Lemondások

Még beiratkozhatok a liberális pártba. (megrökönyödött olvasó közönség: huóóóó!!...)
Azt mondtam magamban, ha ezek beváltják a szavukat, és lemondanak a parlamentből, én biza elmegyek és beiratkozom a liberális pártba. Hogy miért? Hogy mit nyerek én ezáltal? Nem a nyereség a fontos, én már rég nem nyereségben utazom. De a gondolata a dolgoknak nekem tetszik. Mint ahogy a kereszténység gondolata is tetszik. Hogy a papok és politikusok társasága már nem tetszik, annak okai vannak, de attól szeretem Jézust és a demokráciát. Pontosan ezekből fakadóan tetszett meg nekem a liberálisok gondolata, hogy uraim, ha a kormány nem megy, menjünk mi. A nép megutált bennünket, ne kínozzuk tovább őket. Mondjunk le. Szokása szerint ez a Crin Antonescu kiállt és lelkesedve verte a mellét, hogy tömegesen lemondanak. (Nem felejtettem el, amikor pattogott Orbán egyik emberének valami Erdélyre vonatkozó nyilatkozatára, ami szerintem is sértette a románok dolgait, amit viszont az erdélyi magyarok elfogadtak, akkor is így lelkesedett egy kipattant, le nem ellenőrzött információra...) Láttam én, hogy most megint az a pattogó ember beszél belőle, de azt mondtam, mivel ismerek sok jó fej liberálist, ha ezek mind lemondanak, akkor nekem kezd tetszeni a liberális párt. Már estére elkezdett prüszkölni egy pár liberális nyanya, hogy no-no, csak lassan a testtel.
Nézegettem én, hogy nem e járt le a személyim, ha netán be kell iratkoznom a liberális pártba, olvasgatom a médiát, de három négy liberális lemondásnál több infót nem találok. Azok is ilyen fehér papírban leadott lemondások a párt főnök íróasztalán. Olyan ez, mintha az adóimat nem fizetném ki, de letennék a fináncok asztalára egy papírt, hogy majd ha lesz miből, fizetni fogok.
Annyira hiányzik az alternatíva mindenhonnan, hogy azt mondtam, ez egy kezdet lenne. Tömegesen lemondani, valóságosan kilépni a parlamentből, nemcsak fehér papírokat lobogtatni, aztán a parlament folyosóin idegesen cigizni és kommentálni. Persze megvan annak a rizikója, hogy a nép nem áll a lemondott liberálisok mellé, és egy teljes diktatúra alakul ki. Illetve neve lenne a mostani helyzetnek. Ezt bevállalni egy pártnak, fasza dolog lenne. Hogy feltesz mindent egy lapra, ha nem lehet demokratikusan élni, akkor legyen diktatúra.
De hát a nagy dumát tett nem követett. És logikus. Nem fogja egy politikus sem felrúgni a biztosat a bizonytalanért. Mint ahogy egy pap sem fogja letenni a palástját, egy világosabb reggelen, amikor megérinti a szentlélek.
Pedig már úgy szeretnék változást látni. Egy rendes változást. Szeretném látni a fasza emberek határozott cselekedeteit. Hogy van egy követhető terv, van konkrét munka. Nem ilyen udvar pucolási tervek. Nem, ezek nem tervek. Ezek hobby dolgok nem gazdasági tervek. Gazdasági tervek kellenek. Hogy termeljünk és kinek adjuk el? Ezek a gazdasági tervek. A többi mind mese. Hogy egyszer zárkózzunk fel, egyszer legyünk egy hangon, egyszer legyen meg a mi hatalmunk...és ilyen időtologatós dumák. Amikről mindenki tudja, hogy olyan mint a jöjjön el a te országod, hogy sose senki nem gondolja komolyan, hogy jöjjön el Isten országa. Minek jöjjön el? Hogy kelljen dolgozni? Alkotni? Élni?
Mikor hallom ezeket a dumákat, hogy igen mert a bankok meg a multik, amiatt nem megy nekünk, érzem, hogy megint holt vágányon haladunk. Mert ki nem engedte, hogy mi magunk szerveződjünk multikká? Kik? A saját embereink. Akik csak lobogtatják a fehér papírokat a parlament asztala előtt, de nem teszik le aláírva. De talán nem teszik le aláírva azért sem, mert nem bíznak meg bennünk, a polgárokban. Mert azért mi is egy figura nép vagyunk öcsém, olyan originál birkaszellem. Hogy le a pártokkal. És mi lesz bazmeg? Jön egy királyféle valahonnan a mennyből és leteszi a lóvét a lábunk elé?
Én sokszor elgondoltam, hogy oké, ez az eremdéesz egy korrupt banda. Az is biztos, hogy egyedül hiába filtrálom be magam, hogy majd én megváltoztatom. De ha lenne egy komolyabb mozgalom, hogy nem öregem, elmegyünk, beiratkozunk, és kérjük szépen számon a dolgokat, biztos megváltozna. De így, van egy elit gárda, akiket pontosan a nem beavatkozásunkkal termeltünk ki, akik a szó hiányában önként elkezdtek dönteni, és még nem is vádolhatjuk őket, mert mi nagy karakánul kivontuk magunkat a felelősség alól. Mittomén milyen keresztény szellemiség hatására.
Ha forradalomra van szükség, akkor ez kéne a forradalom tárgya legyen. Hogy elmegyünk, elősegítjük a döntéshozatalt. Hogy ledöntünk mindent, és valamilyen sors által kegyelt faszagyerek kiszed minket a szarból...ennek nem látom semmilyen valószínűségét. Mindig annak voltam a híve, hogy egy fát csak akkor tüzeljünk el, ha már másra nem jó, se bútorra, se semmire nem jó, csak tűzre. De hát ma olyan világot élünk, hogy a jó bútorokat fel kell vágjuk és elégessük, mert köztünk nincs egyetértés. A fölös kenyér elszárad önmagában, a zsír megavasodik.
Attól félek liberális könyvem sem lesz.