A hagyományos(?) család


Milyen könnyekig megható ez a hatalmas aggodalom a hagyományos családdal szemben. Ez az ádáz harciasság a család megvédésére.
Ezek most akarják előttünk újra inventálni a család fogalmát.
Hát bassza meg.

A női emancipációnak a kiplakátolt kampánya az a szavazathoz való jog, de én úgy érzem, hogy ennél sokkalta inkább az van, hogy a nő megelégelte hogy mindig a férfi támasza legyen.
Igen, sok az állat férfi, aki felsőbbrendűségét az erőszakban értelmezi, de legyünk már komolyak, mióta tudom magam, és a régiek elég sűrűn hangoztatásából én azt következtettem ki, hogy az asszony körül forog a férfi teljes élete. Gyakorlatilag a nő az újja köré csavarta mindig is a férfit. Én ezt tapasztaltam a többségben, ritkán véltem erőszakos férfit felfedezni. Az erőszakos férfi az már az én gyermekkoromban is úgy élt, hogy azt a társadalom mélységesen megvetette. Én legfeljebb csak vicces megjegyzéseket hallottam olyanokról, hogy az asszony dolga a fazék körül van, nem máshol. Mert akik ezeket mondták, azok otthon ugyancsak papucs alatt éltek és egy mukkot sem szóltak erről.

Én még láttam olyan családokat, ahol a feleség volt a férfi szeme fénye és egyben a család lelke, az otthon megteremtője, az élet lényege, míg a férfi volt az erő, a jó értelemben.
A feleség finom kezeivel megtörölte a férje izzadt homlokát, és ezzel a férfit reszetálni volt képes.

Ez a kép eltűnt mára, és nekem az az érzésem, hogy ezek az úgynevezett külső behatásokra kent feminista eszmék csak éppen kapóra jött alkalmak, hogy a nő kilépjen szerepéből.
Ebben Puzsérnak igazat adok, hogy a nő fájdalma tulajdonképpen az, hogy nem férfi. Azért öltözködik nadrágba, vág olyan keménykedő pofát és rugdosódik ahol csak tud.
Viszont ez a feminista szellemiség ott van úgy a nyugati, mint a keleti szarságokban, az egyik agresszívebb, a másik sunyibb.

Nem véletlen, hogy a reklámok irdatlan zöme a férfit úgy hozza be mint egy balfaszt.
A napokban láttam, a Lidl falán egy hatalmas plakáton egy férfi a felmosóval a kezében, nyakig vasba vértezve és egy rémült arckifejezéssel fogja a felmosót. Tehát hogy a férfinek a felmosás egy akkora kunszt, hogy ahhoz harcedzett kell legyen.
Én nem hiszem, hogy a plakátok a feminizmust akarják ránk erőltetni, hanem a reklámipar igenis csiklandozni akarja a nők nemtommijét, hogy mégis csak azt a felmosó szert vegyék, felülnek egy éppen aktuális hullámra.
Igen, a férfi egy bagatell figura, aki még felmosásra sem fogható.
És tényleg, mire jó a mai férfi?
A reklámok szerint nem tud megsütni egy palacsintát, nem tud összeszerelni egy Ikeás cipőpolcot, nem tudja eldönteni a bútor színét, és azt sem tudja, hogy honnan érdemesebb kölcsönt venni. Ehelyett a nő mindent tud. Autót is ő tud igazán felszabadultan vezetni. Természetesen zsírúj, divatos kocsit.
Éppen fut az “Epic drama” csatornán egy sorozatfilm egy magándetektív csajról, aki mindenhez ért: tenisz, poker, tánc, repülő, autó, tőzsde, ékszerkészítés, szóval minden sorozatban kiderül egy egy fenomenális szkillje, persze a gyilkosokat is ő fogja el a leleményességével, és a hivatalos főfelügyelő pedig örökké nyakig felgombolva, mindig utólag kullog be, végtelen tartózkodó, és nem meri bevallani, hogy szerelmes a nőbe. Azaz: a mindenkori balfasz férfi. Viszont ha finoman közeledett, a nő kacérkodva elsuttyomolta a helyzetet. Mert hát miért is ne? (És persze a nőnek rengeteg a vagyona, míg a főfelügyelő egy szar garzonban lakik, ugyanazt a kalapot hordja mindig. De ez mellékes.)
Ez nem jópofa. Ez undok. Ez már az a kép, amikor a férfi egy nagy rakás szar a nő mellett.

Ez a hagyományos család cuccos referendum nem sült el jól.
Én is marhaságnak találtam.
Ez ugyanaz a kategória, amikor a táncházakon keresztül megidézzük a régmúltat, elnevezzük hagyomány ápolásnak, de gyakorlatilag a hagyománynak még a nyomába sem léphet. Mert hol van az a hagyományos, meghitt családi közösség? Azt senki nem akarja előidézni. A hagyományos kézművességet sem akarja senki előidézni. Csak a sört a táncház után.

A feminizmus is egy ürügy, mint a táncház is egy ürügy.
A lényeg, hogy mindenkinek tele van a cipője mindennel.
A nő nem akar adni, a férfi megtanult nem vágyakozni.
Mi ez, ha nem a buziság előkapuja?

Áhh..
(És minden nap megfogadom, hogy nem írok többet semmit...)
(Bassza meg!)