Milyen
könnyekig megható ez a hatalmas aggodalom a hagyományos családdal
szemben. Ez az ádáz harciasság a család megvédésére.
Ezek
most akarják előttünk újra inventálni a család fogalmát.
Hát
bassza meg.
A
női emancipációnak a kiplakátolt kampánya az a szavazathoz való
jog, de én úgy érzem, hogy ennél sokkalta inkább az van, hogy a
nő megelégelte hogy mindig a férfi támasza legyen.
Igen,
sok az állat férfi, aki felsőbbrendűségét az erőszakban
értelmezi, de legyünk már komolyak, mióta tudom magam, és a
régiek elég sűrűn hangoztatásából én azt következtettem ki,
hogy az asszony körül forog a férfi teljes élete. Gyakorlatilag a
nő az újja köré csavarta mindig is a férfit. Én ezt
tapasztaltam a többségben, ritkán véltem erőszakos férfit
felfedezni. Az erőszakos férfi az már az én gyermekkoromban is
úgy élt, hogy azt a társadalom mélységesen megvetette. Én
legfeljebb csak vicces megjegyzéseket hallottam olyanokról, hogy az
asszony dolga a fazék körül van, nem máshol. Mert akik ezeket
mondták, azok otthon ugyancsak papucs alatt éltek és egy mukkot
sem szóltak erről.
Én
még láttam olyan családokat, ahol a feleség volt a férfi szeme
fénye és egyben a család lelke, az otthon megteremtője, az élet
lényege, míg a férfi volt az erő, a jó értelemben.
A
feleség finom kezeivel megtörölte a férje izzadt homlokát, és
ezzel a férfit reszetálni volt képes.
Ez
a kép eltűnt mára, és nekem az az érzésem, hogy ezek az
úgynevezett külső behatásokra kent feminista eszmék csak éppen
kapóra jött alkalmak, hogy a nő kilépjen szerepéből.
Ebben
Puzsérnak igazat adok, hogy a nő fájdalma tulajdonképpen az, hogy
nem férfi. Azért öltözködik nadrágba, vág olyan keménykedő
pofát és rugdosódik ahol csak tud.
Viszont
ez a feminista szellemiség ott van úgy a nyugati, mint a keleti
szarságokban, az egyik agresszívebb, a másik sunyibb.
Nem
véletlen, hogy a reklámok irdatlan zöme a férfit úgy hozza be
mint egy balfaszt.
A
napokban láttam, a Lidl falán egy hatalmas plakáton egy férfi a
felmosóval a kezében, nyakig vasba vértezve és egy rémült
arckifejezéssel fogja a felmosót. Tehát hogy a férfinek a
felmosás egy akkora kunszt, hogy ahhoz harcedzett kell legyen.
Én
nem hiszem, hogy a plakátok a feminizmust akarják ránk erőltetni,
hanem a reklámipar igenis csiklandozni akarja a nők nemtommijét,
hogy mégis csak azt a felmosó szert vegyék, felülnek egy éppen
aktuális hullámra.
Igen,
a férfi egy bagatell figura, aki még felmosásra sem fogható.
És
tényleg, mire jó a mai férfi?
A
reklámok szerint nem tud megsütni egy palacsintát, nem tud
összeszerelni egy Ikeás cipőpolcot, nem tudja eldönteni a bútor
színét, és azt sem tudja, hogy honnan érdemesebb kölcsönt
venni. Ehelyett a nő mindent tud. Autót is ő tud igazán
felszabadultan vezetni. Természetesen zsírúj, divatos kocsit.
Éppen
fut az “Epic drama” csatornán egy sorozatfilm egy magándetektív
csajról, aki mindenhez ért: tenisz, poker, tánc, repülő, autó,
tőzsde, ékszerkészítés, szóval minden sorozatban kiderül egy
egy fenomenális szkillje, persze a gyilkosokat is ő fogja el a
leleményességével, és a hivatalos főfelügyelő pedig örökké
nyakig felgombolva, mindig utólag kullog be, végtelen tartózkodó,
és nem meri bevallani, hogy szerelmes a nőbe. Azaz: a mindenkori
balfasz férfi. Viszont ha finoman közeledett, a nő kacérkodva
elsuttyomolta a helyzetet. Mert hát miért is ne? (És persze a
nőnek rengeteg a vagyona, míg a főfelügyelő egy szar garzonban
lakik, ugyanazt a kalapot hordja mindig. De ez mellékes.)
Ez
nem jópofa. Ez undok. Ez már az a kép, amikor a férfi egy nagy
rakás szar a nő mellett.
Ez
a hagyományos család cuccos referendum nem sült el jól.
Én
is marhaságnak találtam.
Ez
ugyanaz a kategória, amikor a táncházakon keresztül megidézzük
a régmúltat, elnevezzük hagyomány ápolásnak, de gyakorlatilag a
hagyománynak még a nyomába sem léphet. Mert hol van az a
hagyományos, meghitt családi közösség? Azt senki nem akarja
előidézni. A hagyományos kézművességet sem akarja senki
előidézni. Csak a sört a táncház után.
A
feminizmus is egy ürügy, mint a táncház is egy ürügy.
A
lényeg, hogy mindenkinek tele van a cipője mindennel.
A
nő nem akar adni, a férfi megtanult nem vágyakozni.
Mi
ez, ha nem a buziság előkapuja?
Áhh..
(És
minden nap megfogadom, hogy nem írok többet semmit...)
(Bassza
meg!)