Ké mányifikk!

Ha ez a Zsák Kusztó lement a víz alá és felszínre hozott pár érdekes képet az óceán mélységeiről, mindenki láudátem összecsapta kezét: khé mányifikk! Ülj nyugodtan, mert én is e láudátem csoportban leledzem.
Nem azért hozom fel ennek a Zsák Kusztónak az esetét, hogy kikezdjek vele, hanem csak példaként.
Mert ha ezek a mányifikk Zsák Kusztók amire azt mondták: ten tousend year, rá egy évre azt mondják: maybe twenty tousend year, attól még khé mányifikkek maradnak.
Egyes emberek tévedhetnek. Sőt, még jól is áll nekik tévedni. Hisz Zsák Kusztó egy van. Ez az egynek kiváltsága a tévedés. Zsák Kusztó harmincnak is kiváltság tévedni. Művészi vonás eme géniuszok tévedése, sőt alkotás a maga pompájában a tévedés. Tévedés, mely valljuk be, a világot mégis csak előre viszi. Hogy tudományok tévelyegnek száz éveket, kerülnek zsák utcába, hogy hitelvek kerülnek zsákutcába egy egy ilyen mányifikk tévedése miatt, hogy mégiscsak maybe harminc tousend year, se nem tízenhúsz, attól a géniuszokon rajta a mányifikk géniuszok pecsétje.
Ismétlem, nem a Zsák Kusztóval ban nekem bajom, hanem azzal, ahogy mi ezeket a Zsák Kusztókat megmányifikkoljuk.
Mert például, ha egy asztalos téved, az szankcionálható vétek. Ezzel sem akarok semmiféle asztalos tévedéséről erkölcsi prédikációt tartani, hanem ugyancsak az általánosan elfogadott nézetekről elmélkedem, miszerint egy asztalos elméretezése bűnebb mint egy Zsák Kusztó több ezer éves saccolása, luftja. Az asztalos fél centis elméretezése, netán vízmértéktől pár millimétert eltérő állapot, az már világ vége, az már a pancserság netovábbja. Rajta marad a khé pancser, khé komolytalan asztalos bélyege.
Nem, az asztalos egy egzakt dolog, ne már tudománynak nevezzem, mert az asztalos kezemunkája nem tudomány, hanem elsajátítható handkraft, némelyek szerint ha már másra nem jó, menjen asztalosnak -féle szociális kiút, de semmiképp ne nevezzük művészetnek. Az asztalos nem művész, rajz után reprodukál valamit, ami vagy kijön vagy nem, de ne tegyük össze a Zsák Kusztókkal egy napon.
Ha ezek a Zsák Kusztók álmodnak valamit, azt mondjuk rá, hogy legfeljebb egy excentrikus művész.
Ha ezek az asztalosféle egzaktosok álmodnak valamit, azt mondjuk rá, hogy ki tudja miféle sötét gondolatok jönnek felszínre a tudatalattiból?
Fenti gondolatmenetem igazolná mocskos álmomat, mely ki tudja miféle mocskos dolgokat bányász ki a tudatalattiból az egzakt.
Freud is álmodhatott amit akart vígan, neki is kjár az excentrikus művész titulus filozófikus szinten.
Az asztalosnak nem jár egyéb titulus excentrikája miatt, mert egy asztalosnak nem jár semmiféle olyan ami művészettel, filozófiával vagy bármilyen tudománnyal járna.
Magyarán, hogy minél egzaktabb legyek: az asztalos ne álmodjon. Hanem nézze azt a kurva méterest és vízmértéket. És a rajzot. Ha van ilyen. Ha nincs rajz, akkor is szégyellje magát, tudnia kell rajz nélkül is.
Mert minek ez a sok felhajtás?
Telehold andorrai éjszaka álmomban látomást láttam vala. Azt akit múzsának hittem, rám se hederített, fogta magát, elment, ott hagyott a szűk kapu aljában, ahol kóbor kutyákat rugdostam, mikor pedig a szemüvegemet akartam trikómban megtörölni, elkeseredve látom, hogy a bal lencsén több repedés vala pedig. Igen elkeseredék álmomban, és álmomban is úgy tettem vala, mintha a lencse repedésein keseregnék, pedig valójában azon keseregnék el, hogy a múzsa faképnél hagyott. De még az sem igazán keserített el, hogy a múzsa faképnél hagyott, hanem inkább az a szégyenérzet, hogy régóta tudtam, hogy a múzsa rég elhagyott, sőt még ennél is inkább az keserített el álmomban, hogy sosem volt gyakorlatilag múzsám, hanem magamban voltam, ahogy mondta valaki: szerelmes a szerelembe.
Mert az az asztalosi nagy tévedés, hogy munkáját múzsák vezetik, hogy munkájában maga a Szent Lélek lakozik és a Teremtő mint aki jól végezte dolgát a teremtmény felett lebegteti Lelkét.
Nem lebeg semmi sehol, csak a pénzt lebegteti az ember: bármikor lecserélhető vagy. Nincs pótolhatatlan asztalos e világon.
Ez ama kopernikuszi felfedezés, hogy a Föld kerek és tele van pótolható asztalosokkal. Az asztalosok nem jönnek sehonnan, egy szkill, egy handkraft, amit szorgalmasan el lehet sajátítani iskolákban. Az asztalos egy társadalmi alkatrész, mely bármikor pótolható, kicserélhető.
Nincs semmi baj, nem azért excentrálok itt, mert baj lenne.
Csak így élem meg napjaimat itt Andorrában.
Exilálva banális hétköznapjaimtól...