Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

A közvetítő


Életem folyamán sokszor rám aggatták, hogy rendszer kritikus vagyok. Hogy ez a Muzsi, mindegy milyen rendszert, de minden rendszert csak kritizál.
Talán, ha jól meggondolom, és ha emlékezetem nem csal, a tolvajokat, gengsztereket, gyilkosokat, kiknek ez megélhetési szakma, nem kritizáltam. Nem egyszer megloptak, átvertek, rosszul esett, de tovább léptem, mert tudván tudtam, hogy tolvajokkal van dolgom, nem voltam elég óvatos, elővigyázatos.
Más az, amikor emberek, csoportok úgy lopnak, hogy általános emberi értékekre hivatkozva teszik azt, mint nemzet, béke, szabadság, demokrácia. Más az, amikor egyetemes értékekre hivatkozva manipulálnak tömegeket, mint Isten, Jézus, hit.
Ilyenkor az embernek kötelező a rendszer kritika. Egy dolog tévedni valamiben, és más dolog valamit szánt szándékkal kihasználni.
Az, aki általános és egyetemes értékekre hivatkozva kisajátítja a közöst, tulajdonképpen ezen hatalmak árnyékában tolvaj, hazug és csaló. Ezek nem alkalmi persely megfosztók, nem alkalmi opportunisták, hanem ezek cinikus sorozatgyilkosok.

Én ilyen formán voltam rendszer kritikus. Nem azért kritizáltam rendszereket, mert nekem a rendszer kritizálása volt a specialitásom.
Az esetek többségében teljes jóindulattal közelítettem minden rendszerhez. Soha nem én szúrtam ki magamnak a rendszert kihasználókat, hanem ők szúrtak ki engem, megbélyegezvén azzal, hogy rothadt alma vagyok a gyümölcsös tálban. Pedig nem tettem mást, mint hogy azt csináltam, amire parancsoltak: “olvasd a Bibliát!”
Olvasván a Bibliát, rájöttem, hogy a papok lenyűgöző zöme hazudik és szándékosan félre vezet. A nyáj szellemet felhasználja arra, hogy élete kényelmes legyen, esetleg vagyont, a perverzebbje szentséget harácsoljon össze.
Az a pap, vagy politikus aki eszmékre építi a gyarapodását, annak számolnia kell, hogy lesznek akik tükröt tartanak feléjük.
Én néha előjöttem ezzel a tükörrel, hogy szembesítsem egyiket másikat azzal, hogy vizet prédikálnak és bort isznak, és mindig az lett a vége, hogy semmiféle intézmény nem fogadott magába.
Általában egy intézményben nem egy emberen múlik a döntés, egész testületek alakulnak ki, olyan emberekből, akik a fő górénak a pozícióját védik, természetesen ugyanazért a haszonért, ugyanazzal az eszközzel és motivációval. Általában nem életszerű, hogy rendszer kritikusok csoportja alakuljon ki, a fekete bárány is csak magányosan szokott jelen lenni egy adott időben. Ezzel a fekete báránnyal a tucatnyi komaságban élő farkas csorda könnyen elbánik. A nyáj, mindent látva, tovább béget és legel, nem törődve semmivel. Sőt, megjegyzi csendben: lám így jár aki pattog.

De hát ezt mi mindnyájan tudjuk, hogy a rendszerek így működnek. És ha egy rendszer kritikust kinyírnak valahol szó szerint, mindnyájan megállapítjuk, hogy az is minek ártotta magát bele olyan dolgokba, ami nem az övé volt?

Teljesen jogos, hogy vannak a rendszerekből kiábrándultak, akik aztán úgy vonulnak el, hogy csalódnak nemcsak az emberekben, hanem az általános és egyetemes értékekben is, melyek ilyen mód csupán mint mese, legenda, naiv álomként könyvelnek el. Ezek már nem hisznek semmiben és keserűségbe fojtott önkéntes magányba zárkóznak, mint jómagam.

Én nem tudok két tolvaj közül egyikre sem szavazni, ezért nem élek szavazati jogommal. Én egyik vallás istenét sem tudom elfogadni, mert azok istenei hamisak és bálványok.

Megjegyzem, ahogy öregszem, eluntam a sok rendszer kritikusságot. Nem láttam be, hogy nincs igazam, azt sem láttam be, hogy esetleg mégis van valami igazság az intézmények képviselőiben, nem ilyet nem tettem, csupán belefáradtam.
Sokkalta több embernek valamiért tetszik félrevezetve élni, azért annyi ezer légy csak nem tévedhet, ha mind a szarra esküsznek.
Ha valami az én hibám volt, az az volt, hogy sosem bíztam magamban annyira, hogy saját intézményt építsek. Nem építettem saját intézményt, mert hiába szerettem volna a Forrásból merítve igazul élni, a jövendő tanítványoknak már más igényeik lettek volna.
Egyetlen intézményemben, az asztalos műhelyemben is csődöt mondtam, egy adott pillanatban ráébredtem, hogy minden azért működik, hogy a szivarozó, alkoholista, pókerező munkatársaimnak legyen elég pénzük a szivarra, alkoholra és pokerre. Nem tudtam egy általános és egyetemes értékekre hivatkozó opportunista lenni, aki kihasználja a munkások szenvedélyeit és zsarolva harácsoljon. Lehurboltak az általános és egyetemes értékek.

Ha tetszik, ma magánzárkaként használom a műhelyemet, ahol az általános és egyetemes értékek jegyében kritizálom önmagamat. Itt a kör bezárul. Nem kell híveknek tetszem, nem kell tanítványoknak megfelelnem. Nem kell senki ereit felvágja amiatt, hogy igazság látásom túl magas neki, vagy nem olyan amiben nyugodtan vétkezhet. Nekem sem kell megfelelnem más hatalmasságnak, csupán annak az Istennek, akit én a Bibliát olvasva megismertem. Ő nagyon jól ismeri gyengeségeimet, elesettségemet, szánalmas gondolataimat és cselekedeteimet.

Az eszmékből fakadó és kiépült intézményeknek egyetlen erényük, hogy egy eszmére építettek, amit aztán nem követtek. Az eszme mindig csak egy ürügy. Az építkezés folyamán változnak a célok és szándékok. Az eszme csupán hivatkozás, de sosem igazság. A rendszerek kiszolgálnak. Nem az igazság jegyében az általános és egyetemes emberi értékeket gyarapítja. Emberi számú köröket szolgálnak ki az intézmények.

A fő tévedésem az volt ebben a viszonyulásban, hogy hittem az általános és egyetemes értékekben. Azt hittem, hogy úgy érdemes élni: igazságban, becsületben. De ez nem életszerű. Az intézmény rendszerek ennek ellenkezőjére tanít. Sőt! Rávilágít arra, hogy csakis így lehet nyugodtan élni, hogy fátylazzuk az igazságot. A történelem arra tanít, hogy ezek képviselői viszik tovább az igazságot, mindig csak a vezetőkről említ a történelem, az igaz, életét ontó katonákról a legjobb esetben csak számok emlékeznek meg. Elesett derék tízezer katona.
Valahogy ez az arány.
Ezért untam meg a rendszer kritikát. Mert nem visz sehova. Ha meg is nyernék valamilyen pert bármely rendszer ellen, nem nyernék semmit, se én se az egyetemes és általános érték.

Elérkeztünk abba a korba, amikor mindenkinek lehet egy magán Jézusa. Elvégre Jézus ezt nekünk facilitálta. Ő mondta, hogy ezentúl mehetünk direkt Ő általa, nincs szükségünk közvetítőre.
És ha Ő mondta, ígérte, nekünk miért nehéz ezt elfogadni?
Ezt a kérdést is főleg magamnak tettem fel.