Hajtva
az időszűkülettől, az idén erkölcstelen ajánlattal álltam elő
feleségem elé. Azzal az erkölcstelen ajánlattal álltam elé,
hogy a paradicsomot turmixoljuk össze magostól hajastól és úgy
tegyük el télire mint paradicsomlé. Azaz ne mind passzírozzuk
annyit, mert elgondoltam, hogy a drága magja és haja a
paradicsomnak kárba vesz.
A
zakuszka dolgában is ilyen erkölcstelen módon jártunk el, a
kápiát nem sütöttük le, nem húztuk le a haját, hanem zutty
mindent a turmixba és úgy főztük fel. Még babér levelet sem
tettünk, mert első ránézésre a babér leveles plikkre, van még
bőven babér levelünk, de aztán mikor jött az a rész, hogy babér
levelet kell betenni a zakuszkába, nem volt benne egy fia babér
levél sem.
Ilyen
újító, reformer, bevállalós család vagyunk mi.
Ez
a hajas dolog, hogy mindent meghagytunk a hajában, eszembe juttatott
egy családi jelenetet, amikor apám arra kérte anyámat, hogy a
megmaradt krumplit úgy hajastól süsse meg a lerben. Szoktuk
zsírral kenve enni. Nem olyan idők voltak, mint ma, hogy tele
voltak volna az üzletek polcai mindenféle kurvakapitalista
élelmekkel, mint ma. Mondjuk akkor el sem mertem volna képzelni,
hogy ezt a mai bőség áradatot meg fogom érni, és ez sem fog
tetszeni nekem, hogy ez a kurvakapitalista bőség áradat ilyen
pszicho izékbe fogja kergetni törékeny lelkemet. Mindegy.
Anyám
szegény mégis meghámozta a krumplit, mert utólag mondta, hogy
fele rothadt volt, de apám valamiért ideges volt és mikor meglátta
a meghámozott sült krumplit, a kagylóba vágta idegesen.
Akkor
nem értettem, de ma teljesen átérzem miben voltak a szüleim, a
nyomor, a kilátástalanság, a stressz, ilyen dolgokban tombolta ki
magát, mert más útja ennek nem volt.
Olyan
ez, mint amikor valakit igazságtalanul lekommunistázok asztallal
együtt, mert az igazi rohadékok szemébe nem vághatom a tál
hajatlan sült krumplit.
Nem
emlékszem, mi lett aztán a krumpli sorsa, de mi a család együtt
voltunk mindig és túléltük a nehéz időket.
Így
a hajas dolgokról.
Ez
a támogatlan zakuszka akció, egy pilot konspirációm kellett volna
legyen a műszalámis kurvakapitalista világ ellen, ezért úgy
okoskodtam, hogy ez a támogatlan zakuszka ne legyen európénzből
csinálva, hanem önerőből saját kertben és saját kezűleg.
A
mag sajnos globalizációs termék, de a konspiráció következő
lépése az lett volna, hogy visszafogom a szebb, nagyobb egyedek
magjait jövőre.
Szépen
kinevelem a palántát, abban hiba nem volt, ki is ültetem a saját
pürlogomra (parlag...a románok így is nevezik a nagy földet),
kiszenvedem, kiizzadom és kitépem a megannyi burjánt, ahányszor
csak kell. Meg is nőnek szépen a paprikák, gogos, kápia, vinetta,
paradicsom, de vegyszer híján beléjük üt mindenféle nyavalya,
ragya, minden nemnek a hozzá illő nyavalyája, kukaca, csúszó-mászó
élősködője és így tovább.
Hogy
mindezt elkerüljem, még zöld állapotban leszedtem és steril
helyen hagytam beérni kissé. Így tudtam valamennyire megmenteni a
konspirációhoz szükséges elemeket.
Hát
nem éppen hagyományos zakuszka lett belőle, de mindig azt mondom,
a semmihez viszonyítva a valami mégis több. Minden esetre jó íze
van, egy pár szalámi rúddal biztos rövidebb lett a
kurvakapitalista, így a konspiráció csak elérte a célját.
Igaz
csak valamennyire érte el a támogatlan zakuszka a konspirációs
célját, mert kiszámoltam, hogy a befektetett munkám értéke a
kertbe, miegymásba, legyen mondjuk száz, és mindezt készen
megveszem mondjuk húszért.
Rájöttem,
a mezőgazdasági támogatások arra hivatottak, hogy
bebizonyosodjon, támogatás nélkül az ember képtelen bármit is
termelni, tehát nem éri meg, de ha mégis valahogy kitermeli
támogatással a bármit, nem tudja úgy eladni, hogy annak valami
értéke legyen, ha ugyan bármennyiért el tudja adni.
Kell
a zakuszka, olyan olcsó minden, hogy nem éri meg pickolódni vele
házilag, viszont nincs pénz megvenni a hozzávalót, így maradunk
zakuszka nélkül.
Olyan
olcsó minden, hogy nem tudom sem eladni, sem megvenni.
Ehhez
már másféle konspiráció szükséges...