Ping és Pong

Al Bundy, a konzum társadalom filozófusa, ki volt oktatva a lánya által. Az oktatás pedig így hangzik: „a japán ping és pong filozófia az az, amikor te szarban vagy, és más örvend neki. Érted apa? Ping és Pong?”
Giccses műszerkezetek. Kár a fáért...
Én, meg itt a lúzerek apostola, éppen a napokban verítékeztem az dologban, hogy miként tudnám életfilozófiámat egy mondatban megfogalmazni? Mert hiába ír az ember kétezer oldalt, a végén még mindig kimarad valami. És ezen gondolkodtam, hogy pont a lényeg marad ki mindig. A lényeg, mely Al Bundy lánya szerint: Ping és Pong.
Mert ugye, sok kérdés felmerül a munkámban például. Hogy miért nem árasztom el a netet az andorrai házépítéssel, például? Hogy munkáimról nem teszek fel képeket. Hogy nem dicsekszem agyon a munkáimat, hogy meg sem próbálom legalább leírni a munkámat?
Ezt a kérdést magamnak is feltettem.
Beszéltük itt ezzel a román asztalossal, hogy bezzeg a mai emberek nem szeretik a munkájukat. Nincsenek megelégedve a munkájukkal, munkahelyükkel. Bezzeg.
De bezzeg, mondom ennek a román asztalosnak, kire sűrű empátiát, türelmet és szeretetet invesztálok, mert nagyon ráfér, szóval mondom neki, hogy sajnos én sem szeretem a munkámat. És bennem is hiba van, mondom.
Most ennek a ping és pong fényében, hogy az én verítékemen más boldogul, kezd nekem kiszüremleni, hogy mitől is ez a munkaundor.
Mert az ember ha ad egy jobbot, kell nekik az egész. Az ember ha lehajol valamiért, felmosatják vele az udvart is. Magyarán, ha jó vagy, leszarnak. Ez a ping és pong. Érted?
Mert nem tudom honnan veszik az emberek, hogy én például padlásajtót is készítek? De ha felhív a nemtomki, hogy igazán s így meg úgy nincs kit hívjon, az lúzerek apostolaként elmegyek, felmászok egy létrán a padlásajtóig (de nem értem miért?), lemérem, s mondom csókolom ennyi. Erre a segítségre szoruló padlástulajdonos hirtelen tőzsde arcot vesz fel, és rákérdez, hogy műanyagból olcsóbb, mi a különbség?
És sorolhatnám. De nem sorolom, mert megint felkapja valaki a vizet s vérig sértődik. A vérig sértődések azok mindig pongosoké, ha történetesen én vagyok a ping. Nekem nem szabad vérig sértődni, nekem a kutya kötelességem olcsón, gyorsan mindent elvállalni. Egyszerű, mert a pong nem az, aki olcsón adja magát. A ping a balfasz, a pong az életrevaló.
Ilyen s ezekhez hasonló filozófiák, mint a balansz majd reglálja ezeket a ping és pong súrlódásokat, ezek mind mondvacsinált és hamis filozófiák. Tévhitek, melyeket a balfaszoknak találtak ki, ha sokat kérdezősködnek. Nincs balansz. Nem is lesz sosem.

Az embernek ritkán van olyan lehetősége, hogy olyan szemszöget találjon, ahonnan rá tud látni az élet egészére. Nekem megadatott ez a szemszög, és jól beégettem a retinámba. Ott voltam az Alpokkal szemben, egyik hegy közepéről ráláttam a majdnem három ezer méteres csúcsokra. Alant a lábam alatt pici foltonként a városkák, fent pedig a hóval borított csúcsok fénylettek.
S akkor mint Pilátus, felkiáltottam: „Íme az Élet! Látod Hunor? Ennyi az élet! Ott azok a pici foltok, ott lent. Annyi.”
A többi az mind kietlen pusztaság: vagy forró, hogy elégünk, vagy hideg, hogy lefagyunk. S abba a kicsi foltba tömörülünk mi, s lészen nevünk balfasz, vagy életrevaló. Ennyi. Semmi több.
A többi az mind vágy, hogy majd a hóborította csúcsokon is élni fogunk valamikor. Vers, regény a többi.
Mert nem érzem jól magam a munkámban. Szóval nem a szakmával van a baj, hanem azzal amit csinálok. Egy padlásajtó ennek, egy antikbútor csiszolás annak, egy faház Miguelnek, ésígytovább...de nem engem képviselnek. Munkáim nem képviselnek engem. Ezért nem fotózom, nem terjesztem és így tovább. Mert semmi közük hozzám. Nekem sem hozzájuk.
Kialudt egy tűz bennem. A konzum társadalom félreértett (mint meg nem értett művészt), hagytam, hogy félreértsenek, mert felhatalmasodott bennem ez a szociómarhaság, hogy mint a lúzerek koronázatlan apostola a szegényeknek legyen szép és jó ajtajuk. A szegények erényességüktől kicsordulva isznak, rendelni a gazdagok jöttek, mondván, hogy ők ama szegények kikért én élek és halok. Ja de nem a fizetős gazdag jött hozzám, hanem a fösvényjét neki gazdag. De ha ennek is puccos dolog kellett, elment a márkáshoz, mert jó, hogy ügyes vagyok és olcsó, de nem vagyok márka.
Na most van megint feladatom, hogy ezt a ping és pong dolgot magamban elrendezzem, addig befejezem a padlásajtókat és társait.
De most már nap mint nap közelebb vagyok a nagy változáshoz.

Azt mondta valaki: megint alakítasz. Igen, mondom, alakítom a fűtést megint, mert ha tévedek belátom. És ha tévedek, azt előbb utóbb kijavítom. A fűtéssel is tévedtem, hogy legyen mindenhol és mindenkinek egy pici meleg. Nem, tévedtem. Legyen kevesebb helyen, de jó meleg.
S akkor flex, cső, s dumnyézó.
Na így a pingről s pongról.