életemben tákoltam, improvizáltam. Így hozta a sors? Vagy egyszerűen ez vagyok én? Ki tudja? Minden esetre a fülemnek jobban hangzik a pacifista hülyék fogalmazás. Nem másért, de az egyik ilyen pacifista hülye én vagyok, és legyek inkább először pacifista aztán hülye.
Gondolkodtam, hogy mi a megoldás? Teljesen elvonulni? Lelki lénnyé válni? Önsanyargató, minimális életet élni, holmi lelki magasságokért? Mitől jobb ez egy internetfüggőségtől? Egy blogfüggéstől? Megtudni mély lelki, élet titkokat és azokat visszanyelni, mint a taknyot, ami természetszerűen kikívánkozik? Nem, szerintem akkor inkább mondjon, írjon valaki tíz süketséget azért az egy jó és szép dolog reményében. Több ez, mint egy öngyilkos szerzetesség. Függjön inkább az ember attól a napi pár óra internettől, semmint ossza a semmit a kocsmákban vagy nézze a lehangoló híreket.
Elvonulni és soha nem nyilatkozni semmiről, hogy ne sértődjön senki? Mert úgysem lehet semmit sem megváltoztatni ebben az életben? Nem. Nem értek egyet. Az egyedüli biztos dolog ebben az életben a változás, az átalakulás. Azért inkább vállalom a szélmalom harcot ebben a szennyes, vallásilag és politikailag fertőzött világban mint egy pacifista aki mellesleg hülye is.