Hallom
leváltották a kormányt. Nem tudtam róla. Mert elzártam magam a
külvilágtól.
Úgy
kezdődött, hogy azt mondtam, törlök minden olyan fészbukkos
„ismerőst” aki politikai hovatartozás címen megoszt még
valamit az üzenőfalon. Meg is tettem. Aztán azt mondtam, hogy a
vallásos dolgokkal foglalkozókat is le kell töröljem, mert
legtöbb ilyen buzgó vallásos vagy ilyen párti vagy olyan és
azért oszt meg vagy ilyen vagy olyan színben. Nem maradtak csak
azok, akik ilyen bölcs mondásokat osztottak meg, de azokat is
töröltem, mert a bölcs mondásokkal mind arra serkentettek, hogy
minden fasza, semmit sem kell változtatni ebben az életben. Utálom
az ilyen stagnáló, minden fasza gondolkodás módot. Aztán nem
maradtak csak ezek akik játékokat, süteményeket és macskaképeket
osztottak meg, meg néhány „barát”, akikről tudom, hogy nem
foglalkoznak sem vallással sem politikával. Így lettem egy
tájékozatlan ember, aki semmit sem tud a világ pulzusáról. És
ha nem jöttek ezek az ingerek, hirtelen elszállt a mondanivalóm.
Aztán
gondoltam egyet, ha már egyre kevesebb időt akarok szánni a
virtuális világomra, lefaragtam azon feliratkozó bloggerekhez
vezető linkeket, akik nem vállaltak be a saját blogjukon. Érdekes
képet kaptam arról, hogy tulajdonképpen kik vállaltak be, kik
tették blogjaikra az én linkemet is. Egyrészt meglepődtem, és
jól esett, hogy elég sokan. Másrészt meg felfedeztem, hogy vannak
köztünk közös vonások, tehát nem véletlenül alakulnak a
dolgok úgy, ahogy alakulnak. Azért megtartottam két három olyan
linket, amik noha nem tették ki a blogomhoz vezető linket, de
szívesen olvasom őket, és ők is olvasnak engem, és igaz az is,
hogy nemcsak az én címemet nem említik, hanem egyáltalán nem
helyeztek ki semmilyen más hivatkozást. Ezeknek „megbocsájtok”.
Olyan
ez, mint a tavaszi nagytakarítás, fanyírás. Marad a lényeg.
Lebontjuk a karácsonyfát.
Rájöttem,
hogy mindaz ami kitölti az életünket, ami a hírek, a virtuális
világ, a filó, nem sokat ér.
Ugye
arra már az évek során rájöttem, hogy a való világ sem valami
fasza dolog, mert minden emberi cselekedet valamilyen gittegylet köré
szerveződik, vallás és politika kéz a kézben kizárólagos
forgalmazója a társadalmi életnek. Nincs csak egyetlen egy nézet
és egyetlenegy út a társadalmi beilleszkedéshez. Aki ezt nem
követi, kiesik mindenből, elesik mindentől. Rosszabb összefüggés
ez, mint a pénz világa, mert emlékszem, ezelőtt tíz évvel, ha
jól dolgoztam és olcsón, a pénzvilág befogadott. Folyt a munka,
nem érdekelte a pénzvilágot, hogy én mit hiszek vagy mit látok.
Nem tetszett, mert azt mondtam, hogy nem igaz, hogy a pénz az úr.
Nem tetszett, mert mindenki szörnyülködött a pénz uralma miatt.
Pénz nélküli világra álmodoztam. Nos ez meg is lett. Itt vagyunk
a pénztelen világ kellős közepén. Most meg nem tetszik nekem ez
az istenekkel teli világ sem. Nem tetszik, hogy minden istennek van
valamilyen politikai színe. Az sem tetszik, hogy minden politikus
egyben istenhívő és talpig becsületes. Feddhetetlen. A nép az
egyetlen bűnös, istentelen, pazarló, sokat akaró, habzsoló és
ki tudja még mi minden? A fáraókhoz hasonló időket élünk,
amikor a halhatatlanok piramisokat építtetnek a rabszolgasorsban
tartott halandókkal. És ez nem valamiféle túlzás.
Hogy
megbukott a kormány? Ideje volt. Kik jönnek a régiek helyébe? Jó
kérdés. Megbukik az rmdsz? Ideje volt. De kik jönnek a helyükbe?
Hacsak
nem teszik törvénnyé a szavazást, még lehetnek nagy csalódások.
Hogy a nép nem megy el szavazni. Mert nincs alternatíva. A nép nem
mutat semmiféle érdeklődést az irányba, hogy szeretne egy más
alternatívát. Hibáztatja a pénzt a nép. Kevésbé törődik az
adminisztrátorokkal. Hogy nem e mégsem a pénz a hibás, hanem
annak a beosztásával van valami bibi?
És
lehet ezt itt csűrni csavarni reggelig, hosszú oldalakon. Mert
nincs egyhamar kollektív megoldás. Azt a Gandhi -féle mondást én
ma így fogalmaznám meg: „Te magad legyél a változás, amit
létre tudsz hozni magadnak.” Mit jelentsen ez? Azt, hogy nem azt a
változást hozod létre, amit te szeretnél látni a világban,
hanem amit te magad meg tudsz teremteni a magad eszközeivel
magadnak. Ami azt is jelenti, hogy le alkuszod a vágyaidat, nézeteidet
a lehetőség szintjére. Ez az egyedüli úgynevezett paradigma
váltás, ami szóba jöhet az életedben. Ez a jövő. Semmi más.
Én
már két éve faragom le az álmaimat, vágyaimat, szűkítem a
világomat, úgy szellemileg, lelkileg, mint testileg. Sok mindenben
nem hiszek már. Kezdek hinni az ásóban, a kapában. A természet
megújuló képességében.
Elkezdtem
megint kertészkedni. Nem nagy dúrral. Napi egy órácskát szánok
rá. Mióta Dezsőnek fűnyíró gépe van, az udvar is másképpen
néz ki. Szépek a tulipánjaim is. Nyolc hagymát dugtam el ezelőtt
másfél évvel. Szerintem hármat közben elloptak, vagy valami
megette. De mégis sejtem, hogy ellopta valaki. Mert majdnem tudom,
hogy ki lopta el. Így is az idén már tizenhárom tulipán nyílt
ki. Két jácint hagymából egy eltűnt, amelyik megmaradt, három
virágot nyitott. A nárciszok is mind megduplázódtak. A rózsa
tövem, mióta a naposabb oldalra ültettem, szépen elkezdett
fejlődni. Elültettem egy cseresznyefát és egy almafát. Szépen
kibújtak a kerti palántáim. Mind. Már ritkítom őket. Ezelőtt két
évvel eldugtam valami hagymákat, amik megmaradtak a télről. Azt
mondtam, mi lehet? Semmi. Kihajtottak szépen, jó nagyra nőttek,
hagytam virágozni őket, aztán ősszel összeszedtem egy pár olyan
elszáradt labdát, ami tele volt hagyma magokkal. Gondoltam, mi
lesz? Semmi. Most a tavasszal elültettem a volt macskánk homokos
táljába, gondoltam, mibe kerül? Lám szépen kibújtak. A régi
hagymát dögségből a földben hagytam az ősszel. Kétméteres
magas dzsungelt hagytam a kertben az ősszel. Most mikor elkezdtem
takarítani, látom a kétéves hagyma megint zöldül. Mondom
hagyom, hallám mi lesz? Nem lett semmi. Minden dögségből földben
hagyott hagyma legalább két friss zöldhagymát adott nekem. Hát
nem cuki ez a természet? És állj meg, mert Péterbácsi Morlakáról
azt üzente, hogy ősszel jó elvetni az ilyen murok meg petrezselyem
magot, mert azok aztán jobban tudják tavasszal, hogy mikor kell
kibújni. Hogy ő mindig így csinálja.
Hát
csak így, nem nagy dérrel-dúrral kertészkedem. Az asztalos
munkákat meg lemondtam. Hogy most ez paradigma váltás vagy csak
depi, majd kisül. De egyet tudok. Nem érdekel sem politika sem
vallás. Nincs azokban semmi jövő. Dögségből a földben fogom
hagyni, hadd rohadjon. Aztán ki tudja, majd a jövő szezon hozhat
még új életet belé. Habár az is igaz, hogy minden, mit macska
szül, egeret eszik.