Az általánosan elismert minőség fogalma mentén gondolkodnék egy picit.
Miután onlájn lefoglaltam a szobát Szegeden, azután láttam, hogy vannak értékelések. Alapból nekem elég volt két kép, hogy van a szobában ágy és komplett mosdó. De gondoltam beleolvasok az értékelésekbe.
Miután elolvastam párat, picit megijedtem, hogy uramatyám, vajon miféle lebujt foglaltam le, mert legtöbbjük negatív élménnyel számoltak be a helyről? Mondom is anyjuknak, hogy valószínű valami balkán cuccba megyünk.
Mikor odaértünk, és elfoglaltuk a szobánkat, sőt a szobáinkat, mert a szállásadó néni Hunornak egy külön szobát ajánlott, kellemesen csalódtunk, hogy semmi sem volt igaz az értékelésekből. Igaz, a szúnyogháló valóban el volt szakadva, ahogy sokan írták, de ez nekem nem jelentett minőségi jelzőt, mert otthon is el van szakadva két ablakon is a szúnyogháló, és attól még tudunk élni. Mert úgysem jön át rajtuk reptilián.
Nem egészen értem, hogy a legolcsóbb árkategóriában mire számíthatnak az emberek? Nekünk tökéletesen megfelelt a célnak. Főleg az volt nagyon klassz, hogy volt egy hatalmas közös nappali, ahol esténként kényelmes fotelekben el tudtunk beszélgetni.
Felkeresett egy ismerősöm, hogy megszorulván eladná két zsírúj profi mikrofonját. Hát nekem most fix nem mikrofon vásárlásra volt tervezve a kassza, de annyira olcsón osztotta, hogy nem bírtam ellenálni. Gondoltam, meg fogom bánni, ha elszalasztom. Hát megvettem őket, mondván, most ezekkel átléphetem a belépő szintet és megtehetem az első lépéseket a profizmus felé. Minőségi szintet ugrok. Így gondolkodtam.
Vasárnap lévén, nosza fel is állványoztam a nehéz Rode NTA2 mikrofonokat, az abszolúte gagyi Behringerek mellé, melyek kereskedelmi áruk a Rodéhoz képest 10%, hogy konkrétan halljam a különbséget. Dobolást idétlenkedtem, inkább a hangzásokra voltam kiváncsi, úgyhogy annak megfelelően ütögettem. Négy külön sávra vettem fel a négy mikrofont, hogy utána megfigyelhessem a különbséget.
Hatalmasat csalódtam, de ugyanakkor meg is világosodtam. A Rode hangja picit testesebb, a Behringeré sokkal csillogóbb. A Rodenak semmiféle csillogása nincs, a Behringernek meg teste nincs. De azon túl, hogy picit másak, egyik sem jobb a másiknál. Ez a másságot, a keverési folyamatban gyönyörűen kompenzálni lehet, a Rodenak lehet csillogást adni, a Behringernek meg testet. Mert hát a keverési procedúra erre való.
Na de sebaj, mert a négy mikrofonnal a dobok fölött, elég gazdag hangzást lehet letérképezni. A stúdióban csinálok egy állványt, amiről le fogom lógatni karokkal a mikrofonokat, hogy egyben leolvassam a testet is, csillogást is a dobokról.
Nem azt mondom, hogy megbántam a mikrofon vásárt, de abban megvilágosodtam, hogy professzionális mikrofon címen, nem fogok hatalmas pénzeket kiperkálni. Így, hogy olcsón megvettem ezeket, még belefér.
De alapjáratban ki kell, hogy mondjam, a profi cuccok valós értéke inkább a sznobság táplálására jó, mert ha az ember valamit ki akar hozni, az olcsóbb kategóriával is kihozza, ha tudja mit akar és megtanul játszani is.
Hiába van profi mikrofonod, ha amikor énekelsz, befogod a markodba a mikrofon fejét és a szádba dugod a megmaradó dúdort. Azt a hangzást egy nyolcvanasbeli telefonos mikrofon kapszula is megteszi. Vagy hiába van hiperszuper gitárod, ha a húrokat nem fogod le rendesen, nem tanulod meg pengetni őket. Basszusgitárosnál látom, hogy fizikálisan a felső húrt jobban megpengetik, mert kényelmes, míg a többi húrokat csak simogatják. Így a nagy bummok után a basszus eltűnik. Hát lehet a világ cucca, ezt keverőből sem lehet korrigálni. Vagy a dobos nem üt egyenletesen, néha erősebben vág oda, néha halkabban, hát akármilyen mikrofon sem fogja a gyakorlatlanságot kompenzálni.
Most reggel megnéztem és meghallgattam egy híres honi dzsessz zenekar felvételét, amit USA-ban vettek fel, és jól oda figyelve a részletekre, megállapítottam, hogy nálam ezt simán ki lehet hozni, mindenféle erölködés nélkül. Ha például tudom előre, hogy milyen hangzásban gondolkodnak, olyat lehet megteremteni. A szóban forgő dzsessz zenekar profi, zongora, szaxofon, bőgő és dob. A hangfelvételek simán natúraknak tűnnek, semmiféle mesterkedéssel, nincs semmi kiélezve, kihájpolva, mert valószínű teret akartak hagyni a hangszeres kreativitásuknak. A dobhangot megfigyelve, akár egy telefonnal is fel lehet venni azt a minőséget, nem azért, mert annyira szar, hanem azért, mert egyszerűen a stílusból kiindulva nincs szükség az izolált dobhangokra, mert az összhang a cél.
A zongora is tompa, kullog ott a pincében, a szaxofon van elől, mert a darabban a szaxofon van elől. De annak sincs egy kinyuvasztott irreális hangja, hanem nagyon természetes. Alapjában véve egy kellemes hangzásban történik a játék, szerintem abban profi ez a felvétel, hogy hozza a rendes dzsessz stílust. Nem majomkodik, nem effektezik ott ahol nem kell. Ezt megalkotni, nem kell Usába menni, ezt otthon is meg lehet alkotni, ez a lényeg. Belépő cuccokkal.
Csak hát ugye, játszani egy hangszeren tudni kell.
Nézegettem a szakmai videókon, hogy dicsőítenek egy egy előerősítőt. Hogy az aztán igen, kihagyhatatlan a felvétel láncból. És demózzák mit tud. És mit látok mindeniknél? Hogy ezek a profi előfokok tele vannak eleve efektekkel, hangszínezőkkel, kompresszorokkal, olyan erényekkel, amiket általában az utómunkákban, a keverés folyamatában raknak egy hangra. Ezek a profi előfokok ugyanolyan pucérak, mint az olcsó társaik, ha kikapcsolják az összes effektet. Szerintem, hogy felveszel egy elő processzált hangot, az sokkal rosszabb, mert utólagos alakítást már nem bírnak. Olyanok, mint az öntelt zenészek, akik nem fogadnak el semmiféle kritikát, mert valójában ők is tudják, hogy rég a technikájuk csúcsán túl vannak, és nincs hova tanuljanak, képtelenek rá.
De alapból a pucér előfokozat az ilyen hikimiki cuccokban a cuccok 10%-át teszik ki, van egy sima két-három tranzisztoros kis áramerősítő, ami globálisan ugyanazt a munkát végzik el, mint bármelyik előfokban.Hogy azt a pár milivoltos áramot A-ból a B-be erősítik fel 100 milivoltra, olyan irtó nagy elektronikára nincs szükség, attól, hogy mindenféle kacifántos áramköröket illesztenek hozzá, az az alap feladaton sokat nem segít.
Vannak ezek a felpumpált, túlmisztifikált sznob dolgok, amikre rábélyegzik az alkotás eredetét, de valójában a legtöbbet a zenész hozza vagy nem hozza. A stúdiónak az a dolga, hogy körülbelül betájolja a hangszerét, elkerülvén az extrémeket, és megérteni a muzsikát, amit eldanolnak.
A keverés (mix) legnagyobb része az értelmezés. Miért hozzál ki egy egy hangot? És ha ezt tudod, akkor a keverőből bármit kiszedsz.
A tévedésben az a zenész él, aki nem tudja hogyan kell jól zenélni...
Tehát elő kell venni a citerát és nyúzni kell. Nem ezer eurós cuccokat venni, mert az a végtermék minőségén nem segít.
