Bábel tornya?

gúgelből
Ahányszor valamilyen megjegyzést írok egyik vagy másik portálon megjelenő cikkekhez, hogy jó jó nemzeti öntudat, de ehhez a nemzeti öntudathoz jár e valamilyen gazdasági terv? Vagy csak lelkesedésből áll ez a nemzeti öntudat felélesztése? Mindig kioktatnak, hogy nem, először meg kell teremteni a tiszta nemzetet. Aztán majd magától fellendül a gazdaság.
Amikor én együtt dúdoltam a „ha én zászló lennék” dalt az énekessel, én mindig úgy képzeltem el ezt a nemzeti öntudatos ébredést, hogy mi majd jobban megszervezzük, mi majd többet fogunk tudni tenni, mert mi egy ilyen fasza meg olyan fasza nép vagyunk. Valóban elhittem, hogy a mi hanyatló gazdasági életünk az az idegenek rosszindulata miatt van, akinek más vágya nincs, mint engem eltiporni, megsemmisíteni. Ebben a hitben kezdek gyengülni. Megmondom őszintén. Amióta létemet nem a románság fenyegeti, mely valójában sosem fenyegette, hanem pontosan a nemzettársam az, aki kiűzne a házamból, elvenné mindenemet, ezért aljasul lejárat mindenki előtt, sőt rám uszít mindenkit, nagyon elveszítettem a saját népembe vetett hitemet, bizalmamat, hogy egyáltalán tudja mit akar, vagy egyáltalán a gyermekei jövőjének az érdekében akar egy nemzetiekben letisztázott új világot?
Mint nemzet mi most úgy állunk, mint a Bábel tornya előtt. Meg szeretnénk építeni a tornyot egész az istenig. Nemcsak az a baj, hogy nem értjük egymás nyelvét, össze vissza halandzsázunk itt veszekedve, ármánykodva, egymást hibáztatva és lejáratva, kiűzve, kikergetve, de fogalmunk sincs róla, hogy nincs pénzünk a torony megépítésére.
Van a vállalkozói nézetben egy olyan álomszerűen dédelgetett elképzelés, miszerint egy vállalkozás csak úgy, véletlenül befuthat. Kényszervállalkozói húszéves múltam mögött rengeteg olyan stupid véleményt hallottam, hogy egyszer csak sikeressé válhat egy vállalkozás. Csak úgy. A sorsnak egy kiszámíthatatlan szeszélye következében. Az istenek áldásaként. A szerencsekerék beállásától függően. És azért kell lelkesedni. Látni a pozitív dolgokat. Nem a negatív dolgokat. Lelkesedni, lelkesedni.
Na ebben a stádiumban van ez a mi nemzeti öntudatunk ébredése, hogy túlontúl belelkesedtünk abba az állapotba, hogy nem is vesszük észre, hogy nincs egy árva vasunk sem a torony megépítéséhez. És nemcsak hogy nem számoljuk meg a piculáinkat, de még annak is nekiesünk, aki így vagy úgy el meri mondani, hogy jó, jó, de miből veszünk téglát? Ünneprontó az ilyen. Nemzetgyűlölő.
Hozzászólásaimban mindig csak azt kérdeztem, hogy van e valamilyen terv, elképzelés, a gazdasági életünkre nézve? Valaki feltette azt a (tudom földhözragadt) kérdést, hogy ha nem akarjuk megenni az idegen répáját, akkor ha netán saját répát termesztünk, akkor azt hogyan juttatjuk el minden színtiszta magyarhoz, úgy, hogy az olcsóbb legyen, mint az idegen répa? Mert mondjon bárki bármit, ha mi valaha önállóan akarunk élni, a nemzetek zsarnokságát kiiktatva, akkor mindenek előtt ezt a problémát kell megoldanunk. Hogy a saját termesztésű répámnak infrastruktúrát építsek ki a sajátjaim felé, úgy, hogy olcsóbb legyen, mint a külföldié. Mert feltételezem, hogy nem erőszakosan akarjuk ezt a problémát kezelni. Mert igaz az, hogy az aki egyszer erőszakos, az másodszor is erőszakos lesz. Tegyük fel most erőszakosan felszámoljuk az úgynevezett szabad piacot, hogy meg tudjuk teremteni a magunkét. Mi lesz ennek a következő lépése? Hogy a mi kis tisztára mosott nemzetünkben is egy ilyen erőszakosan létrejött értékesítési „hálózat” lesz ránk erőltetve, mondván a nemzet érdekében. És ha már most vannak ilyen megoldások, mint olvasom ezt az Erzsébet kártyát, hogy ezentúl a szegény ne saját maga döntse el, mire költse a segélyt, mennyire el fognak szaporodni az ilyen „nemzetaggodalmas” megoldások?
Nekem az sokat elmond, hogy nincs gazdasági terv. Mert nincs gazdasági terv. Most csak az van, hogy nép, hidd el, amit a nagyok mondanak. Hogy jó lesz minden.
És itt muszáj megírnom, habár nem szeretek nevekkel jönni, mert szó sincs arról, hogy amiért én most megírom a Kovács Eckstein Péter cinikus kijelentését, miszerint olyan tervet készít a kolozsváriaknak, amilyet csak akarnak, csak szavazzák meg polgármesternek, hogy én akkor most ellene lennék és ebből kifolyólag magától értetődik, hogy a másik oldalra szavazok. Csak jelezni szeretném, hogy itt tartunk mint nemzet. Hogy már gúny űzünk mindenből. Ez az Emnp sem tesz mást, mint szidja a rmdsz-t. Mindez azért történik meg, mert nincs egy árva fingja senkinek arról, hogy miként fog gazdaságilag kinézni a holnap.
Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy ez a megosztódás vajon mennyire fogja szétzilálni azt a maradék féleszű nemzeti öntudatunkat is?
Néha az az érzésem, hogy Icig egy hatalmas viccre ugrasztott össze minket, mondván, hogy a nagy magyar nemzetet úgy lehet megtizedelni, ha felébreszted benne a nemzeti öntudatot. Mert akkor megbolondul. És úgy látszik bevált. Most már csak a törzsi háborúk hiányzanak. Mert a nyelvünk összezavaródott.

1 megjegyzés:

  1. Ez akár magyarországi bejegyzésis lehetne, mert magyar, az biztos. Én is azt szoktam kérdezni, gazdaság nélkül hogyan lesz felemelkedés. Ha behozzák nekünk is ide Magyarországra az olcsóbb terméket, akkor a pénz hiánya ellenére hogyan fogja a vásárló megvenni a hazai, de drágább terméket. Élénk gazdaság nélkül meg üres a pénztárca. Akkor hogyan is lesz ez?

    VálaszTörlés