A boldogfalvás jelenség


Jó ideje követem Andrea Boldogfalvás blogját. Elég ritkán ír, mert nincs internet lehetőségük ott ahol élnek. Őszintén megmondom, az ilyen drasztikus, meredek megoldásoktól elkezdtem egy kicsit félni az idők folyamán. Amit Andreáék csinálnak az nagyon meredek. Szemtelenül meredek.

Félre ne értsen senki, nem ellenzem azt, amit bevállaltak, csak félek egy kicsit. Félek egy olyan dologtól, amit tulajdonképpen én is a magaménak vallok. Inkább csak úgy elméleti szinten.

Tudom, erre mindenki és talán jogosan is mondhatná, hogy tenni kell a dolgokat, nem félni tőlük. Mindez így igaz egy csokorban, én is a tettek híve vagyok.

Meg próbálom leírni mik a félelmeim.

Az elején aggódtam, mikor Andrea első bejegyzéseit olvastam, hogy túl sok benne a vallásos elem. Volt egy olyan érzésem, hogy életformájuk egy fajta szekta köré csavarodik, ami az én értékrendemben és tapasztalatomban ez mindennek a megrontója. A fanatizmus, a vallásosság, a szekta mindig egy fajta elnyomást gyakorolt a közösségi életekre. Az egyformaság, az egyenjogúság, a bocskorizmus égisze alatt tulajdonképpen mindig egy kis diktátor személy vagy csoport „terelgeti” Isten báránykáit, sosem tudtam kideríteni merre, de hogy nem a közösség boldogulása érdekében az biztos. Merem állítani, hogy a vallásos alapú szervezkedések mind ebben végződnek, mert önmagukban hordozzák ezt az irányt. Andrea utolsó bejegyzéseiből hiányzanak ezek a vallásos elemek, inkább az együtt élésről ír, nagyon tetszett nekem az éjjeli csillagnézés a nyitott budiajtón keresztül. Az életről ír, a mindennapok örömeiről, azon élvezetekről, amikről mi emberek tudatosan és célszerűen lemondunk. Sejtem, miért hiányzanak ezek a vallásos ömlengések ezekben a fejezetekben, mert egyszerűen el vannak szigetelve, nem alakult ki az úgynevezett közösség, amint Andrea is megírta, habár szeretné, nemigen járnak össze másokkal. Véleményem az, ha el is indulnak majd egy közösség felé, ezek az elmúlt napok lesznek majd a legboldogabb napok az emlékezetükben.

Ami engem írásra késztetett velük kapcsán, az ennek a boldogfalvizmusnak, a „szer”-ben élésnek a jelenség oldalára figyeltem fel. Olvasok még más blogokat is, ahol kezdenek kialakulni ilyen irányú vágyak, elképzelések, én magam is sokat gondolkodom rajta. A jelen gazdasági helyzet, ami világszerte megingott, elvesztette a biztonság jellegét, úgy érzem, hogy sok család el fog indulni ezen az úton. Első lépésben kényszerből, másodikban pedig egy új fajta értékrendre épített életforma utáni vágyból, igényből, reményből. És ez nemcsak örvendetes, sőt ez az útja a jövőnknek, ez az új forradalom, ami megmentheti a Földet, az emberiséget és instant módon felszámolhatja a szegénységet, a kilátástalanságot, helyébe boldogság és béke költözhetne.

Egyetlen egy akadálya lenne ennek, ha valamilyen formában a vallásos szerveződés hatalomra jut ebben a forradalomban, mert akkor megette az egészet a fészkes fene! Amint a kommunizmust megette a sok iskolázatlan bunkó, munkakerülő, bandita, besúgó, mindenre elvetemült alja nép, úgy ezt a szép kezdeményezést is tönkre teheti egy pár ugyancsak a fentiekkel rendelkező ilyen vallásos idióta, aki mindenfélére ráhúzná a „vezérfonalat”, legyen szó gazdaságról, munkáról szórakozásról, közösségről. Mint tudjuk, mondják a vallások, hogy apolitikusok, ellenben határozottan támogatnak politikai pártokat, szeretik a dollárt és a sok sületlen hülyeséget.

Egy igazi boldogfalva független személyekből kell létrejöjjön, mindenik a maga kulturális világával, a maga hitével és az igazi forradalom abban rejlik, ha ezt nem csak szeretettel tudjuk egymástól elnézni, hanem ilyen érzelemmel segítünk is egymáson. Konkrétan, ha a szomszédom a tehenét imádja istenként, nekem asztalosnak az a szeretet nyilvánításom, ha a tehenének az itatóját kifaragom. Ha én meg a mittommijen istent imádom, akkor nekem olyant csinál. És mindegyik elmondja miért hisz benne. És kész. Legyen a közös munka, a gazdasági szerveződés a mi kapcsolatunk lényege, nem egy „megvilágosodott” istenküldöttjének a baromsága.

Ettől félek, hogy a vallás beüti az orrát. Mert nem minden kezdő boldogfalvásnak lesz elegendő lelki ereje elindulni az önállóság még bejáratlan útjain és úgy érzi az elején fontos egy vallásos közösség támogatása. És ez a csapda. Mert az oké, ha valaki a szekta miatt vállal be dolgokat, mert neki feltétlenül kell az a fajta kulturális megnyilvánulás, ő választotta, megeszi főztjét. És ebből a fajta éhségből is sok van a világon, sajnos több, mint kéne, ez is mutatja, hogy világunk noha a kereszténységet lobogtatja mint zászlót, mégis sokan éhezik a lelki dolgokat és legtöbben azt hiszik a lelki dolgok megélése az valami vallásos állapot, szint elérése. Ez a csapda. Az átverés. S akkor ezekből származnak a nagy csalódások. Olyan ez, mintha egy vállalatot nem egy jó menedzser vezetne, hanem egy pap, aki a fejével a fellegekben van. Megverte az Isten azt a vállalatot.

Ezúton is üdvözlöm Andreáék úttörő kezdeményezésüket és reménykedem abban, hogy megtalálják a rájuk érvényes utat és majd példaképként mások is követni fogják őket.

Zene

Csináltam egy kis zenei gyűjteményt az olvasóim tiszteletére. Olyan számokat kerestem amiket nagyon szeretek, remélem nektek is tetszik. Jó hallgatást.