Toxikus elem

Elgondolkodtató azért, hogy van benne valami igazság.
Azt mondják, hogy a negatív dolgokkal foglalkozó emberek lehúzzák a többiek kedvét a jó dolgoktól. Konkrétan, ha valaki meglátja a dolgok rossz oldalát és azt hangsúlyozni szeretné, ez a valaki a többiek szemében, életében, értve vagy nem, de a toxikus elem. A rothadt alma magyarán, az egyébként egészséges almák közt.
A sikeres vállalkozók zöme ezzel számol le leghamarabb, hogy eltávolítja életéből, útjából a toxikus elemeket, embereket, akadályokat. Magyarán, ha sikeres akarsz lenni, az olyan toxikus elemeket, mint például az emberi empátia, megértés, szeretet, segítőkészség, ésígytovább, ki kell vetni, mert a vállalkozásban ezek az elemek nem hoznak profitot, azaz toxikusak a profitra nézve. Mondván: előre nézünk, nem gondolunk a rosszra, lépésről lépésre haladva építkezünk. És előre néz, nem gondol a rosszra (szegénység, nyomor, genetikai örökség, lúzerség, predestináció, ésatöbbi...), lépésről lépésre haladva építkezik. Megfogja a pozitív oldalát a dolgoknak, miszerint: siker, növekedés, elismerés. Ezért használja a bevált módszereket: kamu, sumák, hanta, félrebeszélés, furakodás, kitúrás ésatöbbi.
Mindezt frissen borotválva, jól fésülten, nyakkendősen, bizakodó műmosollyal.
A jóhiszemű, káros szenvedélyektől (igazság, valóság felismerése) mentes alkat ezekre mind vevő. Ezeknek szól a marketing.
Aki nem dől be a marketingnek, az a toxikus elem. De tényleg. A sikeres vállalkozó szemében az aki átlát a szitán, az valóban a toxikus elem. Aki a reklám és a marketing mögött csak a sumákságot, a munka nélküli meggazdagodás legocsmányabb módját fedezi fel és nem a "valós és hasznos" termékeket illetve szolgáltatásokat.
A statisztikák kimutatják, hogy valóban az emberek hinni akarnak a jóban. És hiszik, hogyha nem vesznek tudomást a rosszról, az nincs is. Aki azt mondja, hogy van a rossz, az a toxikus elem a társadalomban.
Ha az ember a jóra koncentrál és csak a jóról beszél, a környezetében az emberek is a jó fele irányulnak. Ebben is sok igazság van. Feltéve ha mind barmok volnánk.
Igen, felfedezem személyemben a toxikus elemet, ami a társadalomra nézve a sötétséget hirdetem. Hisz kevés aranyat tudtam eddig kimosni a mocsárból, valóban nincs sok amit fel tudnék mutatni. Valahol egy Józsis -féle mutáns vagyok, aki mutánssága miatt bevállalja a toxikus elem szerepét.
Ezért tudok megbocsátani Józsinak. Meg a tehenésznek. Mert szándékuk tiszta arannyal van kikövezve. Nekem kell a pisiszagot másként értelmezni, nekem kell elfogadni a toxikomán lelkületet.
A társadalom nem tud szembe nézni velük. Én igen. Mert én toxikumban fürdök „all night long”....(hogy ilyen beach hangon legyek).

Persze, van aki nem tud felemelkedni egy egy toxikus fürdő után. Lelke szanaszét fekszik, kimerülve, mintha a sátánfajzatjai mozdonyként vágták volna földhöz. De én hamar összeszedem magam. És elkezdek számolni. Fejben, hogy papírt se kelljen pazarolni rá. Pedig van itt néhány félig elhasznált füzet meg lap, némely több mint ötven éves. Minek is tartom?
Elkezdtem fejben számolni, hogy a fiam osztályából majdnem mindenki, de ne essek túlzásba, mondjuk a fele ki itt, ki ott nyaral, görög tenger, Magyarország, Ausztria, ésatöbbi, ugye mi is jó kispolgárosan kigyúrtunk egy hitelkártyás tengerezést, amit be kell valljak, hogy egy kicsit meguntunk.
Nos, ez a hitelkártyás idehazai kispolgáros tengerezés belejött egy háromezer lejbe. A külföldön tengerezők nem ússzák meg ennyiből, de legyen az övék is háromezer. Legyen a tizennégyből hét ilyen háromezres. Az húszezer. Húszezer lej.
Toxinokkal tele fejemben elgondolkodtam egyet. Hogy mi szülők azon a címen, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, ezt a húszast beleverjük egy egyhetes együttlétbe (úgymond), hogy a család fogalmát egy kicsit vastagabb ceruzával retusáljuk. Ha nem más, erre az egy hétre.
Sosem felejtem el a gyerekek megdöbbent arcát, amikor azt mondta a tanci, hogy na akkor ennyi volt, vége, itt a vakáció. Szevasz tavasz. Csóró kölykök nem tudták megmagyarázni, hogy mi az amit nem értettek, de én igen. Én azt értettem ki a döbbenetükből, hogy jó, nincs több tanuláskényszer, de akkor mi lesz velünk? Jön az a nagy, irdatlan nyári unatkozás?
Igen gyerekek, jön az a nagy nyári unatkozás.
Tévé? Számítógép? Tabletta?
Jaj neeeem! Pattog a csinos aranyalma, az én gyermekem nem tévézik, nem számítózik, nem tablettázik. Így a megtisztult lelkű anyuka. Nem? Akkor honnan tudja az új mod pack-ok letöltési helyeit a Minecrafthoz? Csak kérdem.
Előzetes piacfelmérést mérve, rákérdeztem a fiamra, hogy ha lenne egy ilyen nyári programajánlat az iskolában, hogy játék, kézművesség, sport, sétálás, közös filmnézés, beszélgetések ésígytovább, hogy érdekelné e őt?
Szája a füléig vigyorodott és boldogan igent bólintott. Hogyha nem kell tanulni, bármikor, bármennyit.
Mondja ez a Sanyi barátom, hogy a fiát viheti ilyen nyári óvodába, napi húsz lejért. Játszás, kaja, alvás, játszás. Hogy van ilyen. Hogy napi húsz lejért.
S akkor elkezdtem itt fejben számolni, hogy van kérem szépen a két negyedik osztályban összesen harminc gyerek. És ebből hétnek s szülei egy hétbe belevertek minimórum húsz-ezret. És azt mondjuk, hogy az iskola nem csinál nyári programot a gyerekeknek, mert nincs fond.
Most hogy mondjam? Ha ezt a húszezret letennénk egy rakásra és azt mondjuk az iskolának, hogy tessék nekünk egy nyári programot ajánlani a gyermekeknek, én nem hiszem, hogy az iskolában nem kerül tanár, vagy nem tudnának szerezni erre alkalmas embereket, akik egy nyári programot le tudnának szervezni ebből a pénzből.
Most nézzük csak a tényeket.
Amikor azt mondom, hogy az iskola így nem jó, akkor egy rothadt alma vagyok az egészségesek közt. A toxikus elem. Rámutatok a bajra, azt mondják, hogy negatívista vagyok. A pozitív szüzkurvaság lendületét szegem.
De ha azt mondom tegyük össze a lóvét és oldjuk meg a gyermekeink nyarát, hogy minimalizáljuk a gépezést, tévét s ilyeneket, na erre mit mondanának a nagyokosok? Mert hol itt a toxikus elem?
Nem e az a toxikus, hogy nem akarnak ezek tudomást venni a nagy bajról? Nem e toxikomán az olyan, akinek a megoldást is benyújtják, de nem akar tudomást venni arról, hogy tulajdonképpen az egész világ egy toxikus mocsár?
Mihez viszonyítjuk a jót? Ha nem a rosszhoz?