Szembesülés

Apámnak sok mindenben igaza volt. Például abban is, hogy az ember bárhonnan, bármiből indul ki, ha az igazságot keresi, előbb utóbb szembesül vele. Ezt sokszor megtapasztaltam.
Most is szembesültem az igazsággal.
Kiderült, hogy az az elképzelésem, miszerint butított monitorral lehet igazán dolgozni, nem állja a helyét. Igaz ami igaz, a kis buta szettem a képembe törölte a csupasz igazságot, éspedig azt, hogy profi cucc kell és még rengeteg tanulni valóm van a mixingelés világában. Valójában annyiban igazam volt, hogy a buta hangszórók majd a csupasz hangot fogják adni, de a valóság az, hogy nem voltam felkészülve a csupasz igazságra. De megértettem. Az üzenet elért hozzám.
mix setup 2016 május
Pedig milyen szép ládikókat csináltam szivartechnológiával tölgyfa hulladékokból.
De ugye a tákolmány nem egyezik a tudománnyal.
De sebaj, mindjárt megtanultam mi a következő lépés. A dobolásban is volt egy töréses időszakom, hogy egy hónapig nem tettem rá a kezem lábam. Mert szembesültem azzal, hogy kezeim lábaim öregek, nem válaszolnak mint harminc évvel ezelőtt. És nem vagyok fizikailag fejlődésben, hanem innen már csak a ramatyolódás a sorsom. De aztán történt valami bennem, hogy az életem álma nem törhet ennyibe bele. És elkezdtem másképpen dobolni. Rátértem az ötpercesekre. A szivartechnológia mintájára. Mikor lemegyek a műhelybe, vagy visszajövök a lakásba, öt percet gyakorlatozok. Csak úgy ami jön. Mert még nem találtam iskolát magamnak. Ha találok, olyat ami tetszik nekem is, majd rendszerbe fogom. Addig lazán csinálom ami jön.
A mixekkel pedig folytatom tovább. Keresek egy egy számot, midiben letöltöm, ha nincs ingyen, megveszem. Öt euró egy nóta midiben. Semmiség ahhoz képest, hogy mennyi infót tartalmaz és mennyi élvezetes órát tud nekem nyújtani azt átírogatni, átdolgozni, meghangszerelni.
Na és már izgulok, mert péntekre megjön a Squier fender gitár. Persze, tudom, elment az eszem. De fejembe vettem amikor a Pink Floyd Fal című számában dikicseltem a gitárszólót, sehogy sem találtam egy megfelelő torzítós gitár hangot a virtuális szinti bankjában, hogy gitárt veszek, és ezt a szólót megtanulom. És feljátszom majd.
Persze, Móricka is így gondolta valamikor. De ez sajnos jön a bagázzsal, ami a zenélési dolgaimat illeti. És ettől féltem, hogy mint ölő vírus fog belém költözni ez a dolog. Ezt vállaltam be, amikor megrendeltem egy éve a dobokat.
drum setup 2016 május
Megismertem pár embert a virtuáliában, és már ezért is megérte az egész. Jókat lehet csettelni a témában. De nemcsak. Összejöttem egy marosi sráccal, aki cintányérokat, dobbőröket adott el nekem nagyon jutányos áron. Most a gitárt is ő szerezte be. Száz eurónyiért egy olyan gitárt, amiért fiatal koromban egy lakás árát fizették ki.
És még mindig csodálkozom, hogy ebben a hangszer inflációban nem vesz mindenki minimum egy hangszert. A napi öt perc kikapcsolódás címen. Napi öt perc, az semmi. Minden nap egy hang, egy hónap alatt kimegy a nóta.
A “This is my song”-ot muszáj harmadszorra is újra keverjem, mert nem tetszik amit eddig kihoztam belőle. De már kezd összeállni valamilyen kép.
Majd előhozom, ha meglesz.
Mert most már lesz napi öt perc gitár is...
Mégis növök...:-)