Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Házi bölcsködés

Látván a hegyként tornyosuló deszkaszél hulladékot, kissé elgyengültem, hogy ugyan, mikor fogom én ezt felaprítani? Mint ahogy ilyen alja és megalázó munkára inast ma nem találni, úgy néztem a hegy szélezésből leesett hulladékra, hogy beleremegett a térdem és ezekhez hasonló alkatrészeim, melyek már nem olyanok, mint valamikor. Mert tény, hogy nekem kell szembe néznem azzal a hegy fa hulladékkal.
Az ember azt hinné, hogy a munka az munka, és azt becsületesen el kell végezni, mese nincs. Valamikor lehet így volt. Ma már mindenben filozófia van. Majdnem költészetet is írtam, de költészet ma nincs a munkában, hisz a munka ma nem öröm, hanem kín, azaz filozófia. Például fahulladékot felaprítani megalázó munka. Talán Péter bácsi, a régi generációs munkás nagyon szívesen elbabrálna a hulladék aprítással, szépen el is rakná azt, türelemmel és maggyőződéssel, hogy méltó munkát végez. Mert Péter bácsiban még költészet is volt a munka iránt. Munka filozófiája is olyan volt, hogy inkább költészet volt.
Na de itt állok a hegy aljában és azon filóztam, ha odaállnék a dalai Láma elé és sírva eléterjeszteném, hogy lám ehhez a hegyhez honnét szerezzek pozitív energiát, mit mondana? Igaz, nem krumpliról és nem dióról kérdezném, arra biztos lenne bejáratott bölcsesség mondása, de mit tudna mondani a szélezésből származó hulladékra egy bölcsességet?
És akkor így gondolkozván, hogy alig vártam hazaérni Andorrából, végre igazi bodza szörpöt inni, jó házi kajákat enni, hogy vajon mi lenne, ha ehhez a hegy hulladékhoz is kapnék egy házi bölcsességet, mely a költészettel teli filozófiát cselekvéssé alakítaná?
És akkor így fogalmazék: „nosza te Muzsi, vedd az első kezed ügyébe álló szélhulladékot, és kezd el felaprítani.” És így cselekedék, és láss csudát, filozófus, költő, bölcs halt meg bennem, mert a hulladék igaz lassan, de fogyni kezde vala.
Ez egy ilyen pozitiváld magad bölcsesség -féle.

Azt vettem észre, hogy azok a népek élik túl ezt a nagy világcsődöt, amelyek ki tudják aknázni azt amijük van. Nem tudom ki mit tud kiaknázni, de például az andorrai ember helikopterrel szállítja a fát a sziklacsúcsról, lelóg egy kötelen és kézi pikámerrel váj magának házhelyet, utat. A francia boros a körforgalom zöld részén is szőlőt termeszt. Sok főúton levő elhagyatott házat láttam, semmiért eladó ingatlanokat, viszont az Alpok legmagasabb élhető szakaszában kis családi vendéglőbe botlottunk, ahol befűtött kandallóban várták türelmesen a napi öt vendéget, egy évben legtöbb nyolc hónapjában.
Megerősödött bennem régi hitem, hogy az ember szentesíti a helyet, nem a lehetőség, az alkalom. Mert például én mind nézegettem itt a sok bodzát, a sok fosos szilvafát, a sok gazzal benőtt kihasználatlan földrészt, hogy itt kezdeni kéne valamit. Alkalmak és lehetőségek ezek. Van akinek lúzerség, de van akinek aranybánya.
A nagy multimilliómos andorrai szállódás, mikor megkóstolta Dorunak a szilva pálinkáját, azt mondta rá, hogy ez minden márkanevet lepisál. Hogy ilyen igazi pálinkát sehol a világon nem főznek. A híres whisky elbújhat a román szilvapálinka mellett. Hogy miért nem főz itt mindenki szilvapálinkát? Nem tudom, de szerintem ezen el kellene gondolkodni. És ha törvény tiltja, vagy hátráltatja, egyszerűen be kell törni a politikus pofáját.
Mit akarok én ma itt elmondani?
Azt, hogy esik ránk a gazdagság, tele vagyunk lehetőséggel, de buddhákra, lámákra, jézusokra várunk, hogy hátha majd ők helyettünk imával, bölcsességgel, kézrátétellel, isteni hatalommal mindent jóra varázsolnak nekünk. Holott egyre nyilvánvalóbb, hogy ezen cselekvésre ösztönző erők csakis bennünk rejlenek. Néha az az érzésem, hogy a szentek csak arra vannak, hogy elgyengítsék bennünk az erőt, az elszánást, a cselekvés iránti ösztönt.
És még egy: ne várjuk a befektetőket! Mert a befektetők a millióikat nem azért hozzák, hogy nekünk jól menjen, hanem azért, hogy helyettünk lekaszálják a hasznot és miután kipusztították mindenünket, papíron meghúzzák a vonalat, ők viszik a hasznot, mi meg a vonalat.