Al
Bundy, a konzum társadalom filozófusa, ki volt oktatva a lánya
által. Az oktatás pedig így hangzik: „a japán ping és pong
filozófia az az, amikor te szarban vagy, és más örvend neki.
Érted apa? Ping és Pong?”
Giccses műszerkezetek. Kár a fáért... |
Mert
ugye, sok kérdés felmerül a munkámban például. Hogy miért nem
árasztom el a netet az andorrai házépítéssel, például? Hogy
munkáimról nem teszek fel képeket. Hogy nem dicsekszem agyon a
munkáimat, hogy meg sem próbálom legalább leírni a munkámat?
Ezt
a kérdést magamnak is feltettem.
Beszéltük
itt ezzel a román asztalossal, hogy bezzeg a mai emberek nem
szeretik a munkájukat. Nincsenek megelégedve a munkájukkal,
munkahelyükkel. Bezzeg.
De
bezzeg, mondom ennek a román asztalosnak, kire sűrű empátiát,
türelmet és szeretetet invesztálok, mert nagyon ráfér, szóval
mondom neki, hogy sajnos én sem szeretem a munkámat. És bennem is
hiba van, mondom.
Most
ennek a ping és pong fényében, hogy az én verítékemen más
boldogul, kezd nekem kiszüremleni, hogy mitől is ez a munkaundor.
Mert
az ember ha ad egy jobbot, kell nekik az egész. Az ember ha lehajol
valamiért, felmosatják vele az udvart is. Magyarán, ha jó vagy,
leszarnak. Ez a ping és pong. Érted?
Mert
nem tudom honnan veszik az emberek, hogy én például padlásajtót
is készítek? De ha felhív a nemtomki, hogy igazán s így meg úgy
nincs kit hívjon, az lúzerek apostolaként elmegyek, felmászok egy
létrán a padlásajtóig (de nem értem miért?), lemérem, s mondom
csókolom ennyi. Erre a segítségre szoruló padlástulajdonos
hirtelen tőzsde arcot vesz fel, és rákérdez, hogy műanyagból
olcsóbb, mi a különbség?
És
sorolhatnám. De nem sorolom, mert megint felkapja valaki a vizet s
vérig sértődik. A vérig sértődések azok mindig pongosoké, ha
történetesen én vagyok a ping. Nekem nem szabad vérig sértődni,
nekem a kutya kötelességem olcsón, gyorsan mindent elvállalni.
Egyszerű, mert a pong nem az, aki olcsón adja magát. A ping a
balfasz, a pong az életrevaló.
Ilyen
s ezekhez hasonló filozófiák, mint a balansz majd reglálja ezeket
a ping és pong súrlódásokat, ezek mind mondvacsinált és hamis
filozófiák. Tévhitek, melyeket a balfaszoknak találtak ki, ha
sokat kérdezősködnek. Nincs balansz. Nem is lesz sosem.
Az embernek ritkán van olyan lehetősége, hogy olyan szemszöget találjon, ahonnan rá tud látni az élet egészére. Nekem megadatott ez a szemszög, és jól beégettem a retinámba. Ott voltam az Alpokkal szemben, egyik hegy közepéről ráláttam a majdnem három ezer méteres csúcsokra. Alant a lábam alatt pici foltonként a városkák, fent pedig a hóval borított csúcsok fénylettek.
S
akkor mint Pilátus, felkiáltottam: „Íme az Élet! Látod Hunor?
Ennyi az élet! Ott azok a pici foltok, ott lent. Annyi.”
A
többi az mind kietlen pusztaság: vagy forró, hogy elégünk, vagy
hideg, hogy lefagyunk. S abba a kicsi foltba tömörülünk mi, s
lészen nevünk balfasz, vagy életrevaló. Ennyi. Semmi több.
A
többi az mind vágy, hogy majd a hóborította csúcsokon is élni
fogunk valamikor. Vers, regény a többi.
Mert
nem érzem jól magam a munkámban. Szóval nem a szakmával van a
baj, hanem azzal amit csinálok. Egy padlásajtó ennek, egy
antikbútor csiszolás annak, egy faház Miguelnek, ésígytovább...de
nem engem képviselnek. Munkáim nem képviselnek engem. Ezért nem
fotózom, nem terjesztem és így tovább. Mert semmi közük hozzám.
Nekem sem hozzájuk.
Kialudt
egy tűz bennem. A konzum társadalom félreértett (mint meg nem
értett művészt), hagytam, hogy félreértsenek, mert
felhatalmasodott bennem ez a szociómarhaság, hogy mint a lúzerek
koronázatlan apostola a szegényeknek legyen szép és jó ajtajuk.
A szegények erényességüktől kicsordulva isznak, rendelni a
gazdagok jöttek, mondván, hogy ők ama szegények kikért én élek
és halok. Ja de nem a fizetős gazdag jött hozzám, hanem a
fösvényjét neki gazdag. De ha ennek is puccos dolog kellett,
elment a márkáshoz, mert jó, hogy ügyes vagyok és olcsó, de nem
vagyok márka.
Na
most van megint feladatom, hogy ezt a ping és pong dolgot magamban
elrendezzem, addig befejezem a padlásajtókat és társait.
De
most már nap mint nap közelebb vagyok a nagy változáshoz.
S
akkor flex, cső, s dumnyézó.
Na
így a pingről s pongról.