Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Mai Jézusolás


Mondjuk azt tudtam, hogy ha nem is ugyanarról a Jézusról beszél egyik vagy másik vallás, felekezet, de valahogy mindig úgy hittem, hogy az irányvonal mégis csak Jézus felé mutat. Noha nagyon gyanakvóan kezeltem mindenféle gyülevész társaságot kik Jézus nevében gyűltek össze, de adtam egy hitelt, megelőlegeztem a bizalmat, hogy ha nem is minden tagja, de csak van köztük pár hites, akiért nem érdemes az összest veszejteni.
Így ez a látás az én sztereotip, naiv, elfogult világképemben.

Mostanában meghallgattam, elolvastam többféle ateista megközelítést és magyarázatot, hála ennek a Puzsérnak, aki megpiszkálta a hangyabolyt e témában, és az első észrevételem, hogy ezek a tudós emberek teljes hiányával vannak a romantikának. Nehezen tudom elfogadni, hogy mindig csak a száraz tényekből táplálkoznak.
Mindenre kapnak magyarázatot. Ha pedig a kérdéskör az élet romantikus oldalára terelődik, azaz lelki, szellemi síkra, azt mondják, hogy ezek bizonyos agyi tevékenységek, melyeket majd a jövő tudománya egészen biztos fel fog tárni.
Ugyanerre az istenes ember azt mondja, hogy ez az isteni titok.
Az ateista azt mondja, hogy a hit az egy szülőktől örökölt, egy nevelés által megtanult életfogás, mint ahogy szakmák is elsajátítandók. A hittel szemben pedig nem lehet érvelni, viszont semmi köze ahhoz, hogy van e vagy nincs Isten. Azaz a hit az egy átokféle, egy hatalmas előítéletes akadály a tudomány haladása, fejlődése útjában.

Puzsér a saját Jézus képét érteni vélem, ez az úgynevezett Új Kor (new age) Jézus képe, amint a legújabb Jézusról készült filmben Jézust egy indiai gurupofa alakít, azzal a munkakerülő, pimasz félbarna mosolyával, kiben benne az élet összes keleti bölcsessége, szóval Jézus az emberiség vágyának a kivetítése, megtestesítése, olyan forma megváltó, aki bár fizikálisan nem létezik, ezért költőiesen megformálta magának azt.
Puzsér szerint így valós személy Jézus, hogy bár nincs, de van. Egy hatalmas szellemi és lelki ugrása az emberiségnek, az erkölcs megteremtője a képzeleti Jézus. Fontos az emberiségre nézve.

Egykor a Budapesten élő Cs. János barátom próbált engem felvilágosítani a magyarságról és a magyarságot fenntartó erőkről. Kezdve Ádám és Évától a geci zsidó bankárokig, és hogy a magyarság fennállásának egyetlen alapilléreként a vallásos egyházakat tartotta. Emiatt okolt engem, hogy biza becsüljem meg azokat, ne szidalmazzam azért, hogy Jézus, és Isten nevét néhanapján káromolva veszik szájukra, mert jó vagy rossz, becsületes vagy tolvaj, de ha ezek nincsenek, a magyar nemzet megszűnik.
Kicsit ellenkeztem, mondván, hogy attól még komolyan lehetne venni Jézust, attól a nemzetnek nem lesz rosszabb, sőt. Nosza ideges lett (naiv, sztereotip, elfogult) látásmódom miatt és keményen lehordott, lehülyézett, hogy olyan Isten nincs, amiről én ábrándozok.
Emlékszem, akkor éreztem először életemben, hogy forog velem a szoba és mintha magamat láttam volna lelkes mivoltomból. De ez persze csupán egy félreértelmezhető pszichés állapot lehetett, mint amikor valakik rávilágítanak az ember hamis felfogásaira és az ember azt sem tudja szégyenkezzen e vagy fusson, mert kimagyaráznia magát nincs tehetsége.
Viszont akkor éreztem, hogy barátságunk teljesen félre van értve, én tiszteltem benne a tudóst, ő pedig látott bennem egy kitanítható nemzetes katonát, kinek konoksága miatt belefáradt és csalódott. Aznap veszített el bennem a Magyar Nemzet egy igaz szívű harcos katonát.

Aztán évekkel később, az erdélyi B. Csaba barátommal utaztunk egy kisbuszban, sziklák és szakadékok közt vezetett kacskaringós utunk és áhítatosan felnézett a barátom a sziklákra, mondván, hogy “az Úr ezeket a sziklákat több milliárd év alatt teremtette, és milyen csodálatosak”. Én a meggondolatlan barom, noha esküszöm nagyon szűkszavú vagyok általában, hogy tüzes vasfogóval lehet belőlem szót kihúzni, azt mondtam, elmélázva a sziklákat csodálva, hogy “én megadom az Istennek azt a diszkrécionális jogot, hogy ha Ő akarja, ezeket hat nap alatt megteremti”. Nosza megkaptam a magamét. Kaptam egy fél órás disszertációt kezdve a zsidóktól a bankárokig, és hogy az ilyenfajta infantilis teremtéshit mint az enyém a melegágya a nemtomminek, de én abból a koncentrált történelmi leckéből semmit sem értettem, így csak annyival maradtam, hogy mellétrafáltam az erdélyi B.Csaba barátomnál, és ez volt az a perc, amikor a barátságunk részéről elkezdett bomlani, mint a nedvesen és penészesen tartott kötél száraz miliőben. Viszont a busz többi utasai, kiknek nemei nőiesek voltak, sűrűn és jólesően nyögdécseltek a történelmi lecke közben, minden negatív energiájukat rám szuflázván (fújván mintegy szórópisztolyból). Akkor rájöttem, a Magyar Nemzetnek és a Magyar Isten Anyaszentegyházának ilyen hűséges alattvalókra van szüksége, mint a busz utasai. Nem olyan marhákra, mint én, aki pertuban van Istennel és szó szerint, halál komolyan veszi Őt.

Nekem apám azt mondta (és itt következik a New Age szerint az az erőszakos aktus, amely traumaként fogja beégetni életembe a hibás kódjelű nézeteimet, amit aztán csak bonyolult tornagyakorlatokkal és hosszú-hosszú elmélyült, füstös meditációkkal, drasztikus életmódváltással és múlt megtagadással járó procedurával lehet gyógyítani), szóval nekem apám azt mondta, hogy noha az Írás (Biblia) ember műve, de felvigyázója a Szent Lélek (és bocsi Robi, nem a Szent Szellem, ahogy te látni akarod) ügyel arra, hogy abból egy betű se hiányozzék és minden sora igaz és való.
Hogy ezt miért hittem el apámnak? Azért, mert nekem már fiatalon voltak Jézus élményeim.

Persze, ha most valaki le akarna járatni, felhozhatná, hogy igen, csak én ne beszéljek, mert a hűtelen reformátusból lettem egy hűtelen baptista, aztán meg önszántamból semmiista, és egyáltalán nincs az a közösség, ami nekem tetszene, mert képtelen vagyok megalázkodva elfogadni, merthogy büszke ember vagyok és felfuvalkodott. Ez igaz, mert a keresés ezeken az utakon vezetett. De én nem Jézust kerestem, azt már rég megtaláltam, mert szívembe nem a tudomány írta Jézus, hanem a Lélek. Én azt a közösséget kerestem, ahol legalább egy iciripicirit komolyan veszik Őt. De nyémá.

Túl a vallásos képeken, túl a politikai meggyőződéseken, túl a bőrszínen, azt reméltem, hogy Jézus diadalmaskodni képes. De ma azt látom, hogy minden fontosabb Jézusnál. A vallás, a politika, a bőrszín. Nem, itt nem a pénzről van szó. A pénz szeretetének korát leéltük, itt ma sokkal nagyobb sötét hatalom tört ránk. Ez a sötét hatalom elérte bennünk, hogy Jézus nem több mint egy Beatles sláger. Ezért írtam évekkel ezelőtt, hogy Isten őrizze meg az emberiséget attól, hogy Jézus valóban ne legyen több, mint egy Beatles dal. (Nem tudom, hogy bárki olvasott már/még akkoriban, értette ezt az iróniámat...).
A New Age az a csodás hangon énekelő, de gyilkos természetű tengeri nimfák versenyhelye, melyek kellemetes külsejükkel és csábító hangjukkal szerelmüket ígérgetik. Varázslatos hangjukkal és bölcs mindentudásukkal kényelmes, perszonalizálható világképet tárnak fel, és messze, jó messze visznek Jézustól. Azt mondja a New Age Jézusról, hogy “Personal Jesus”, hogy egy “Hey Jude”, vagy a “Yellow Submarine”, míg Budha a “Let it Be”.
És hiába ágál a történelmi egyház garmada, ez a newageista szemlélet beköltözött a berkeibe is, mert eddig sem a Jézusból táplálkozott, hanem a minden idők politikai, gazdasági vektorok jelölte utakon jártak. És járnak.

Abban igaza van Puzsérnak, hogy a klérus kisajátította az Istent, de azzal nem értek egyet, hogy Jézus csupán egy erkölcsi szindróma.

Az viszont elszomorít, hogy ami a mai emberből hiányzik, az a Jézus élmény. Az az érzés, hogy ott van mögötte egy hatalmas, természetfölötti erő, Aki konkrétan, a Lélek által, mint az Avatar emberek a farkuk összekapcsolásán keresztül átküldik érzéseiket, az emberben szüntelenül él. Nem egy pszichózisos állapot, nem mennyiségi ima által előgenerált hamis érzés, hanem egy bizonyosság, egy kapcsolat az Élővel.
Ilyenformán kezdtem el tagadni azt az Istent, akit az ember kitalált magának. A keresztény kultúrájú Európa Istenét. A magyarok Istenét. Ez mind humbuk. Ilyen istenek csak gyártva vannak.

Hallgatván a mai okosokat, tudósokat, newageistákat, mai klérusokat, rájöttem, hogy semmit, de semmit nem mondtak nekem olyat, amit ne ismernék, amiről nem tudnék, viszont ami mindegyikből egyértelműen lejön, hogy nem tudják milyen a Jézus élmény, nem volt sosem Jézus élményük.

Én csak azt sajnálom, hogy életemben ahányszor a fizikumomba vájt a Jézus közelsége, nem írtam le mindet. A körülményt, a jelenetet, az érzést. Én akkoriban azt hittem, minden Jézus követő ember ezt éli meg, ezt érzi. Mert csak egy tudatlan, reménytelen városi patkány voltam. Aztán rájöttem, hogy messze nem. Ami a felszínen látszik az egy kulturális Jézus. Én meg Jézust nem kulturálisan ismerem.

Cézár, ki azt mondta nekem, hogy csupán február végéig engedjem mégis be a munkáslakra, de mint elszólta aztán magát, télakolni akar a mostani gazdáitól, mert sokat dolgoztatják, na mindegy, szóval ő azt mondta, hogy meglátja mire utasítja őt az Úr, hogy merre vegye útját.
Kétségkívül egy ostoba szellem ez a Cézár, de hatalmas Lelki viszonya van az Úrral. Ez is kétségtelen. A Léleknek van egy ilyen cinikus humora, hogy az okosok elől bújócskát játszik, mert az okos legalább ha incselkedne a Lélekkel, de nem, az okos dühös a Lélekre és odakiált neki dölyfösen. De aki őszintén keresi a Lelket, annak megnyilatkozik és olyan látást ad, mint az Avatarnak, amikor összekapcsolja farkát a természettel. Meglátja azt az oldalát, ami egyébként nem látható.

Ezekben a látásmódokban nincs semmi furfang. Ahogy egy asztalos látja az illesztéseket és egy nem asztalos nem látja az illesztéseket, ahogy egy jó szakács látja, érzi az elkészített húsból, hogy az az állat melyik részéből való, a mit sem sejtő ebédelő ezt nem látja, így aki megtanulja látni a Lelket, az látni fogja a Lélek szabad szemmel nem látható dolgait.

És legyünk őszinték, mekkora energiát fektetnek be még egyházfejek, politikusok, tudósok is, hogy mindenbe belelássanak, csak a Lélek dolgaiba ne!

Idáig a mai Jézusolás...