Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Gömbölyű lapos Föld


Az egyik csoportnak, melynek tagjai azzal szórakoztak, hogy összehordták a lehető legtöbb elképesztő és lehetetlen történelmi diskurzust, meg egyéb furcsaságokat, amik az interneten fellelhetők, tagja voltam én is.
Én szorgalmasan utána nézegettem mindenkinek, de hogy őszinte legyek nemigen tudtam dűlőre jutni, hogy mi igaz és mi nem, ezzel nem is sokat foglalkoztam, hanem inkább az érdekelt, hogy az a megközelítés, elmélet milyen indíttatásból született, és milyen kérdésekre keresi a válaszokat? Legtöbb ilyen furcsaság mögött volt egy szerző, egy aláíró, akinek a nevét az ember beírja a gúgelbe és pillanatok alatt megtalálja ki s mi, és kinek s minek fia, borja, és mit akar.
Jó néhány ilyen dolognak utána jártam, ástam, ástam, amíg meg nem elégültem.
Arra jó volt azért ez a csoport, mert felismertem magamban is ugyanazt az ítélkező hozzáállást, mint a csoport tagjaiban, se szó se beszéd, mindent letaglóztak, ami nem ment át az ő grilljükön, igazság szitájukon, és elkezdtem azon dolgozni, hogy ne legyek én is instant lebunkózó, már abból kifolyólag is, mert a csoport tagjai is csak bunkóztak, de nem értettem meg talán két éves követés után, hogy mi az az igazság csomag, amit ők hatalmas tudásuk közepette őriznek, mint valami örök Grált, mint megannyi romolhatatlan gyémánt kincset az abszolút megkérdőjelezhetetlen Tudás Bankjában?
Egyszer meg mertem kérdezni, hogy hol leledzik a tudásuk igazság eredete és a mélyen objektív szakállfésülésük hirtelen szubjektívvé vált. Mint az a tank, amelyiknek az ágyúrésze körbeforog a tankon, egyszer csak megfordult és engem kezdett lőni. Mint a hal, mely alig pottyantotta ki picinyeit és azok csak vergődnek még, hirtelen megvilágosodik: nini, hús, nosza együnk... és mint megannyi gilisztát, elkezdi beszippantani kicsinyeit. Így kezdtek engem is felzabálni.
Igaz, hogy sosem voltam eléggé kárörvendő nekik, mindig az voltam, aki az ünneplést megzavartam.
Amikor szóba hozták sokadszorra a lapos Föld hívőket verzusz fekete lyuk elmélet, azaz egy adott személy lapos Föld elméletét pontosabban ezzel a Stephen Hawkingal és elkezdték fikázni a lapos Földest, ugyanakkor dicsőíteni ezt a Hawkinget, utána néztem.
Nos, hogy őszinte legyek, nem igazán értettem az ünneplés okát, mert összevetve a két elrugaszkodott elméletet, nemigen tudtam eldönteni, hogy melyik a nagyobbik marhaság? A lapos Földe e? Vagy a fekete lyuk e? Végig szenvedtem mindkét teóriát, hogy őszintén megértsem.
Megjegyzem, én úgy érzem, hogy egyikre sincs szükségünk.
Van egy adott terem, ahol élek, van benne lapos rész is, meg gömbölyű is, a lényeg az, hogy ezen a teren nem tudok a Földdel szemben eléggé jó gazda lenni, legyen az lapos, vagy gömb, jött volt ki fekete lyukból vagy rózsaszínűből. De én szánalmas nyomorúságomban azzal foglalkozom, hogy a Föld lapos e vagy kerek?
Elkezdtem gyanakodni magammal szemben, hogy normális vagyok én?

Feltettem a nagy dilemmámat az uraknak és hölgyeknek a csoportból, hogy olvasván a lapos Föld híveknek a teoriáit, feltesznek néhány kérdést, amire ők adnak egy egy választ. Elképesztő vagy se, de felteszik a kérdést és válaszolnak. És a dicső társaság elolvaste é azokat a kérdéseket és adtak é azokra választ? Mert ha igen, érdekelne engem is ez a válasz csomag.
Erre ahányan voltak mint a vakbarmok, nekem estek. Mikor ezt a Hawkingot kérdőjeleztem meg, na akkor kivetkőztek emberségükből. És ez volt az a pont, amikor kiszálltam a csoportból, megvonván magamban az egyértelmű következtetést. Ők sem az igazságot keresték, hanem önigazolást gyártottak maguknak, mintegy tükörbe nézvén, hogy majd az a tükör azt hazudja nekik: Te vagy a legszebb a világon.
Hát na.

Nem, nem álltam be lapos Földesnek, de Hawkingért sem rajongok, meg senkiért nem rajongok, mert mind mind emberek, akik fontosnak, kiválasztottnak érzik magukat, holott szánalmas senkik, akiknek annyi bölcsesség sem jutott, mint bármely égi madárnak, mely ha megszomjazik iszik a harmat vizéből és tovább repül dolgára, összeszedni a lehullt magokat, vitézkedő legyeket és teletrágyázni a Földet, hogy jó sokáig egészségnek örvendjen.

Tulajdonképpen ez volt az a pont, amikor megcsömöröltem a tudomány adta lehetőségektől, melyek agymenései már réges rég túlszárnyalták képtelenségükben Jézus Krisztus mesés és ködbe burkolozó személyét. Ez volt az a pont, amikor előttem Jézus a legkevésbé képtelen dologgá elevenedett meg. Bár igyekeztem megtagadni, csalódásomat öröm övezi, hogy megmérettetett az emberi világkép, és hamisnak bizonyult.

Tetszik vagy se, hisszük vagy se, minden emberben, vagy mellette ott van a lélek, nevezze akárminek, de ott van valami, ami egyértelműen mondja, hogy hogy és mint. Csak felfuvalkodottságunkban, hogy nekünk senki ne dirigáljon, nem vesszük figyelembe ezt a hangot, sőt keményen harcolunk ellene, a tudás vas páncéljaival vértezzük fel magunkat a lélek ellen, gondolván, tán eltántorodik mellőlünk. A lélek legkisebb ismeretét is kiirtanánk magunkból, szörnyebbnél szörnyebb teoriákat találván ki létezésünk gyanánt.
Én ezt a harcot nem folytatom tovább. Semmi értelme.
De azt a harcot sem viszem tovább, hogy beintsek a több ezer vallásnak, hahó, nem ott a Jézus, hanem itt a Jézus.
Végre komolyan akarom venni, hogy Jézus által közvetlenül mehetek Isten elé. Nem kell nekem senkinek sem bizonyítanom, hogy miféle keresztény vagyok vagy se, nincsen erre szükségem se nekem, se Istennek.
Nem kell nekem felhajtani a képtelen teóriák gyökereit, hogy megértsem az emberi elmét. Az emberi elme lélektelenül, csütörtököt mondott, besült a saját hengerébe. Amint a paraspirituális elszállt lélek a szirének egyértelmű rabja lett, melyek csak zabálják és zabálják, úgy a tudományt kereső ember is csak megzavarodik és nem ér a tudás végére, mert ugyanolyan végtelen annak határa, mint a léleké.
Az én tudásom csúcsa az lenne, ha megtanulnám, hogy azt a teret amit teleszarok, hogyan tudnám újra kertté alakítani és a lelkem betelése az lenne, ha ezen a kis teleszart és kertté alakított helyen boldoggá tudnék lenni.

Fogalmam sincs, mi az Isten terve. Figyelek és ha szól a lélek, cselekszem.

Mondhatjátok, igen és ha a lélek arra hív, hogy ugorj a kútba, beugrasz é? A Lélek soha nem arra hívott, hogy beugorjak a kútba! A Lélek mindig arra hívott, hogy ne ugorjak azokba a kutakba, melyekbe az elme csábított. Noha okoskodtam és incselkedtem a kút káváján egyensúlyozva, még így is mellettem volt a Lélek.

Erre lettem figyelmes, és úgy döntöttem, hogy leginkább erre figyeljek.

Nézem a világot, mindenhol a frász: vírus, migránsok... de sehol nem hallom, hogy: „Legyen meg a te akaratod...” Mélyen keresztény kultúrában ágyazott Világrész nem törődik Istennel. Mi lehet ennél nagyobb ellentmondás?

Mit ehhez a gömbölyű lapos Föld?