Én nem tudom megérteni a dolgokat. Ez a Gigi tizenöt éve velünk van. Abszolút semmi de semmi nem ragadt rá. Nem mondhatja majd Krisztus vagy Ra, vagy Buddha előtt, hogy nem volt példa amit követhetett volna életében. Hogy nem volt minta nyavalya, amit lemásolhatott volna. Szerintem van a srác lelkében egy tűzfal, ami védi mindenféle külső beavatkozástól, és csak a belé táplált memóriából tud olvasni, amit az ősöktől kapott stafétaként: ennek neve pálinka. Hiába a sok erőlködés, a sok vesződés, a tanítás. Ahogy Jézus mondta enyhe hetykeséggel: „három nap alatt lerombolom…” azt amit több generáció felépített. Nos Gigi lelkét nem fogja lerombolni semmiféle feltámadás, sem ujjá születni nem fog semmiféle Zen dumára, sem Yogára, sem semmilyen kézrátételtől. Az ő lelke kemény mint a titán. Nincs keményebb anyag, mint az ősök vére.
És mind ilyen emberek ezek. Ilyenek ezek a fajta emberek. Szabályosan kikérik maguknak a rabszolgaságot. Olyan ez, mint az a példázat, hogy ne tegyél gyöngyöt a disznónak a vályújába, mert felzabálja azt. Na ezt tisztára olyan. És még böfög is utána.
Fizikálisan nem leszek a gyárban mindig. Félek, lopni fognak. Nemcsak munkaidőt, hanem anyagot, szerszámot is.
Ezekkel a tulajokkal ki tudnék egyezni. Adnának autót, asszem az ezrest is lepakolnák juróban havonta. Ezek nem szaroznak. Mert tudják, hogy velem jól járnak. Láttam én, hogy jár a szemük ott Andorrában, amikor a házat építettük. Zsülien mondta is, hogy csodálatosan összetartom a csapatot. Igen, mondtam neki. Pénzzel tartom össze, nem valamiféle dumával. Mikor már nagyon ihatnékuk volt a fiúknak vettem huszonnégy sört nekik és a patak partján megitták. Ott voltam én is. Nem engedtem, hogy kimenjenek a városba. Persze amikor Zsüliennel elmentünk anyagért, később megtudtam, hogy Csabi ki kiment sört inni vendéglőbe. Nem számított, hogy öt euró volt egy pohár. Neki a fíling hiányzott. Hogy Andorrai vendéglőben ivott. Jó piszkosan, bűzösen. No de hála az Égnek nem volt semmiféle incidens. Mert Csabi olyan, mint egy veritábilis szákkely, akinek van egy fél sör a fejében, rögtön nyílik a bicskája. Keresi az ilyen alkalmakat. Titán vérében van az ilyesmi. Hiába nevelkedett vallásos intézetben, hiába került el a családja szákkelyföldről, az ősi vér az ősi vér. Gigi nem bicskás. Ő alszik. Ha el is verik a piatársak, reggel felébred a sáncban tiszta véresen, kirabolva, fel sem merül benne, hogy netán nem egy vonat ütötte e el. Tabula rasa. Új élet.
Meglátom. Ha megfizetnek, egy pár évre kitalálok valamit. Lakókocsit viszek oda a gyárba, kiviszem a fiamat is oda, csakhogy atyaistenként nézzek arra az átkozott gyárra.
Ha nem fizetnek meg, árrivedercsi ámoré! Zülljetek továbbra is, de nélkülem.